Továbbra is olyan legyen a Hegyvidék, ahol jó élni!

– 2006-ban kabinetvezetőként kezdte munkáját az önkormányzatnál, majd 2010-től egyéni képviselőként, valamint általános helyettesi feladatokat ellátó alpolgármesterként dolgozott a hegyvidékiekért. Tizenhárom év távlatában hogy látja, mi minden változott a XII. kerületben?

– A mai napig élénken él az emlékezetemben az a beszélgetés, amit Pokorni Zoltánnal folytattunk polgármesteri munkája kezdetén. Arról volt szó, mennyire különbözik Budapest a nyüzsgő nyugat-európai városoktól, például Barcelonától, ahol az emberek esténként a tereken, teraszokon ülve együtt töltik az idejüket, nálunk viszont némák, néptelenek az utcák, csak a televíziók kék fénye szűrődik ki az ablakokon. Azóta a tévéket nagyrészt felváltották a számítógépek és az okostelefonok, ám nemcsak ez változott: a főváros átalakult, arculatot váltott, egy dinamikus, izgalmas, ugyanakkor emberléptékű, szerethető, biztonságos és élhető város lett. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ehhez az átalakuláshoz a munkámmal én is hozzátehettem valamit a XII. kerületben. Itt, nálunk is annyi minden történt, hogy alig lehet ráismerni a tizenhárom évvel ezelőtti kerületre. Szerencsére azonban ez a változás úgy zajlott, hogy a „kisváros a nagyvárosban” érzületet meg tudtuk tartani: a Hegyvidék egy nagyvároshoz képest nyugodt, kiszámítható, csendes, biztonságos, jó levegőjű sziget maradt, ahol az emberek szeretnek élni, ahol jól érzik magukat. Nálunk erős a lokálpatriotizmus és a közösségtudat, szerintem joggal büszkék otthonukra a hegyvidéki polgárok.

– Az önkormányzat eredményei közül melyekre a legbüszkébb?

– Egyfelől a Csörsz utca környékén, a régi MOM gyár helyén kialakult új városközpontot, másfelől a parkok, zöld területek fejlesztését és a Normafa rendbetételét emelném ki. A Normafa környékén megújult két játszótér, átépítettük és sorompóval lezártuk a Jánoshegyi utat, aminek egyik oldalán intelligens, mozgásérzékelő világítással ellátott futópályát építettünk. Megszépült a Libegő felső állomása előtti tér, új padokat, szemeteseket, tájékoztatótáblákat és illemhelyeket helyeztünk ki. Sikerült eltüntetnünk a Hotel Olimpia hosszú időn át üresen pusztuló vasbeton torzóját, az egykori szálloda helyén park épül; aki erre jár, már láthatja az új játszótér egyes elemeit és a park kontúrját, formáját. Igaz, még néhány hetet kell várni, hogy befejeződjön ez a munka. Jövőre adjuk át a Normafa új fogadóközpontját, aminek részeként az Eötvös út 48. szám alatti, műemlék jellegű épület megújítása már el is készült. Az önkormányzat kiemelt figyelmet fordít a Hegyvidék épített örökségét képező műemlékek sorsára, szeretnénk a következő generációknak megőrizni ezeket az épületeket. Jelentős eredményünk a Lóvasút, valamint az egykori Fácán vendéglő épületének és környezetének rendbetétele. Ambiciózus terveink vannak a Fácán vendéglő mögötti épülettel, a Hild-villával is, ami az elkövetkező évek egyik legszebb fejlesztésének ígérkezik. Nagy hangsúlyt helyezünk az intézményfelújításokra, az óvodák fejlesztésével ma már minden XII. kerületi gyermek számára elhelyezést tudunk biztosítani. Külön büszke vagyok arra, hogy mostanra szinte az összes kerületi házi- és gyermekorvosi rendelőt felújítottuk, amelyek letisztult, egységes arculatot kaptak, komfortosabbak lettek, jobb közérzetet biztosítanak. Korábban méltatlan körülmények között működött az idősek körében különösen népszerű, Menyhárt Éva által vezetett Hegyvidéki Kulturális Szalon, ami új – megjelenésével a védett polgármesteri hivatal tömbjéhez illeszkedő – épületet kapott a néhány éve átadott Városháza téren. A játszótér-felújítások évek óta zajlanak, az idén adtuk át a megszépült Kútvölgyi úti, Mártonhegyi úti, Deres utcai, Rácz Aladár úti, Pagony utcai és Pethényi úti játszóteret. Legnagyobb idei fejlesztésünk a Tállya utcában valósult meg, ahol a főváros támogatásával épült át a játszóteret is magába foglaló négyezer négyzetméteres terület. A Csörsz park megújítása szintén jelentős beruházásunk volt, ez több ütemben készült el az elmúlt években. Mivel a Hegyvidéken nemcsak pihenésre és nyugalomra, hanem aktív kikapcsolódásra is vágynak az emberek, ezért több helyszínen is kiváló minőségben megépített futóköröket és kültéri fitneszparkokat hoztunk létre.

– A MOM Sport is népszerű a sportolni vágyók körében. Jól döntött az önkormányzat hat évvel ezelőtt, amikor saját kézbe vette a sportközpont irányítását?

– Az önkormányzat által épített sportcsarnokot az első években egy magáncég üzemeltette piaci alapon – a kezdetekben még a megelégedésünkre, később azonban már nem tartottuk megfelelőnek a cég által nyújtott szolgáltatások színvonalát. Ezért az a kockázatos döntés született, hogy az önkormányzat vegye saját kézbe az üzemeltetést. Az én politikai felelősségem volt, hogy úgy oldjuk meg ezt a feladatot, hogy szemben más településekkel, ahol a sportcsarnokok vagy a többfunkciós sportközpontok fenntartása jelentős önkormányzati forrásokat emészt fel, itt nemhogy ne legyen ráfizetéses, hanem még bevételt is hozzon a működtetés. Tudomásom szerint nincs az országban más olyan többfunkciós, önkormányzati tulajdonban lévő sportintézmény, ahol ezt meg tudták volna valósítani. A MOM Sport vonzó szolgáltatásokkal és programokkal évente mintegy 700 ezer embert lát vendégül, amiben kiemelkedő szerepe van Buranits Ildikó ügyvezető igazgató eredményes munkájának.

– Alpolgármesterként a közbiztonság kérdésével is aktívan foglalkozott. Biztonságosabb lett a kerületünk?

– Tíz évvel ezelőtt létrehoztuk a ma már Hegyvidéki Rendészet néven működő közterület-felügyeletünket, 2013 óta pedig közel kilencven térfigyelő kamerát telepítettünk. A Hegyvidéki Térfigyelő Rendszer mellett talán apróságnak tűnik, mégis fontos megemlíteni, hogy olyan „pánikgomb” nevű telefonos alkalmazásunk is van, amit ingyen lehet letölteni, és amelynek a segítségével GPS koordináták alapján tudunk segítséget kérni baj esetén. Kitűnő a kapcsolatunk a helyi rendőrséggel, a rendőrök és a rendészek sokszor összehangolt közös munkája mellett ezek az intézkedések nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az elmúlt években látványosan javult a kerület közbiztonsága, drámaian csökkent a leggyakoribb vagyon elleni bűncselekmények, mint a lakásbetörések, gépjárműlopások és feltörések száma.

– Egyéni képviselői körzetében mit tart a legnagyobb eredménynek?

– Egyéni képviselőként hozzám tartozott a Virányos és Zugliget térsége, ami véleményem szerint Budapest egyik legcsodálatosabb része. Különösen büszke vagyok a nagyszabású fejlesztések keretében létrehozott Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontra, a Zugligeti Általános Iskola új épületére, valamint az előtte kialakított Fácános térre. Jelentős állami fejlesztés történt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, ahol Közép-Európa talán legszebb kis kampusza jött létre. Az önkormányzat sokat tett annak érdekében, hogy az egyetemi beruházás keretében minél inkább érvényesüljenek a környéken élők szempontjai.

– Az önkormányzati fejlesztéseknél rendszeressé vált, hogy bevonják a tervezésbe az érintett hegyvidéki közösségeket. Mennyire újszerű gyakorlat ez Magyarországon?

– Az önkormányzati fejlesztések legfontosabb filozófiája a bevonás, azaz hogy minél több ember tudja elmondani a véleményét lakókörnyezetének alakításával kapcsolatban. Ennek a magyar közigazgatásban ritkán alkalmazott gyakorlatnak a bevezetése Pokorni Zoltán polgármester nevéhez és személyiségéhez fűződik. A bevonás egyik legjobb példája a Normafa rendbetétele, ami kapcsán hosszú egyeztetéssorozat után helyi népszavazást is hirdetett az önkormányzat. Rendkívüli sikernek tartom, hogy széles körben meg tudtuk szólítani az embereket, és a szavazáson részt vevők 81%-a támogatta a hosszú távú programunkat, aminek számos eleme már megvalósult az elmúlt négy évben. A játszótér- és parkfelújítások is a környéken élők megkérdezésével történtek, az elbontott Hotel Olimpia helyén szintén a környékbeliek véleménye alapján alakítunk ki új zöld területet. Kétségtelen, hogy időigényes, és a fejlesztéseket lassítja a bevonás, ám a huszonegyedik században az emberek elvárják, hogy lehessen beleszólásuk az életüket és a lakókörnyezetüket meghatározó ügyekbe. Egy városvezetőnek ez ellen véleményem szerint nem küzdenie kell, hanem el kell fogadnia, és minél szélesebb körben meg kell teremtenie a párbeszéd lehetőségét.

– A képviselő-testületben is sikerült kialakítani a politikai nézetkülönbségeken átívelő párbeszédet, ezért is furcsa, hogy nemrég a közös ellenzéki XII. kerületi polgármesterjelölt határozottan nekiment a kerület vezetésének sajtótájékoztatóin.

– Az önkormányzat képviselő-testülete az elmúlt tizenhárom évben a kerület fejlődéséért dolgozott, ahelyett, hogy politikai acsarkodással lett volna elfoglalva. Ideológiai viták, nézeteltérések előfordultak, de a fontos kérdésekben itt szinte mindig konstruktív volt az ellenzék. A korábbi választási kampányok idején ugyanakkor volt rá példa, hogy a pártközpontokból érkező megrendelések felülírták a képviselők saját szándékait, és sajnos a mostani kampányhajrá is felszínre hozta ezt a jelenséget. A közös ellenzéki polgármesterjelölt, Élő Norbert – aki korábban már tagja volt a képviselő-testületnek, és akkor félre tudta tenni pártpolitikai érdekeit – a magyar közéletben eddig példa nélküli, durva ellenzéki kampány miatt szerintem bele lett kényszerítve, hogy megalapozatlan állításokkal támadja a kerület vezetését. Látszik, hogy idegen neki ez a szerep, különösen kellemetlen lehet, hogy akarata ellenére valótlanságokat állítson. Például kiállt a lebontott Hotel Olimpia telke elé, és arról beszélt, hogy ott az önkormányzat erdőt vágott ki. Szerintem ő is pontosan tudja, épp fordítva történtek az események: egy teljesen lepusztult és menthetetlen, az egész Normafa megjelenését elcsúfító, több ezer négyzetméteres betonépületet elbontottunk, a helyén pedig a környékbeliekkel egyeztetve közparkot építünk, amely egyébként hamarosan el is készül. Hasonlóképpen érthetetlen módon önkormányzati idősotthont ígért az egykori csillebérci úttörőtábor területére, miközben az a terület soha nem volt az önkormányzaté. Azt a magyar állam hosszú, több évtizedes pereskedés után tudta csak visszaszerezni az úttörőszövetségtől. Szomorú, hogy a baloldali összefogást erőltető kampányfőnökök vagy tanácsadók ilyen helyzetekbe kényszerítik az ellenzéki polgármesterjelöltet, ám bízom benne, hogy a mostani választás után, az elmúlt ciklusokhoz hasonlóan, ismét nyugodt, higgadt, konstruktív munka indul a képviselő-testületben. Remélem, a vasárnapi választás pontot tesz a felfokozott indulatok által vezérelt durva kampány végére, és tudjuk közösen folytatni azt a megkezdett munkát, aminek a legfontosabb célja, hogy a továbbiakban is olyan városrész legyen a Hegyvidék, ahol jó élni.

sz.