Semmi jót ne dobjunk el!

Bármilyen nagy is az ember családja, soha nem tudjuk pontosan kiszámítani, miből mennyi fogy el, mi marad meg, arról nem is beszélve, hogy mit kezdünk majd a maradékokkal. Azzal vigasztalódhatunk, hogy az ünnepek alatt jöhetnek beeső vendégek, távolabbi rokonok, jó szomszédok, és milyen öröm ilyenkor, ha meg tudjuk kínálni őket valamivel.

Nem hátrány, ha ezekben a napokban többféle főznivaló nyersanyag van a hűtőnkben, váratlan eseményre is számítva. Persze, így aztán mindig akad egy-két tál felesleges fogásunk. Emellett marad kenyér, felvágott, zöldség, főtt köret, húsmaradvány, ami ahhoz kevés, hogy önállóan felhasználjuk, de kidobni sem szeretnénk. Mi legyen hát ezekkel?

Amennyiben a minőségük nem romlott, pusztán csak meguntuk, a leghelyesebb, ha felcímkézve megpróbáljuk begyömöszölni a mélyhűtőnkbe. A frissen főzött étel bírja néhány napig a sima hűtőben is. Ez alól kivétel a gombás étel, amely nem tartható sokáig, tehát az is mehet a mélyhűtőbe.

Pénzt, időt, energiát spórolni csak akkor tudunk, ha ismerjük a háziasszonymondást: az étel nem vész el, csak átalakul… Ha például csak annyi kenyér maradt, amennyit már nem lehet szépen felszeletelni, és pirítósnak felhasználni, akkor felkockázzuk, és eltesszük megpirítható betétnek egy jövőbeli krémlevesünkhöz. A zsemlekocka megpirítva mindig nagy kincs, zsemlegombóccá átlényegítve felhasználhatjuk valamely mártásos húskészítményünkhöz, kísérőnek. Ha a kenyér nagyobb, szeletekre vágva, rétegezve megtölthetjük tojással, tejföllel, reszelt sajttal, és megsüthetjük vacsorára.

A nagyon apró, száraz kenyérmaradékból kitűnő morzsa lesz, ha ledaráljuk, vagy lereszeljük a négyoldalún. Ez csak akkor sikerül, ha előtte jól kiszárítottuk a kenyeret a szabad levegőn vagy a sütőben. Egyébként a kenyér a hűtőben sokáig eláll, alufóliába csomagolva.

Ne dobjuk el az újhagyma szárát sem, mert felhasználhatjuk hagymalevesbe, saláta készítésénél, sőt finomra vágva szendvicsvajban is kikeverhetjük. A retket és az újhagymát sokáig eltárolhatjuk, ha megtisztítva hideg vízbe helyezzük, és a hűtőszekrény alsó részébe tesszük.

A salátafélék is megtartják frissességüket, ha a még nedves salátát lazán vászonkendőbe csavarjuk, és a hűtő alsó részén tároljuk. A levesben főtt maradék zöldséget franciasaláta készítéséhez hasznosíthatjuk. Az összezúzott fokhagymát sokáig tárolhatjuk sóval és olajjal összekeverve, jól zárható üvegben, hűtőszekrényben. A maradék főtt és sült húsokat ledarálva feldolgozhatjuk rakott káposztához, rakott húsos tésztához, húsos palacsinta töltelékének, vagy tejföllel, sóval ízesítve kisüthető kifliket is megtölthetünk vele.

A tej nem savanyodik meg, ha bizonytalanok vagyunk a minőségében és felforraljuk, miközben literenként 2 dkg cukrot keverünk bele. Ha már megsavanyodott, szétöntve aludttejet készíthetünk belőle, amellyel főzelékeket, mártásokat habarhatunk be. A forralás közben összement tejet tüllzacskóban lecsepegtetve túrót nyerünk, amelyet jól megfűszerezve, kenyérre kenve fogyaszthatunk.

A tartármártás is elég sokáig eláll, ha jól lezárt, csaknem színig töltött befőttesüvegbe öntjük. Ne felejtsük el, hogy ha készítés közben összemegy, akkor 1 tojássárgájához 1 ek mustárral és citromlével újrakezdhetjük a műveletet, az olajjal és a már kikevert, összefutott majonézzel.

Továbbra is várjuk témába vágó jó ötleteiket, saját kipróbált fortélyaikat!

(Kövesdy)