Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

„A zene és a művészet nagyon fontos támasza a világnak”

Balázs János Liszt- és Kossuth-díjas zongoraművész is otthon tölti ezeket a heteket feleségével. Bár világjáró művészként és állandóan tenni akaró emberként szokatlan számára ez az élethelyzet, nemcsak megérti és elfogadja, de a jó dolgokat is megtalálja az önkéntes karanténban.

– Hogyan telnek a napjai?

– Természetesen mindenkinek megváltoztatta az életét a járvány- és kríziskezelés. Az enyémet is, mégis azt kell mondanom, hogy lényegében nem változtak meg a napjaim. A zeneművész, főleg a szólista lét magányos életforma, és általában egy bizonyos helyhez kötött… A zongoraművész esetében a zongorához és a szobához, ahol gyakorol. Viccesen azt is mondhatnám, mi egész életünkben valamiképpen karanténban vagyunk és dolgozunk. Lelkileg, persze, megvisel, megérint a dolog. A családjainkban, a barátok, ismerősök között sok az idősebb ember, vagy éppen az egészségi állapotuk miatt veszélyeztetett, akiket a feleségemmel együtt nagyon féltünk. De reménykedjünk az egészségügyben és a szociális szférában dolgozókban, akik most óriási terhet és felelősséget visznek a vállukon, és akikre nagyon büszkék lehetünk!A_zene_es_a_muveszet_nagyon_fontos_tamasza_a_vilagnak1

– Egy olyan embernek, aki mindig csinál valamit, koncertezik, tanít, szervez, nem frusztráló az állandó otthonlét?

– Ki kell bírni… Egyébként azt érzem, hogy ez az időszak valamiképpen ajándék, adomány a számomra. Iránytű az egész életen át tartó útkereséshez. Elképesztően felgyorsult világban élünk, mindannyian éreztük már a saját bőrünkön és életünkben, mennyire nincs időnk semmire, s hogy folyamatosan az „azonnal” és a „most” igényeinek kell megfelelnünk. Főleg a reflektorfényben élőknek és azoknak, akiktől sokat várnak minden pillanatban. Ezért élem meg ezt az időszakot egy kisebb lelki feltöltődésként, amellett, hogy természetesen rendkívül szomorú helyzet. A nap nekem is csak huszonnégy órából áll, és a kötelező tennivalók miatt a magánélet csorbul, a hobbikra nem jut idő. Most viszont jut, tudok olyan dolgokat csinálni, amiket korábban nem. Amellett, hogy még többet foglalkozhatok a zenével, olyan tevékenységeket is találtam, amikről ugyan éreztem, hogy közel állnak hozzám, de nem volt rájuk időm.

– Mik ezek, amiket felfedezett?

– Inkább azt mondom, hogy újra felfedeztem. Az olvasás örömét, az otthoni teendőket, a házátalakítást, sőt a számítógépes programozást, ami mindig érdekelt. Meghallgathatok koncerteket, a sajátomét vagy másokét. Végül pedig a főzés, ami nagy hobbim! Számomra a kiteljesedésnek és az időtöltésnek mindig a legfontosabb része, hogy azt csináljam, amit szeretek. Nyilván ez a zene és azon belül is a zongorázás, de szinte ugyanilyen feltöltődést ad a gasztronómia is. Szeretek sütni, főzni, és ez a szenvedély gyerekkorom óta tart. Állandóan ott sertepertéltem nagymamám konyhájában. Először a jutalomfalatok miatt, később már beálltam segíteni mellé. Sok mindenre megtanított. A főzés nemcsak kikapcsolódás, hanem a feleségemmel együtt eltöltött idő, közös hobbi, szenvedély is. Ahogyan a zenében, úgy a konyhában is szeretek improvizálni. Nyilván az alapokon nem tudok és akarok változtatni, de az, hogy hogyan ízesítem, mivel körítem, milyen színekkel és tálalással komponálom meg, már tőlem függ, azaz az improvizáción múlik. Nálam egy főzés ezért kicsit időigényes, mert sokszor el sem döntöm előre, mit szeretnék készíteni, hanem előszedem az alapanyagokat, és hosszasan gondolkodom azon, mit és hogyan csináljak. Ehhez jó kis dzsesszmuzsikát hívok segítségül. Azért nem klasszikus zenét, mert akkor szakmázni kezdenék, ami elvonná a figyelmemet az alkotásról. Kísérletezgetek, aminek nem mindig van jó vége, bár talán azért pozitív a mérleg. Szerintem – ha majd fellélegzünk, mert véget ér a járvány, és újra beindul az gépezet – ezek a dolgok megmaradnak az életemben. Legalábbis törekedni fogok rá.A_zene_es_a_muveszet_nagyon_fontos_tamasza_a_vilagnak2

– Megváltoztatja az ember életét egy ilyen helyzet? Értékel és átértékel?

– Azt hiszem – vagy inkább azt mondom, hogy remélem –, a járvány ideje alatt sokunk átértékeli majd a prioritásokat. Nem a munka vagy a kötelesség rovására, persze, de súlyozni kell! Oly’ sokszor elsuhannak mellettünk az értékes dolgok, emberi kapcsolatok, társadalmi kötelezettségvállalások, művészi kiteljesedések. Talán ez változik majd. Ahogy a bizalom szónak is nagyobb jelentősége lesz, főleg az egészségügyben, a szociális területen. Azok az emberek, akik soha nem kapnak reflektorfényt, akiknek a nevét soha nem tudjuk meg, akiknek a tetteihez soha nem tudunk arcot társítani, akik most nagyon sokat tesznek értünk, azok sokkal többet érdemelnek. Talán ennek az egésznek lesz hatása társadalmi szinten is. Talán jobban figyelünk majd egymásra, jobban támogatjuk az elesettebbeket, és inkább kinyílik a szemünk azokra, akik valóban értékes dolgot képviselnek.

– Sokan lesznek, sőt sokan vannak már most is nehéz helyzetben. Például a művészek is, akik a fellépési lehetőségekkel bevételtől is elestek. Vajon milyen hatással lehet mindez a járvány utáni művészeti életre?

– Együtt érzek azokkal, akik most valóban nagyon nehéz helyzetbe kerültek: művészek, előadók, vagy éppen szolgáltatást nyújtó, vendéglátóiparban dolgozó emberek, akik a napi, heti bevételből éltek, és ezek most megszűntek. Ők viszik a hátukon a művészeti életet, de a vendéglátóipart, a turizmust is. Gondoljunk a cigányzenére, ami hungarikum! Nagyon örülök, mert látom, hogy több szervezet is segítséget, támogatást nyújt számukra. Most az a legfontosabb, hogy senki ne menjen tönkre, sem lelkileg, sem egzisztenciálisan, és ha majd túl leszünk a járványon, minden folytatódhasson tovább. Nekem is sok koncertem elmaradt, de a klasszikus zenében a nyári időszak soha nem olyan zsúfolt. Még így is rendkívül szerencsésnek érzem magam, hiszen februárban rendben lezajlott a Cziffra György Fesztivál. Én kevesebbet veszítettem, mások sokkal többet. Kitartást kívánok nekik, és üdvözlök minden olyan ötletet, ami segítség számukra. Látom, sokan adnak karanténkoncerteket az interneten, ami nagyszerű dolog. Miklósa Erikával, akivel elmaradt egy közös koncertünk, mi is arra gondoltunk, adnánk egy dalt ajándékba a közönségünknek. Erika otthon énekelt, én itthon zongoráztam, és összeraktuk a két felvételt. Az interneten most lehet csillapítani a kultúraéhséget, hiszen az otthon maradóknak nagyon hiányzik a művészet. Nekünk, művészeknek, kötelességünk mindent megtenni, hogy ezekben a nehéz pillanatokban boldogsággal, szépséggel és reménnyel lássuk el a közönséget. Reméljük, ezzel is erőt adunk. A zene és a művészet mindig ott van az embernek, nagyon fontos támasza a világnak.

KA.