Függőkosárban a legszebb a visszafogottan elegáns bakopa

Sokat hallunk, olvasunk a jelenlegi járványhelyzet veszélyeiről, kihívásairól, de viszonylag kevés szó esik az előnyökről. Ilyen előny lehet például, hogy a kivételesen napos, tavaszi időben sokkal több idő és energia marad a kertészkedésre. Bár a kertészetekből nehezebb beszerezni a palántákat, mint más években, de magvetéssel, vagy más szaporítási móddal is be tudjuk népesíteni az erkélyládákat és a kerti ágyásokat. Csak arra ügyeljünk, hogy a jóleső kerti munkába feledkezve is megtartsuk a biztonságos védőtávolságot!
A bakopa az útifűfélék közé tartozó faj, amely mintegy 50-70 rokonával a világ trópusi és szubtrópusi régióiban mindenütt őshonos. Sok közülük akváriumi növényként tett szert népszerűségre, míg más a gyógyszeriparban vívott ki megbecsülést.A bennük található flavonoidok, szaponinok és egyéb hatóanyagok az emlékezőtehetség karbantartására, a magas vérnyomás kezelésére és a koncentráció fokozására használhatók, valamint Indiában komoly hírnévnek örvendenek az ayurvedikus gyógyászatban is. Az utóbbi időben a hatóanyag körül kisebb szakmai vita alakult ki, aminek eredményeképpen egyes országokban betiltották, mert nem igazolódott megnyugtató módon a hatása. Persze ettől az intézkedéstől rögtön felértékelődött az illegális kereskedelemben.
A gyógyszerként is használt bakopa nemzetségnév egyébként eredetileg egy a dél-amerikai Orinoco folyó torkolatvidékéről származó indián elnevezés, amelyet az 1700-as években egy francia botanikus emelt át a tudományos nomenklatúrába. Hazánkban elvétve a német név tükörfordításaként, hópehelyvirágként említik ezt a dísznövényt, de legyünk résen, mert előfordul, hogy a kertészetekben a szutera, vagy kenosztoma társnév alapján ismerik!
Nevelésénél a trópusi származást és a sok vízinövény rokont kell alapul venni. Szereti a meleget, de nem viseli el a száraz forróságot. Ha az erkélyládába ültetve vagy függőkosárban nevelve kiszárad a földje, akkor a hajtásai azonnal lekókadnak, bimbói lehullanak. Ilyenkor akár hetekig is eltarthat, mire a sebtében újra megöntözött növény kiheveri a sokkot, és virágozni kezd. Ha sikerül kielégítenünk a vízigényét, akkor a nevelési problémák nagyját meg is oldottuk.
Jól fejlődik félárnyékos helyen is, és nem különösebben igényes a talajára, fontosabb neki a jó vízelvezetés, mint a magas tápanyagtartalom. A szükséges tápanyagokat egyszerűbb folyamatosan, tápoldatos öntözéssel biztosítani a gazdag virágzás érdekében. Bár a nedvdús hajtások nem tűnnek különösebben ellenállónak a rovarkártevőkkel szemben, mégis ritkaság, hogy a balkonon vagy a kertben növényvédelmi feladat elé állítsa a hobbikertészt.
Az egészséges bakopa sötétzöld, apró leveleket tartó hajtásai akár 50-60 centiméter hosszúra is megnőhetnek, messze lelógva a cserépből vagy az erkélyládából. Ötszirmú, bájos virágai a levelek hónaljából fejlődnek. A két leggyakoribb színváltozat a fehér és a rószaszín, de a kékes, lilás árnyalatok sem ritkák.A nyár derekára fásodásnak induló szárakról könnyen dugványozható. A frissen lemetszett dugványokról távolítsuk el a levelek nagy részét, ültessük tőzeges talajkeverékbe, és tegyük párás, meleg helyre, csak óvjuk meg a közvetlen napfénytől. Kísérletezhetünk a rózsáknál bevált befőttesüveggel történő lefedés módszerével is. Sikeres gyökereztetés esetén a friss növénykékből még őszig dús, virágzó bokrok fejlődnek.
A szaporítás másik otthon is elvégezhető módja a magvetés, amit azonban inkább a tavaszi időszakban érdemes elkezdeni, hogy a palántáknak legyen elég idejük megerősödni nyárig. Bármilyen módszerrel jutunk bakopához, ha állhatatosan kitartunk a gondozása legalapvetőbb lépéseiben, akkor nagyon hálás, visszafogottan elegáns és ritka dísznövényt nyerhetünk, amely kis helyigénye miatt akár egy ablakpárkányon, vagy a világos fürdőszoba ablakába akasztva is nevelhető.

(Barta)