Képzőművészeti kalandozás Aradon

A Hegyvidék és Arad 2015 óta testvérvárosok, a kulturális együttműködés pedig már majdnem egy évtizede tart közöttük. Legutóbb Fekete Károly, az aradi Kölcsey Egyesület alelnöke városuk történetéről és sokszínű képzőművészeti életéről adott átfogó képet a Hegyvidék Galériában.
A Kölcsey Egyesület 1881-ben alakult. Célja a magyar kultúra terjesztése, kulturális események szervezése. Évente két Kölcsey-díjat ítél oda olyan aradi magyaroknak, akik a legtöbbet teszik az aradi magyar kultúráért.
„Úgy kezelik Aradot, mint egy ősi magyar várost” – kezdte vetített képes előadását Fekete Károly. 1028-ban a kisebbik Gellért-legendában említik először a települést, hiteles hely 1550-ig, aztán nagy űr következik a város történetében. A mai Arad 1702-től létezik, a várat Mária Terézia építtette fel 1762 és 1783 között.

II. József idején fejlődésnek indult a település. A nemességét iparbárók tették ki, az iparosítás egyben fejlődést is jelentett. Egy grafikon szerint 1910-ben a 61 ezer ott élő emberből kb. 54 ezer volt magyar, ma a 170 ezres városban 15-16 ezer a lélekszámuk.

Az egyik első magyar takarékpénztár 1840-ben Aradon jött létre. A század elején emeletes autóbuszok jártak a városban, itt volt az első magyar gépkocsigyár, London utcáin Aradon gyártott taxik, omnibuszok furikáztak. A fejlődő kisváros megpróbált mindent megtenni a polgáraiért: Filharmóniai Társaság alakult 1830-ban, minden felekezet templomot épített, bérpaloták jövedelméből tartották el magukat.

Jelentős művész volt Kaufmann Izidor festő, grafikus, aki Bécsben zsidó múzeumot hozott létre. Ez már nincs meg, Kaufmann néhány alkotása a Magyar Nemzeti Múzeumban található. Szamossy Elek és Böhm Pál rajziskolája arról híres, hogy ide járt Munkácsy, itt lettek elválaszthatatlan barátok Paál Lászlóval.

A Maros-parti Kultúrpalota a Kölcsey Egyesület kezdeményezésére 1913 októberében épült fel, más egyebek mellett art decós hangversenyterem, képtár, könyvtár kapott helyet benne. Valamint az Ereklyemúzeum az 1848–49-es szabadságharcról és a tizenhárom aradi vértanúról szóló egyik legnagyobb magyar szakgyűjteménnyel.

A palota megnyitásakor figyeltek arra, hogy Aradon született vagy a tájhoz kötődő festők anyagai legyenek láthatók az ottani kiállításon, olyanok, amik a nemzeti érzést emelik a látogatókban. Az egyik legérdekesebb a Feszty-triptichon, Feszty Árpád festőművész második legnagyobb műve, amin Krisztus temetését ábrázolja. A három képből álló alkotás körülbelül 14 méter hosszú, 4 méter magas. Tematikája miatt az 1950-es évek végén letakarták, majd a 60-as években felcsévézték hengerekre. A remények szerint hamarosan újra kikerül a falra.

Az Aradhoz közel álló alkotók bemutatásával folytatódott az előadás. Az idén 150 éve született és 75 éve hunyt el Wolff Károly, akiről kiállítás volt látható. Két éve Mai aradi magyar képzőművészek címmel rendezett tárlatot a Kölcsey Egyesület, amelyen nagy öregek szerepeltek, például Pataky Sándor, akinek akvarelliskolája volt, vagy kortársa, Hajós Imre László.

A fiatalabb generációt képviseli Siska-Szabó Hajnalka, az ő akril- és olajképeit már a Hegyvidéken is megtekinthettük. Steinhübel Zoltán keramikus saját kezűleg készített merített papírra alkot. Figyelemre méltók Simó Margit Dante-illusztrációi és Szűcs Eisele Zoé festő munkái is, amelyekben egész Közép-Európa ötvöződik.

Az egyesület az összes alkotóról prospektust ad ki, így Kett-Groza János munkásságáról is láthattak egy színes katalógust a Hegyvidék Galéria vendégei. Ő az aradi képzőművészet nagy öregje, szürrealista és absztrakt stílusban alkot. Kocsis Rudolf szobrász köztéri szobrokat is készít, és szintén dolgozik merített papíron, amire borral fest, mivel borász is.

„Ha Aradon járnak, érdemes felkeresni a képtárat” – ajánlotta befejezésül Fekete Károly. Az országos szépművészeti letétből ugyanis mintegy nyolcvan kép látható ott, köztük állandó kiállításon Munkácsy Mihály, Benczúr Gyula, Lotz Károly művei.

Szd