Gyümölcsöző évet zárt a Hegyvidéki Zöld Iroda

– Közhelyek nélkül: milyen volt ez az év?

– Ami leginkább bennem van, az egy a tavaszi időszakhoz kapcsolódó élmény. A kijárási korlátozás heteiben – amikor mi is otthonról dolgoztunk, és főleg a közvetlen feladatokat próbáltuk megoldani – nagyon sok lakossági kérdést kaptunk, amiből kiderült, hogy az otthon rekedt emberek kimentek kertészkedni. A metszéssel, favágással, komposztálással és hasonlókkal kapcsolatos felvetések meghatározták azt az időszakot, feladatot adtak, és összességében a vírus jó oldalát hangsúlyozták számunkra.

– Tudott segíteni az iroda?

– A lehetőségeinkhez képest igyekeztünk mindenkinek segíteni, ugyanakkor mi is sokat tanultunk. Például nagyon értékes fejlesztési ötletek kristályosodtak ki a kertek mellett a kerület zöld területein, közparkjaiban is megjelenő „tömeg” visszajelzéseiből. Persze nehézségek is jelentkeztek ebben az időszakban: a kertészkedés negatív velejárójaként az idén sokkal több zöldhulladék került szabálytalanul a közterületekre, mint más években. Aki nem kertészkedett, az a felszabaduló idejében tavaszi nagytakarításba, felújításba kezdett bele. Ennek káros mellékhatásaként az utcákon megjelentek a régi bútorok, sittkupacok. A lomtalanítás elmaradása nemcsak a belterületi utcákon hagyott nyomot, hanem hatványozottan a szelektív szigetek környékén is. Állandósult a szeméthegyek problémája, és hiába takarított az FKF Zrt. heti három alkalommal, szinte folyamatosan érkeztek a bejelentések. Besegítettünk, de néhány hét után meddő szélmalomharccá vált a dolog.

– A nyár hozott enyhülést a hulladékmennyiség kezelésében?

– Részben igen. Szívmelengető módon évről évre több cég keresi meg irodánkat azzal, hogy csapatépítő tréning gyanánt önkéntes szemétszedéssel tisztítaná meg egy-egy közpark vagy erdő alját. Már öt-hat ilyen akciót segítettünk a helyszín megválasztása mellett kesztyűkkel, zsákokkal és az összegyűjtött szemét elszállításával. Jó látni, ahogy az élet részévé válik, hogy a főleg irodistákból álló csapatok fontosnak érzik szűkebb és tágabb környezetük ügyét, és ezen a területen keresik a társadalmi szintű hasznosság érzését.

– Ha már a szemléletformálás lehetőségéről és eredményeiről beszélünk, ezen a téren hogyan értékelhető az iroda éve?

– Bár a járványhelyzet korlátozta a szokásos lakossági programjaink megszervezését, más területeken örömteli fejlődést értünk el. Tematikus sétáinkkal valós igényekre találtunk, a Hegyvidék természeti értékeit bemutató túrák férőhelyeit fél óra alatt lefoglalták az érdeklődők. Újabb turnusokat szerveztünk, azok is gyorsan beteltek, valamint a séták témáját bemutató előadások is sokakat vonzottak. Ezen a téren jövőre további bővítéseket tervezünk! A környezet és egészségügy kérdéseit összekapcsoló Health&Greenspaces programunkban is jelentős előrelépések történtek: több kerületi és azon kívüli intézmény közreműködésével ma már kórházközi együttműködésben folyik a szívbetegek rehabilitációja a Normafa speciális ösvényén.

– Milyen intenzitással zajlottak a már hagyományos „zöld” akciók?

– A lakosság számára ingyenes ágaprítási programunk zavartalanul futott már ötszáz kerületi helyszínen. Partnerünk minden eddiginél több, mintegy ötezer köbméter aprítékot készített, ami azért kiemelkedő eredmény, mert ez a zöld vagyon helyben, a kertekben maradt. A komposztálóosztáshoz kapcsolódó szakmai előadást online tudtuk megszervezni, háromszáz érdeklődő regisztrált rá. A keretek kiosztása kicsit megkésett, de azért december elején minden igénylő átvehette azokat a MOMkult kertjében. A felesleges találkozások elkerülése érdekében negyedórás szakaszokra ütemeztük, ami bőséges koordinációs és szervezési feladatot adott az irodának, ám lehetővé tette a biztonságos lebonyolítást. Megvalósult az aknázómoly elleni növényvédelmi programunk is. Az idén a korábbiaknál is több, ötszáznyolcvan hegyvidéki gesztenyefát tudtunk megvédeni permetezéssel vagy injektálással.

– Mindezt otthonról dolgozva sikerült lebonyolítani az iroda munkatársainak?

– Elővigyázatosságból mi is kerültük a felesleges kontaktusokat, és az otthonlét váratlan inspirációkat is adott. A Méhbarát Kerület programunk kapcsán sokat meséltem a kislányaimnak. Ők is abból indultak ki, hogy a méhektől félünk, mert csípnek. Aztán ahogy egyre több ismeretterjesztő program zajlott, rajtuk is láttam, hogy megszerették a mézet, megbarátkoztak a megporzó rovarokkal, és a kerti virágokra is más szemmel néztek. Ma már a kezükön sétáló bundás dongókat simogatják! A tavaszi időszakban nekem is jutott időm, hogy a családdal magaságyásokat hozzunk létre a társasházunk kertjében. Gyerekeim már január óta nevelgették a palántákat az ablakpárkányon, amelyeket kiültettünk – és még novemberben is szedtük a paradicsomokat. A saját családom példáján látom, milyen hatékony tud lenni ez a fajta ismeretterjesztés.

– Az otthoni tapasztalatok kamatoztak a hegyvidéki óvodák és iskolák ismeretterjesztő programjaiban?

– A Méhbarát Kerület program keretében rajzversenyt szerveztünk óvodásoknak, nagyon sok pályamű érkezett. A győztes Süni Óvoda a megszerzett ismeretek mellé egy mászókát is nyert. Az Energiatudatos Hegyvidék KEHOP-programunk részeként online, de valós idejű, ezért interaktív bábelőadásokat szerveztünk a kerületi óvodáknak. A visszajelzések alapján a száznyolcvan érintett gyerek már nagyon vágyott egy ilyen aktív részvételt igénylő alkalomra. Ebben a projektben ismét életre keltettük egy korábbi akció keretében kitalált figuránkat, Hümért, a pazarló trollt. Eddig az óvodások tanították takarékosságra őt, most azon dolgozunk, hogy az általános iskola harmadik–negyedik osztályosait megszólító szemléletformáló foglalkozást alakítsunk ki. Reményeink szerint tavasszal a kerületi iskolákban klímatudatossági szakköröket tudunk majd tartani a most készülő foglalkoztatófüzet segítségével. Ezzel ez a projekt lezárul, de helyébe lép a következő kétéves KEHOP-program, ami klímastratégia kidolgozásával kezdődik. Ebben nagyon számítunk majd a hegyvidékiek közreműködésére, hiszen csak olyan célokat és lépéseket érdemes megfogalmazni, amikben ők is partnerek.

– A következő időszakban az imént felsoroltak határozzák meg az iroda hétköznapjait?

– Természetesen már nagyon várjuk, hogy az élet visszatérjen a megszokott keretek közé, és mi is működtethessük valamennyi programunkat. Egy nemrégiben beadott LIFE pályázat kapcsán, nagyon izgalmas kihívásként, előttünk áll a hirtelen lezúduló csapadék kezelésének feladata is. A Hegyvidék adottságai mellett szinte hozzászoktunk a meredek utcákon hömpölygő patakokhoz, amelyek kialakulását jobb lenne megelőzni. A helyzet kezelésére a csatornarendszer nem látszik alkalmasnak, így más – összetettebb – módokon kell védekezni. Reményeink szerint a márciusi eredményhirdetés után ezt a kérdést tudjuk majd körüljárni sok szakmai partnerrel. Most azonban az évzárás és a karácsonyi ünnepek várnak ránk. A kerületi méhek a kaptárban pihennek, növényeink nyugalmi időszakukat élik, így nekünk is van egy szusszanásnyi időnk családjaink körében elcsendesedni.

(Barta)