Fekete-fehér életképek

Pató Károly grafikus- és fotóművész fekete-fehér fotóiból nyílt kiállítás a Galéria 12 Kávézó és Borbárban. A huszonkét felvétel közt portrékat, zsánerképeket és természeti képeket is láthatnak az érdeklődők.Borza Teréz, a Galéria 12 Egyesület elnöke köszöntőjében elmondta, hogy a fényképek önmagukért beszélnek, ezért a művész megnyitóbeszéd helyett azt találta ki, hogy a Villő énekegyüttes nyissa meg a tárlatát egy kis koncerttel. Néhány mondatban mégis szóra bírta Pató Károlyt, aki elmesélte, hogyan és mikor kezdett fotózni. 1978-ban Szíriában volt először fényképezőgép a kezében. Itthon elvitte előhívatni a filmet, de „ronda képeket csináltak” – mesélte. Egy haverjának volt nagyítója, fotólaborja, ő viszont nagyon jókat készített. Erre Pató Károly vett egy nagyítót, és mivel a fekete-fehér képeket lehetett otthon laborálni, azoknál maradt. Elhangzott, hogy festeni is szokott, de csak szórakozásból, a műveit nem nagyon mutogatja.A fotókat szemlélve a néző kedvet kap hozzá, hogy maga is megörökítse élete pillanatait, kinagyítsa, és beköltözzön abba a sűrített világba – hogy tartalék energiát nyerjen a hétköznapokra. Kedvcsinálóként említünk meg néhány címet: Hajnali köd, Ablak, A mi horizontunk, A Nagy testvér, Zabriskie Point 1–2., Két generáció, Fények a jégen.A művész empatikus hozzáállásáról tanúskodik a Fáradt arc, tiszta tekintet, a Beteg öregasszony és A parlament előtt című kép. Jó karakter az Éljen május 1. című fotón látható cigarettázó férfi, és Miku, valamint A brácsás és felesége is. A Városi magány groteszk szociofotó, míg a Szakadt arc már-már grafika.

szd

XII., Hajnóczy József utca 21.