Időskori depresszió
Az időskori depresszió felismerése, segítségnyújtás, a környezet szerepe a gyógyításban – ezekről esett szó az év utolsó előadásában az Egészségesen a Hegyvidéken – Szabadegyetemen. Bolczár Szabolcs pszichológus számos gyakorlati tanáccsal is szolgált a hallatóságnak.
Jelenleg 81 év a várható átlagos élettartam az Európai Unióban, 83,5 év Spanyolországban és Olaszországban, míg hazánkban csupán 76 év. Kétszázezernél is több 80 éven felüli ember él Magyarországon, ezért egyre nagyobb a száma a krónikus betegségben szenvedőknek, ami kihat a pszichés állapotra. A 60 év felettiek 41 százalékánál mutatható ki valamilyen depresszív tünet, a klinikai figyelmet igénylő kórképek előfordulása 23 százalék. Ezeknek a statisztikai adatoknak a felsorolásával kezdte előadását Bolczár Szabolcs pszichológus, a Budai Egészségközpont szakembere a Hegyvidéki Kulturális Szalonban tartott szabadegyetem november végi összejövetelén.
Mint elmondta, az idősek a kor haladásával egyre kevésbé nyitottak a változásokra, az újdonságokra, miközben megnő a ragaszkodásuk tárgyak, dolgok, emberek iránt. Bizonyos személyiségvonások markánsabbá válnak: a fösvény még zsugoribb, a jóságos még barátságosabb lesz. Előfordul ennek a fordítottja is. A rövid távú memória rosszabbodik, ezáltal a cselekvéseket a régi tudás határozza meg, nem pedig az új élmények, ami sablonossághoz vezet. Mérséklődik a tanulási képesség, beszűkül és szelektívebbé válik az érdeklődés. A tartós értékek kerülnek előtérbe, az idősek bölcsebbé válnak. A betegségek egyre gyakoribbak és makacsabbak lesznek, a már említett fájdalmas mozgáskorlátozottság riasztó méreteket ölt – ez pedig az élmény szempontjából veszteségtúlsúlyhoz vezet. Idetartozik a nyugdíjazás, ami igazi krízishelyzet.
Eközben a fizikai beszűkülés is egyre nagyobb méreteket ölt, fel kell hagyni bizonyos hobbikkal, elvesznek azok a lehetőségek, cselekvések, amik korábban a napi rutin részei voltak. Ezt súlyosbíthatja a személyes kapcsolatok elvesztése, a régi ismerősök, barátok, rokonok eltávozása.
Mindenki másként reagál ezekre a veszteségekre, a depresszióra való hajlam egyénenként különbözik. Létezik prevenció, ami a felkészülést jelenti az időskorra: meg kell érteni, hogy az öregedéssel, a nyugdíjas léttel gyökeresen megváltozik az életünk. Érdemes megtervezni a visszavonulást, figyelmet fordítani az öngondoskodásra.
Bolczár Szabolcs arról is szólt, hogy az időskori depresszió rejtőzködő kórkép. Egy aktív korú depresszív emberen szinte azonnal látni a bajt, az idősnél ez nem egyértelmű. Eleve először a testi tünetekről beszél (ez fáj, az fáj), ezek dominálják a mondandóját. Sokan kellemetlennek tartják bevallani a lelki bajaikat, egyszerűen szégyellik, ami nehezíti a felismerést.
Diagnosztikus kritérium a folyamatos levertség, a szomorúság, üresség érzése, az érdeklődés, örömkészség elvesztése, a testsúlyváltozás és az alvászavar, az állandó fáradtság, a motoros agitáció (ez kifejezetten gyakori az időseknél) vagy gátoltság, az értéktelenség érzése, a halállal való foglalkozás, valamint a kognitív funkcióvesztés. Depresszív alvászavarnak nevezik azt a jelenséget, amikor valaki korábban kel fel a megszokottnál, és nem tud visszaaludni, ébredés után rossz a hangulata. Lényeges, hogy számos panasz összefüggésben áll az idősödés természetes testi változásaival, ezeket tehát fontos elkülöníteni a valós depresszív tünetektől.
Demenciának álcázott időskori depresszió esetében a beteg nem akar segíteni, míg a valódi demens készséges ugyan, de a feladatok teljesítésekor kiderülnek a nehézségek. A kezeletlen depressziós embernek más betegségei is sokkal nehezebben gyógyíthatók, ami tovább fokozza a romló hangulatát, és ez testi bajokban is megmutatkozik. Ha hosszú ideig fennáll, megjelenhet az öngyilkosság kockázata.
Mit lehet tenni? A legfontosabb a fizikai aktivitás megőrzése – amit meg akarunk csinálni, azt többnyire meg is csináljuk. Hagyni kell az idős embert, hogy a lehetőségeihez képest gondoskodjon magáról, az nem jó, ha mindent elvégeznek helyette. Az ember társas lény, a magány megbetegít, ezért törekedni kell a társasági életre. Legyenek célok, hiszen ezek teljesülése örömet okoz, szinte gyógyít, olyankor kevésbé fáj, érződik a probléma. Talán a legfontosabb a hasznosság, az értékesség érzése: a régi időkben az idősek sokkal nagyobb részt kaptak a család mindennapi életében, a többiek igénybe vették a segítségüket.
Amennyiben mindez nem elegendő, a gyógyszeres kezelés segíthet. Az antidepresszánsok az esetek kétharmadában hatékonyak. Létezik támogató terápia, viselkedésterápia, pszichoedukáció, amiket kórházi körülmények között lehet igénybe venni.
MM.