Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Dubaji nyaralás volt a fődíj a Jókai Rádióban

„Táskarádió, mindig hallgatom, hogy szól az én dalom. Ez a zene fekszik nékem, jaj, nagyon” – a jól ismert sláger szövege válik valósággá mindennap a Svábhegyen. Ott működik ugyanis az online Jókai Rádió, amelyben a 11 éves Horváth Nimródnak köszönhetően éjjel-nappal szól a zene. Kívánságműsor és nyereményjáték is van, alkalomadtán pedig egzotikus vakáció a fődíj. Az ifjú rádióssal beszélgettünk.

– Nem mindennapi, hogy egy kisdiák saját rádiós csatornát működtet. Kinek az ötlete volt a Jókai Rádió?

– Apukám rádiós, ő már régebben is csinált netes rádiókat, és úgy gondolta, engem is errefelé terelget. Másodikba jártam a Svábhegyi Jókai Mór iskolában, amikor 2017-ben felmerült, milyen jó lenne egy sulirádió. Létre is hoztuk a Jókai Rádió–Svábhegy nevű online rádiót, 2018-ban azonban szüneteltettük, mert elköltöztünk, és sok minden mással kellett foglalkozni. Aztán egy év múlva újra elindultunk, megint megterveztük a hangzást, új szignálokkal, új slágerekkel. És persze a Crazy Nimi Show-val, egy élő kívánságműsorral. Szórólapokat osztogattunk az iskolában, még egy nagy plakátot is kitettünk a portára.

– Mi volt a koncepció?

– Eredetileg azt szerettem volna, hogy a szünetekben a mi rádiónk szóljon a suliban, de ez nem jött össze. Hiányzott egy helyi stúdió, és be kellett látnom, bámennyire is jó lenne, szünetekben sem értem volna rá mindig. Ezért maradtunk „csak” a netrádiónál.

– Hol a stúdió, és milyen eszközöket használsz?

– A stúdiót otthon rendeztük be, a nappaliban. Számítógépről megy a műsor, vannak mikrofonok és keverőpult. Telefonon és Messengeren kapcsoljuk adásba a hallgatókat, csupa ingyenes applikációval dolgozunk.

– Ki találja ki a szignálokat?

– Apuval közösen írjuk a rövid szövegeket, keresünk hozzájuk zenét, és összerakjuk. Nem túl nehéz, már én is készítettem ilyet egyedül.Dubaji_nyaralas_volt_a_fodij_a_Jokai_Radioban

– Melyik a legnépszerűbb program?

– Egyértelműen a szombati élő kívánságműsor, azaz a Crazy Nimi Show. Ebbe tényleg mindent beleadok. Szeretek viccelődni és őrültködni, innen jött a „crazy”, a Nimi a saját nevem, a show meg maga a show. Igazából erről szól az egész.

– Hogyan zajlik az élő adás?

– Lemegy a kezdőszignál, utána bemutatkozunk, és elmondjuk a szokásos infókat, például az elérhetőségeket. Azután jöhet egy-két zene és duma, amíg nincs kérés. Aktuális sulis témákról, évfordulókról, heti eseményekről beszélek, és persze néha rögtönzök. Amikor befut egy kérés, azt a lehető leghamarabb beolvassuk és teljesítjük.

– Milyen üzenetek érkeznek?

– Erre van egy chat a weboldalon, ott beszélgetni lehet. Üzeneteket inkább a kéréseken belül szoktak küldeni nekünk, vagy rajtunk keresztül valaki másnak.

– Sokan írnak ilyenkor?

– Nem panaszkodom, de még lenne hely kéréseknek a két órában. Sokat számít az időjárás, esős időben kicsit több a kívánság. Általában aktuális zenéket kérnek. Ha retroszámok kerülnek sorra, akkor tudjuk, hogy a szülők is minket hallgatnak.

– Van nyereményjátékotok is.

– Igen! Ezt nem hagyhatjuk ki. Kedvencünk a zenei részlet megfordítva, abból kell kitalálni a címet és az előadót. Persze a végén lejátsszuk rendesen a teljes dalt. Különféle idegen nyelvű zenéket is szoktunk mutatni, ennél a játéknál az országot kell kitalálni. A nyeremény egy tábla csoki, de volt már példa arra is, hogy egy dubaji nyaralást ajánlottunk fel. A győztes megkapta képeslapon!

– Külső helyszínek is szóba jönnek?

– Néha, például ha a suliban karácsonyi vásár van, akkor az iskolába viszünk egy-két mikrofont és egy laptopot, amivel felvesszük az interjúkat. Lesz élő adás szilveszterkor is, 23 órától egészen éjfélig, hogy együtt várhassuk az új évet.

– Amikor nincs élő adás, mi alapján válogatod a zenéket?

– Általában minden hónapban megnézzük a toplistákat, onnan választjuk ki azokat a slágereket, amik egész nap szólnak. Kabalából nem figyeljük a statisztikákat, de ha csak egy hallgató van is, akkor már nem dolgoztunk hiába.

– Merre tovább, Jókai Rádió?

– Jó lenne, ha minél több ember hallgatná a rádiót, például a tizenkettedik kerületi tanulók, vagy akár minden budapesti általános iskolás. Remélem, az első fejlődési fázis nemsokára bekövetkezik, azaz a hegyvidéki gyerekek és akár a felnőttek is ránk találnak.

– A rádiós világban képzeled el magad felnőttként is?

– Még nem tudom, egyelőre ez csak egy hobbi. Mivel a szüleim a médiában dolgoznak, és már most is sokat tanultam tőlük, lehet, hogy egyszer én is hivatásszerűen csinálom majd ezt.

-os