Innen érdemes elindulni, ide érdemes megérkezni
Nagy változást hozott a Zugligeti Általános Iskola életében a mostani tanév, szeptemberben ugyanis a felső tagozatosok birtokba vehették az egykori vendégfogadó átalakításával és kibővítésével létrejött új tömböt a Fácános területén. Hogyan lehetett a szocializmus évtizedeiben csúnyán átszabott, a rendszerváltás után pedig pusztulni hagyott hajdani vendéglőépületet az építészeti értékek megőrzésével együtt egy jól használható, korszerű iskolává alakítani? Erről beszélgettünk Nagy Gergely építészmérnökkel, a tervezéssel megbízott Pannonterv Kft. ügyvezetőjével.
– Egykori Fácán vendéglőként emlegetjük az iskolává alakított régi, zugligeti épületet, de mi az, ami valóban megmaradt Hild József, a hazai klasszicista építészet egyik legnagyobb alakjának munkájából?
– A terület a Zugliget ősmagja, a tizennyolcadik század végén itt épült fel a Jäger-majorság gazdasági központja. Az egykori majorsági épületet az 1830-as évek második felében Hild József tervei szerint alakították át vendégfogadóvá. A Hild által tervezett Fácán vendéglő oszlopokkal körülvett épület volt, a Jäger-épület tégláit használta fel – csak két dongaboltozatos borospincét hagyhatott érintetlenül. Az 1920-as években két osztrák építész irányításával az egyik szárnyat elbontották, felhúztak egy emeletet, a teherbírás érdekében pedig befalazták az oszlopok közötti nyitott részeket. Az oszlopok egy részét a helyreállítás során befalazva megtaláltuk, ezeket mindenhol láthatóvá is tettük. Szintén láthatóvá vált a pinceszinten, a Jäger-korszakban épült borospincék előtt a Hild-féle csehsüveges boltozatsor, ami a korábbi óvóhely vasbeton falainak elbontásával került elő. A második világháborút követően, főként az 1950-es, 60-as években a fogadóépületet csúnyán átalakították. A belügyminisztériumi fenntartás ideje alatt – amikor gyakorlatilag zárt katonai létesítmény lett a Fácán teljes területe – autójavító műhelyt hoztak létre a földszinten, mellette óvóhelyet létesítettek. Egy hatalmas teljesítményű, nagy kazánházat is kialakítottak, ami miatt robosztus vasbeton kéményt vezettek át a teljes épületen. Mindemellett, a sok átalakítás révén, az alaprendszertől teljesen idegen belső közlekedési rend jött létre.
– Milyen állapotban volt az egykori vendéglőépület, mielőtt megkezdődött a felújítása?
– A legtöbb része meglehetősen rossz állapotban volt, ezt az épület átalakítását megelőző alapos vizsgálat is alátámasztotta. A néhol alap nélküli falak alá új alapokat kellett építeni, máshol azok megerősítése volt szükséges. A beázások miatt porrá fagyott téglapilléreket és károsodott vasbeton szerkezeteket cseréltük, úgy, hogy eközben a meglepően jó állapotban megmaradó tetőszerkezethez szinte hozzá sem kellett nyúlni. Mindehhez bravúros statikai tervekre volt szükség, amiket a nemrégiben elhunyt munkatársam, Schreiber József készített.
– Mennyire nehezítette meg a tervezői munkát, hogy egyszerre kellett megfelelni az építészeti értékmegőrzés, valamint a korszerű iskolaépítés követelményeinek?
– Az eredeti épület egyáltalán nem mutatott iskola számára alkalmas adottságokat. Ez a tervezés során előnyt is jelentett, mert pontosan a szokatlan rendje tette lehetővé az egyedi belső terek megformálását. A tornaterem miatt mindenképpen szükség volt egy új szárnyra, ahol azokat a funkciókat is elhelyezhettük Balogh Ágnes és Bugesch Katalin építészmérnök munkatársaimmal, amelyeknek nem lehetett alkalmas tere a régi épületben.
– Miben nyújt az átlagosnál többet az új iskolaépület?
– Az épületből a pedagógusok és a diákok formálnak iskolát. Az építész csak megteremti a környezetet a közösség számára, például a tantermeken kívüli terekkel a kötelező feladatokon túli egyéni és kis csoportos foglalkozásokra, alkotómunkára ad lehetőséget a tanároknak, továbbá otthonos környezetet biztosít a gyerekeknek. A tervezés során az oktatási és közösségi igények mellett a természettel való kapcsolat megteremtése volt fontos szempont, ezt tükrözi, hogy mindegyik szint kapcsolatban áll a kerttel. A Hild-féle kertvendéglő is így működött annak idején, ennek gondolatát örökítettük át a jelenbe.
– A Fácán területének egy része megszépült az egykori vendéglőépület és annak környezetének rendbetételével, de mi lesz a többivel? Lát arra esélyt, hogy a régmúlthoz hasonlóan, további fejlesztésekkel, ismét a kirándulni, kikapcsolódni vágyók népszerű célpontjává váljon a hely?
– Az iskolafejlesztés nemcsak az intézmény életében, hanem a környék szempontjából is nagy léptékű váltást jelent. Az új iskolaépülettel és az előtte kialakított térrel olyan fogadótér jött létre, ami a kirándulók kiindulópontjává válhat. Ebben az átalakulásban fontos szerepe lehet a Fácán területén található, szintén Hild által tervezett hajdani szállóépületnek, amit a környezetében az utóbbi évtizedekben emelt jellegtelen és értéktelen épületek elbontása után, az állagvédelem érdekében, szerkezetileg rendbe tesz az önkormányzat. Bár a Fácán nyolchektáros területe ma még kieső rész, hosszabb távon a Lóvasút épülettől induló és az egykori zugligeti villamos-végállomás mellett, a mai kemping területén át haladó helyreállított történelmi sétaútvonal része lehet, amely egészen a Normafáig vezetheti a látogatókat. A Fácán azonban önmagában is olyan hellyé alakulhat, ahonnan érdemes elindulni, és ahová érdemes megérkezni.
k.
Nagy Gergely (1957) építészmérnök születése óta Budán él, 1981-ban kezdte pályáját a Műegyetemen szerzett oklevelével. Számtalan munkája közül a legismertebb a Fővám téri Vásárcsarnok helyreállítása, a szentendrei Skanzen bejárati épülete, valamint Tatán az Angolpark bejárata mellett található modern lakóépület, amely fiatal kora ellenére nemrég helyi védelmet kapott. Ő vezeti elnökként az UNESCO Világörökség Bizottság állandó műemlékvédelmi és kulturális örökségvédelmi szakértő intézményét, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságát, amelynek célja, hogy országos és nemzetközi szinten előmozdítsa a műemlékek és történeti együttesek megőrzését, védelmét, felhasználását, értékeik érvényre juttatását.