„Új úton indultunk el”

– A színháztörténeti rendezvények, kiállítások talán minden hasonlónál jobban igénylik a személyes találkozást, ám a jelenlegi helyzetben erre nincs lehetőség. Mit tudnak tenni annak érdekében, hogy a megszokott nívójú programokat nyújthassák?

– A legfontosabb az volt, hogy minél hamarabb, amint lehet, „átmenjünk” az online térbe. Elsőként a nyáron megnyíló Róna Viktor-bemutatónkat alakítottuk át az új elváráshoz. Halász Tamás, a kiállítás kurátora tartott egy virtuális tárlatvezetést. Amennyire féltünk attól, hogy visszaadhatja-e ez azt az élményt, amit egy személyesen látogatható kiállítás, annyira örömteli volt megtapasztalni, hogy sokkal több információhoz juthat így a közönség, mint amikor elsétál a tárgyak előtt, és esetleg elolvassa a tájékoztatószövegeket. Az idő is több, amit ilyenkor az információ befogadására szánunk.

– Az állandó tárlatok és a két időszaki kiállítás mellé még egy további kamarakiállítást és számos eseményt terveztek erre az évre, ám a járványhelyzet közbeszólt…

– Novemberben dőlt el, hogy bezárnak a múzeumok, nekünk pedig január közepéig kész programjaink voltak. Ezeket kellett újragondolni, hogy élő közvetítéssel oldjuk-e meg, vagy felvételről. A Krisztina körúti körtermünkben élő közvetítésekkel, míg a Bajor Gizi Színészmúzeumban felvételek készítésével próbálkozunk, egyre nagyobb sikerrel.

– Így készült a Zenthe Ferenc-megemlékezés is?

– Igen. Az idén lenne százesztendős Zenthe Ferenc, ebből az alkalomból különleges programot terveztünk. Azt szerettük volna, ha egyszerre jelen van a művész úr fia, ifjabb Zenthe Ferenc és az a három pályatárs, akivel együtt játszott Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabjában. Ifjú Zenthe Ferenc nagyon örült a megkeresésnek, mindvégig partnerünk volt az előkészületekben és a lebonyolításban, a felvételre is eljött. Csernák János otthonról, élő bejelentkezéssel, Lőte Attila és Tóth Enikő pedig telefonon keresztül kapcsolódott a megemlékezésbe. Kabay Barna rendező a többi között a Jób lázadása című legendás film forgatásán dolgozott együtt Zenthe Ferenccel, ő egy nagyon szép levelet küldött, ezt is hallhatja a közönség a felvételen. A beszélgetést Gajdó Tamás színháztörténész vezette. Ebben a pandémiás helyzetben, azt gondolom, a legtöbbet hoztuk ki a programból. A Jób lázadását szeretnénk majd elkérni a Filmarchívumtól, egyszeri vetítésre. A digitális megjelenéseink élére Szabó Attila igazgatóhelyettes állt, színháztudós létére. Ez is mutatja, hogy számunkra, bölcsészként, nemcsak nagy kihívás, de nagy eredmény és öröm is, hogy az eddigi felhasználói szintű informatikai ismereteink mellé olyan új tudásra teszünk szert, amire korábban nem is gondoltuk, hogy szükségünk lehet rá.

– A Bács Ferenc-emlékkiállítás is nyáron nyílt meg. Ez szintén – ha szabad így fogalmazni – gazdagodott az online felületnek köszönhetően.

– E kiállítás kapcsán a Filmarchívumtól megkaptuk egyszeri vetítésre Az emigráns – minden másképp van című, Szalai Györgyi és Dárday István által rendezett filmet. Szalai Györgyi küldött egy félórás videoanyagot a forgatás körülményeiről, ez jelenleg is megnézhető az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet YouTube-csatornáján. A játékfilm megtekintésére utólag, sajnos, nincs lehetőség.

– Honnan értesülhetett a közönség erről a ritka alkalomról?

– A csatornára vezető linket előzetesen folyamatosan népszerűsítettük a honlapunkon és a közösségi oldalunkon. Minden egyéb hasonló programot is így teszünk közzé a jövőben. A filmet eredetileg a Bajor Gizi Színészmúzeumban mutattuk volna be, a rendezők részvételével. Érdekesség, hogy a forgatásról készült visszaemlékezést Pap Ferenc, a film operatőre vette fel.

– Gondolta volna, hogy egyszer a technika ennyire befolyásolja majd a munkájukat?

– Nem töprengtem ilyenen, de az elmúlt időszak nekünk valóban egyfajta próbaidőszak volt. Megtanulni, hogyan lehet áthidalni a technikai felkészültség hiányát. Van több eseményünk, amit felvettünk. Ilyen például a Kecskés Karina színművész-drámapedagógus és Fehérváry Lilla muzsikus-előadóművész részvételével elindított új sorozatunk. Óvodásoknak, kiemelt családi programként, havi egy alkalommal, szombatonként a valós térbe terveztük a találkozásokat, most ez is átkerült a virtuális világba. Fényből szőtt mesék a sorozat címe. Karina, aki Boldizsár Ildikótól tanulta a mesemondást, egy általa választott mesét mond el Lilla zenei közreműködésével. Nagyon egyéni hangulata van a produkciójuknak. Egy úgynevezett kézműves sarok is része a kínálatnak, ötletadó az otthoni kreatív munkálkodáshoz. Témájában a mostani a Róna Viktor-kiállításhoz is kapcsolódik, ugyanis papírbalerina készítését tanulhatják meg a gyerekek Gerecs Katalin múzeumpedagógusnak köszönhetően, aki otthon készítette el a felvételt, a különböző fázisokat megörökítve.

– Emlékezetesen jók a havonta megtartott villakoncertek. Ezeknek mi lett a sorsa?

– A két éve indított kamarakoncertekkel igyekszünk feleleveníteni, a hangulatát megidézni Bajor Gizi egykori szalonéletének. Duókat, triókat, szóló előadókat hívtunk meg, főleg Fischer Annie-ösztöndíjasokat. A járványhelyzet miatt elmaradó előadásokat pótolandó három koncertet vettünk fel, az egyiket még karácsony előtt bemutatjuk, a másik kettőt januárban és februárban láthatja a közönség. A felvételek elkészítésére a Hegyvidék Televíziót kértük fel. Abból is nagyon sokat tanultunk, ahogyan a tévé ezeket a negyvenperces programokat összeállítja. Mindenkinek a figyelmébe ajánlom a honlapunkat, amelyen mind a beszélgetéseket, virtuális tárlatvezetéseket, mind a koncerteket éppúgy el lehet érni, mint az egyre gyarapodó számú virtuális kiállításainkat, amelyek különleges színfoltját képezik intézményünknek. Az oldal különböző menüpontjai segítenek az eligazodásban. Új úton indultunk el ezzel a virtuális kapcsolódással, és úgy érezzük, nem szűkültek a lehetőségeink, ellenkezőleg: olyan csatornák nyílnak meg előttünk, amik lehetővé teszik, hogy még változatosabb módon szólíthassuk meg közönségünket.

A. I.

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet honlapja: www.oszmi.hu