„A hiphop egyszerre felpörget és megnyugtat”

– Kezdetnek talán érdemes tisztázni, mi is az a hiphop!

– Általában az utcai táncok, a street dance kategóriájába szokták sorolni, azért, mert nagyrészt a klubokban és az utcákon alakult ki az Egyesült Államokban. A hiphopon belül nagyon sok stílus létezik, például a locking, vagy a popping, de a breaking is ide sorolható.

– Más sportágakat is kipróbált korábban?

– Alsó tagozatban két évig táncoltam rock and rollt, és megtanultam síelni. Előtte nyolc évig úsztam, nem versenyszerűen, majd négy évvel ezelőtt az úszást felváltotta a hiphop, amibe azonnal beleszerettem.

– Egyesületben táncol?

– Ugyanott, ugyanannál a tanárnál táncolok, ahol és akinél kezdtem, a Black Time Tánciskolában, az edzőm Bedő István, Steve. Igazából helyszín alapján döntöttem, mert akkor készültem az első nyelvvizsgámra, ezért elég sok időt vettek el az angol különórák. Olyan hely kellett, ahová tanulás után mehetek, így találtam meg a tánciskolámat. Hirtelen döntések sorozata vezetett ahhoz, hogy most a Black Time-ba járok, de nagyon boldog vagyok, hogy így alakult.

– Minden sportágnak van valamilyen előnye, a balett kecsessé tesz, a nehézatlétika erőssé, a labdajátékok koncentráltabbá. Mi a helyzet a hiphoppal?

– A koncentráció szerintem a hiphopra, sőt általánosságban minden táncra igaz, ahogyan a multitasking is, hiszen rengeteg mindenre kell egyszerre figyelni. Nemcsak arra, hogyan mozog a karod és a lábad, hanem arra is, hogy jó helyen állj a térformában, összhangban legyél a zenével és a többiekkel, s ezek mellett még az előadásmód, az arckifejezések is tökéletesek legyenek. A hiphop sokszínű stílus, egy-egy tánccal szinte bármilyen érzelmet ki lehet fejezni, ami nemcsak jól néz ki a színpadon, hanem rendkívül felszabadító is tud lenni. Éppen ezért egyszerre felpörget és megnyugtat; nagyszerű érzés, amikor már kitáncoltam magamból a fáradságot, a dühöt vagy éppen a boldogságot. Mintha egy tehertől szabadultam volna meg.

– Mióta jár versenyekre?

– Korábban úszásban is szerettem volna versenyezni. Amikor jött a lehetőség, hogy egy versenycsapat alakuljon, azonnal tudtam, hogy szeretnék a tagja lenni. Kisebb koromban sok barátomnak a szobájában ott lógtak a falon az érmeik, én pedig mindig arról álmodtam, hogy egyszer nekem is lesznek hasonló díjaim. Jó dolog dobogóra állni, nyerni, de amiért még inkább hálás vagyok, azok a barátok és emlékek, amiket az érmek mellett szereztem. A közös izgulás a verseny előtt, az akár egész napos próbák, a rengeteg történet, amit egymásnak meséltünk a pihenőidőkben az edzéseken, a tánciskola nyári tánctábora, ahol együtt voltunk egy hétig, és minden este a padokon ülve beszélgettünk. Örülök, hogy belevágtam a versenyzésbe, mert életre szóló élményeket szerezhetek.

– Mennyi időt vesz el a tánc a szabadidejéből?

– Van heti két óra, amihez bárki csatlakozhat. Ezenkívül vannak az edzések a csapattal, ami általában heti egyszer vagy kétszer két-három órát jelent. Gyakran előfordul, hogy kijelölünk egy hétvégi időpontot, és akár egész nap bent vagyunk – általában akkor, amikor még a koreográfiát rakjuk össze, vagy a térformázást csináljuk, mert ezek meglehetősen időigényesek. Az egyetlen zavaró dolog, hogy a versenyek általában vasárnap zajlanak, és amikor éjjel egykor érek haza, akkor is kelnem kell másnap reggel. Csak szülői igazolással lehet megoldani, hogy esetleg ne menjek be a hétfői első órára. Mivel a hiphopban nincs olyan, hogy élsportoló, iskolai szempontból kicsit nehéz a helyzetem.

– Melyik eredményére a legbüszkébb?

– Talán a legelső versenyünk a legszebb emlék, a 2018-as Ritmuscsapatok Országos Táncversenye, amin első helyezést értünk el. Kicsit nekünk is meglepetés volt, nem gondoltuk, hogy ennyire sikeres lesz a bemutatkozásunk. Azóta ismét sikerült győzni ugyanezen a viadalon, és – több dobogós hely megszerzése mellett – aranyérmesek lettünk a szintén nagyszabású Basic Dance Cupon is.

– Születése óta a Hegyvidéken él, mit jelent az ön számára ez a környék?

– Nagyon szeretem Budapestnek ezt a részét. Szinte néhány lépésnyire minden szolgáltatás elérhető, a rengeteg zöld a látványon is sokat javít, és a levegő is jobb. Ha valahová mégis mennem kell, akár a belvárosba, akár az ország egy másik pontjára, a tömegközlekedés nagyon jó, így viszonylag gyorsan és könnyedén tudok utazni, ami számomra hatalmas előny.

sm.