Kaland az élet
Balogh Tamás – akit mindenki Tominak hív, ő maga is így szerepelteti nevét a szórólapjain – tavaly indította el a túráit bemutató előadás-sorozatát a Hegyvidéki Kulturális Szalonban. Ennek sikerén felbuzdulva Zöld faluséták címmel kirándulásokat szervez februártól a túravezető, aki saját példájával igazolja: az életünk, ha úgy akarjuk, bármikor egy felfedezésekkel teli kalanddá alakulhat.
– Magashegyi, városi és falusi kalandtúrákat, futásokat szervez, Kárpát-medencei tájak felfedezésére ösztönző kalandkönyveket ír, lassan egy éve pedig már a Hegyvidéki Kulturális Szalonba járókkal is megosztja túraélményeit. Hogyan lett hivatásos kalandozó?
– A természetjárás kiskorom óta fontos része az életemnek. Hároméves voltam, amikor a szüleim elutaztak nélkülem a Tátrába, én pedig elhatároztam: utánuk megyek. Megszöktem nagyszüleim egri házából, elsétáltam a vasútállomásig, és felültem az első vonatra – egy kalauz és egy rendőr éberségének volt köszönhető, hogy nem jutottam messzebbre, és épségben hazaértem. Kisgyerekként többé nem kóborolhattam egyedül, a családommal viszont sokat kirándultam. Tízévesen tájfutó lettem, ezután szinte csak enni és aludni mentem haza. Az érettségi után a Miskolci Egyetemre kerültem, hidrogeológus mérnökként végeztem. Öt évig a terepet jártam, a kőolajkutatásban vettem részt, aztán egyszer csak úgy döntöttem, magam mögött hagyom a vidéket. Egy öltönnyel és egy színes tévével Budapestre költöztem. Elvégeztem a „közgázt”, pénzügyi területen dolgoztam, évekig egy lízingcéget vezettem, később saját marketing- és kommunikációs stúdiót alapítottam. Ez idő alatt is sokat futottam, kirándultam, nagyjából tíz éve azonban ismét a természethez köt a munkám, az öltönyt túrafelszerelésre cseréltem.
– Mi késztette a visszatérésre?
– Édesapám halála, valamint ikreim születése miatt fordulóponthoz érkezett az életem, azt éreztem, másképpen kellene hasznossá tenni magamat. A Káli-medencében, ahol van egy régi parasztházam, elkezdtem futóversenyeket, majd túrákat szervezni. Az érdeklődést látva más tájakon is hasonló programokat hirdettem, 2014-ben pedig megírtam az első kalandkönyvemet, amelynek témájául – érzelmi alapon – Egert és környékét választottam. Ezt aztán a Káli-medence, a Dunakanyar, a Dunazug, valamint a Mátra és a Bükk „élménynaplói” követték. Most készül a Tátra-könyv és a Duna bemutatásának első része, a németországi Fekete-erdőtől Budapestig.
– Miért döntött úgy, hogy ingyenes előadás-sorozatot és falujárást hirdet a Hegyvidéki Kulturális Szalon főként idősekből álló közönségének?
– Én is itt, a kerületben élek, és szívesen foglalkozom idősekkel, ezért ajánlottam fel a Hegyvidéki Kulturális Szalonnak, hogy a kalandkönyveim élményanyagára építve bemutatom hazánk, valamint a környező országok természeti és kulturális kincseit. Havonta egy előadást tartok; legközelebb, január 21-én a balkáni körutazásomról mesélek, számos képpel illusztrálva. Az eddigi előadások tapasztalatai alapján született meg bennem a közös kirándulások ötlete, azt tervezem, hogy hónapról hónapra más és más, a fővárosból viszonylag könnyen megközelíthető, izgalmas múltú falvat, kistelepülést keresünk fel az érdeklődőkkel. Programjaimat igyekszem zöld szemlélettel megvalósítani, ennek szellemében autó nélkül, menetrend szerinti busszal vagy vonattal utazunk majd el a kiszemelt helyszínekre. Első alkalommal, február 20-án a hegyekkel körbezárt kis sváb bányászfaluba, Csolnokra látogatunk, azt követően a környék, a Gerecse és a Pilis többi rejtett gyöngyszemét fedezzük fel közösen.
d.