A méltó emberi élet parányi szigete
A Hegyvidék környezete, különleges levegője és polgári miliője a 19. századtól egyre inkább vonzotta a művészeket, akik szívesen választották pihenőhelyül ezt a környéket. Az idén 110 éve született Radnóti Miklós, a modern magyar líra kiemelkedő alakja is számos nyarat töltött Gyarmati Fannival a svábhegyi Diana út 15/b szám alatti bérelt házban.
A XII. kerületi kávéházak, szállodák falai legendákat mesélhetnének irodalmárainkról. Gyakran személyes hangvételű gondolatok, konkrét helyleírások olvashatók verseikben, regényeikben. Radnóti Miklós is számos költeményt írt a Hegyvidéken, a Hegyvidékről.
Radnóti 1909. május 5-én született Budapesten. Eredeti neve Glatter Miklós volt. Születésekor édesanyja és ikertestvére is meghalt, 11 évesen édesapját is elveszítette. Nagybátyja, Grosz Dezső nevelte fel, az ő kívánságára szerzett kereskedelmi érettségit a csehországi Reichenberg textilipari szakiskolájában, majd különbözeti érettségit tett az I. kerületi Verbőczi István Gimnáziumban.
Első verseskötete, a Pogány köszöntő 1930-ban jelent meg. Ez év őszén a szegedi egyetemen magyar–francia szakra iratkozott be, ahol Sík Sándor meghívta őt tudósképző szemináriumába. Radnóti az egyik alapítója lett a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának.
Gyarmati Fannival, későbbi feleségével 1928-ban ismerkedett meg, és gyakran ellátogattak a Svábhegyre. Gyarmatiék az 1910-es évektől, kora tavasztól késő őszig a Diana út 15/b alatti házat, a Tündérlakot bérelték. Házasságkötésüktől, 1935-től 1943-ig Radnóti a családdal együtt itt töltötte a nyarakat.
Több versének ihletője a Tündérlak és kertje (Este a kertben, Október délután, Alkonyi elégia, Hajnaltól éjfélig, Alvás előtt, Lomb alatt, Hajnali kert, Istenhegyi kert, Szerelmes vers az Istenhegyen). Ez utóbbi kezdősorai így szólnak: „Itt hordta az anyja mielőtt született,/köszönd meg a tájnak,/hogy óvta őt és körül a vastag árnyak/hűsét is köszönd, s hajló lombját a fáknak;/mind néked tartogatták! napod egére/napnak és harcodhoz/lobogónak, mely szökkenve véd a gonosz/vermektől s nehéz munkádnak diadalt hoz.”
Kezdetben ez a hely számára a béke szigete volt, amiről így írt Pomogáts Béla irodalomtörténész: „Az Istenhegy, az istenhegyi kert lett ennek a szerelemnek az otthona, a félelmek között született béke szimbóluma. Radnóti Miklós apósa egy régi házat bérelt nyaranta a Diana út 15/b alatt. A házat valaha szőlő vette körül [...], a hagyomány szerint Jókai Mór is megfordult falai között. A szőlő később kipusztult, a kertet visszahódította a természet. Bokrok és fák nőttek benne, éppen alkalmas rejteket kínálva annak, aki szeretne elvonulni a baljós események és hírek elől. A kertben nyugalom várta a költőt, szelíd nyári derű. Verseiben rendre visszatért a béke és a biztonság, amit az istenhegyi kertben talált. Fannival vagy barátaival üldögélt a nyitott verandán beszélgetve, elpihent a kert bokrai között, olvasott, vagy versein dolgozott. Az istenhegyi otthon a méltó emberi élet parányi szigete lett. [...] Az Istenhegyen töltött nyári napok vigaszul szolgáltak, persze csak átmeneti vigaszul, hiszen a háborús hírek elérkeztek ide is, a jövőt fürkésző képzelet egyre komorabb képeket kényszerült festeni. Az idill egyre törékenyebbnek bizonyult, nem volt kétséges, hogy hamarosan elsodorja a meglódult történelem. A mindenünnen támadó veszély máris fenyegetően vette körül a béke szigetét.”
Radnótiék baráti körének tagjai, köztük Bálint György és József Attila is gyakran vendégeskedtek nyári estéken a Tündérlakban és az istenhegyi kertben. Később, miután közzétette a Járkálj csak, halálraítélt! című verseskötetét, megváltozott a költő hangulata és ezzel az addig békét jelentő istenhegyi kert idilli légköre. Ez a hely volt az, amelynek nyár végi alkonyi hangulatából saját jövendő sorsának látomását bontotta ki egyik legszebb korai költeményében, az Istenhegyi kertben. Még ott is a halálra gondolt, ahol élete legboldogabb perceit töltötte. És ez az a kert, amelynek képei a későbbi erőltetett menet gyötrelmei közé is elkísérték.
Radnóti Miklós 1940-től kisebb megszakításokkal munkaszolgálatos volt. A háborús cenzúra nem egy verse közlését tiltotta, így leginkább műfordítással fordulhatott olvasóihoz. 1944 májusában ismét munkaszolgálatra hívták be. A szerbiai Bor melletti Lager Heidenauban írta a két utolsó eclogát, a Gyökér, a Levél a hitveshez és az Á la recherche című verseket. Az agyongyötört költőt huszonegy társával együtt 1944. november elején lőtték le. Holttestét Győr közelében, az abdai tömegsírban találták meg. Rá két évre temették el tisztességesen a Kerepesi temetőben. Sík Sándor búcsúztatta őt.
Radnóti Miklós halálának 70. évfordulója alkalmából a Hegyvidéken, az egykori béke szigetének színhelyén, a Diana utca 15/b alatt (a Tündér utcai oldalon) emléktáblát avattak a tiszteletére. 
F. G.