Szoborsorsok - Az „Öreg honvéd”

A Hegyvidéken számos olyan emlékműről és szoborról tudunk, ami a két világháborúban, az 1956-os forradalom és szabadságharc idején vagy az ezt követő rendszerben pusztult el. Az egyik ilyen az „Öreg honvéd”, amely több helyen is megfordult a XII. kerület területén. Kevesen tudják, hogy Horvay János szobrász (1874–1944) Görgei Artúrt formázta meg, és alkotását a Kossuth téri szoboregyüttes hátsó mellékalakjának szánta.
Már azonnal Kossuth Lajos halála után, 1894-ben felvetődött, hogy készüljön emlékmű a reformkor vezéralakjáról. Több pályázatot is kiírtak, de a döntéshozók gyengének értékelték a pályaműveket, így 1906-ban újabb forduló következett, amelyet Horvay János nyert meg, aki hozzá is kezdett az emlékmű elkészítéséhez. (Hegyvidéki vonatkozású érdekesség: a sok huzavona miatt végül itt, a Zugligetben készült el Budapest első Kossuth-szobra, mégpedig 1913-ban.)A munkálatokat az első világháború miatt fel kellett függeszteni. A ruskicai márványból készült Kossuth-szoborcsoportot, amely a Batthyány-kormány tagjainak teljes alakos szobrait és a magyarság küzdelmét ábrázoló sokalakos együttest foglalja magában, végül csak 1927. november 6-án avatták fel. A Rákosi-korszakban, 1951-ben elbontották és elvitték, végül 2015-ben avatták fel ismét a Kossuth téren.
Az „Öreg honvéd” történetét a korabeli újságok segítségével sikerült rekonstruálni. A legfontosabb információk talán az 1917-es Magyar Iparművészet folyóiratban találhatók: ebben a készülő szoborról olvashatunk, sőt az „Öreg honvéd” szinte teljesen készen lévő tervét is mellékelték fotóval, amely alatt az áll, hogy „Görgey szobra, a Kossuth-emlék hátsó oldalán”. Ez tehát egyértelművé teszi, hogy a később elpusztult műalkotás Görgeinek készült.
Kossuth Lajos annak idején árulással vádolta Görgeit, emiatt sokáig sokan annak is tekintették. Ez az álláspont mára megváltozott, ám elképzelhető, hogy az 1900-as évek első évtizedeiben nem akarták őket együtt ábrázolni, miután viszonyuk nem volt békés. A Görgei-szobor „átminősült” Öreg honvéddá – miután minden újság így említi, ez a név vált ismertté. A művet végül a főváros megvásárolta Horvay Jánostól, és 1934-ben az Országos Levéltár alatti Lovas úti játszótér parkjában helyezte el. A török uralom alól felszabadult Buda ünneplésekor, 1936-ban más emlékművek elhelyezése miatt a Várhegy oldalából átszállították a Tabáni temetőbe, ahol ideiglenesen egy mélyedésben helyezték el, az 1849-es névtelen honvédhősök közös sírja előtt.A sírt rövidesen feltárták, és a rajta álló obeliszket a honvédek hamvaival együtt a Németvölgyi temető emlékkertjébe vitték. 1941-ben a Pesti Hírlap így írt az eseményről: „Buda megvívóinak csontjait kiásták és a németvölgyi temetőben új sírba tették. A főváros – ki tudná, miért – most azt tervezi, hogy a szobrot »méltó helyre és környezetbe«, máshova helyezi át. Kérdezzük – lehet-e méltóbb helyen e szobor, mint ahol most áll? A volt temetőt parkká alakítják át és körülötte új, fejlődő városrész épült. Az öreg honvéd szobra méltán megjelölhetné azt a helyet, ahol az 1849-iki hősök kilencven évig nyugodtak – csak egy felirat kellene rá, amely ezt megörökítené és erre a járókelőket figyelmeztetné. Ezzel tartozik is a főváros egykori fogadalmának megszegéséért.”
A fentiekből kiderül, hogy 1941-ben még nem volt felirat a szobron, így valamikor a következő négy évben került az alábbi mondat a talpazatára: „Itt nyugodtak a budai ostromnál 1849. május 21-én hősihalált halt honvédek”.
A második világháború idején súlyos harcok folytak a Tabáni temetőben, lövészárkokat és ágyúállásokat ástak be a sírhantok közé. A harcok okozták az „Öreg honvéd” végzetét, a szovjet katonák ledöntötték és összetörték. A Németvölgyi temetőbe szállított 1848–49-es maradványok és az obeliszk mind a mai napig láthatók a Gesztenyés kertben, az emlékmű ugyanott áll, ahol 1939-ben helyet kapott.

F. G.