A várúr, aki nyugalomban pihent birtokán

Az idén száz éve hunyt el Ady Endre, a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. Pesten lakott és dolgozott, Budán leginkább élete vége felé tartózkodott pihenés és gyógyulás céljából. A Hegyvidéken is sokszor megfordult, már csak a jó kávézók és vendéglők miatt is.
A 19–20. században sokan átjártak Budára a friss levegő, a nyugalom és a pihenés élvezetéért. A Hegyvidéken ekkor már számos művésznek és kiemelkedő közéleti személyiségnek volt állandó villája, nyaralója, mint például Jókai Mórnak, vagy Eötvös Józsefnek. Ám nemcsak ezek és a kirándulási vágy csalogatták ide a pestieket, hanem a szanatóriumok és a gyógyászati intézmények is. Számos ilyen hely működött a mostani XII. kerület egykori területén.
Ady Endre is pihenni és gyógyulni jött át először huzamosabb időre Budára, miután öccse, Ady Lajos a Ráth György (akkoriban: Birsalma) utca 8. szám alatt lakott az 1910-es években. A kerület még nem épült be annyira, zöld hegyoldalak fogadták az embereket. A szomszédos Kék Golyó utca sarkán működött a Siesta Szanatórium.Ady szervezetét szinte szétroncsolta az állandó vigadozás, éjszakázás, az alkohol- és gyógyszerfogyasztás. Öccse nem nézte tétlenül bátyja életvitelét, és megkérte, hogy költözzön hozzá (akkor épp a Lövőház utca 13. szám alatt laktak). Saját szobát is kapott, de a szigorú szabályokat nem tűrte sokáig a költő.
Miután családi körben nem javult a helyzete, öccse kérésére 1912 februárjától júliusáig a Városmajori János Szanatóriumban (a mai Városmajori Ér- és Szívsebészeti Klinikán) gyógykezelték. Azonban az itt eltöltött időt se gyógyulással, hanem leginkább a közeli szórakozóhelyek és kávéházak felkeresésével töltötte, így állapota nem javult. Annak ellenére, hogy Lédával még tartott a kapcsolata, megismerkedett egy bizonyos Bisztricky Józsefné Csutak Médi aradi asszonnyal, akit Adának nevezett, és verseket, leveleket írt neki szanatóriumi szobájában. Ennek is köszönhetően végérvényesen szakított Lédával, ami nagyon megviselte. Itt, a János szanatórium falai közt írta meg egyik leghíresebb remekét, az Elbocsátó szép üzenetet.
A következő év tavaszán is kezelték Adyt a Jánosban, majd ősszel, ugyancsak öccse javaslatára, a hűvösvölgyi Park Penzióba ment. A Hűvösvölgyi út 122. szám alatt most is áll az a többemeletes, szecessziós épület, amely a gazdag pesti polgárok kiváló üdülőhelye volt akkortájt. A szálló az 1949-es kerületmódosítások alkalmával lett a II. kerület része, addig a XII. kerülethez tartozott.
Adyt a csodálatos kertben légsátrak és más gyógyulásra alkalmas módszerek segítették. A szanatórium közvetlen szomszédságában működött az Országos Tébolyda, ahová többször átjárt beszélgetni. Érdekesség, hogy az egész épületben egyedül ő tartózkodott, rajta kívül csak egy inaslegény és egy gazdasszony volt még ott. Ebből kifolyólag több levelében is várúrnak nevezte magát, aki nyugalomban pihen a birtokán.
Sok barátot, rajongót, meghódított vagy meghódítandó asszonyt és lányt fogadott a Hűvösvölgyben. Ott ismerkedett meg Dénes Zsófiával, aki csakhamar a szerelme, ápolója és néhány napos ismeretség után a menyasszonya lett. Habár a házasság nem jött létre, a hölgy szerencsére rá tudta venni Adyt arra, hogy egy alaposabb gyógykezelésre feküdjön be a Szent János Kórház úgynevezett Wodiáner-pavilonjába.
1916-ban ismét a Városmajori János Szanatóriumban gyógykezelték a költőt, ahol ugyancsak szerelemre lobbant egyik betegtársa, egy fiatal lány iránt. Többször írt levelet feleségének, Boncza Bertának az itteni helyzetéről. „Édes kicsi Csinszkám, állapotom javul, csak az alvás nem akar megjönni. Egyenlőre a levegőben lógok, de talán három-négy nap alatt lesz valami. Igen zseníroz (feszélyez), mert nem akarok látszatból se ingyen élni a Városmajor-szanatóriumban. Még szerencse, hogy a napi zsebpénzre, mosásra, borravalókra kaptam kölcsön 50 koronát s 50-et a Pesti Naplóba megjelent Kincs-féle versemért.[…] Légy nyugodt és jó, én is az vagyok, ezerszer, nagyon ölellek csókollak. Bandi” (1916. április.).
A kezelések nem sokat értek, mivel Ady minduntalan kiszökött, és különböző vendéglőkben mulatta át az éjszakákat. A Városmajori János Szanatóriumból leginkább a közelben lévő Délivasút kávéházba és a Trombitás Pincébe járt tivornyázni. Kedvenc budai helye a Délivasút kávéház volt, az Alkotás és a Schwartzer Ferenc utca sarkán. „Természetesen” itt is volt egy bizonyos lány, aki miatt megérte többször is betérnie. Sokszor meglátogatta a helyet, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy 1936-ban emléktáblát állítottak számára. (Erről bővebben 2019. január 29-i lapszámunkban olvashattak.) A Trombitásban legtöbbször a bosnyák legénység ünnepelt, azonban hajnal felé mindenféle népek is betértek italozni, miután híres kártyás és ivós helynek számított.

A Hűvösvölgyben töltött idők alatt is ki-kijárt Ady a közeli szórakozóhelyekre. A Park Penzióból többször kiszökött egyik-másik ápolóval a közeli Balázs vendéglőbe, míg le nem buktak. Kedvelt vendéglátóhelye volt még a Schüller vendéglő, a Holtzsprach-féle Vigadó az Orvvadászhoz, az Éden vagy a közeli Nagyréten a Hűvösvölgy Gyöngye.

Sajnos Ady Endre állapota ezután folyamatosan romlott, és 1916 után már nemigen jött át a Hegyvidékre. 1919. január 27-én halt meg.

Földváry Gergely