A kitelepített németekre emlékeztek

A magyarországi németek elhurcolásának emléknapja alkalmából megemlékezést tartott a XII. kerületi német nemzetiségi önkormányzat. Gaál Tímea elnökhelyettes a Svábhegyi Jókai iskola nemzetiségi tagozatos diákjaival közösen koszorút helyezett el a Diana parkban, az Istenhegyi Szent László Plébániatemplom oldalában található feszületnél.

Az elnökhelyettes az ünnepségen Gonda Gábor történész kutatásai alapján felidézte, hogy a második világháború utáni békerendszer tervezésekor mind a nagyhatalmak, mind a „kis győztesek”, mind a legyőzött országok prioritásként kezelték az etnikailag homogén nemzetállamok megteremtését, akár kényszerű migrációk végrehajtása árán is. A magyarországi németség kollektív alapon történő megbüntetése, annak vélt vagy valós második világháborús szerepvállalása miatt, a földreform kérdésével is szorosan összefüggött. A föld nélküli szegényparaszti-agrárproletár réteg földhöz juttatása és letelepítése részben az itt élő németek kezén lévő birtokok elvételével valósult meg. A kitelepítésekről szóló döntések hátterében állt az is, hogy a hazánkba tömegesen menekülő határon túli magyaroknak – legnagyobb számban a felvidékieknek – új otthont kellett találni.

A kollektív bűnösség elvét érvényesítő belügyminisztériumi rendelet 1945 utolsó napjaiban jelent meg, amely alapján valamennyi német lakos kitelepíthetővé vált. A budaörsieket szállító vonatszerelvény elindításával 1946. január 19-én vette kezdetét a magyarországi németek szervezett elűzetése.

Az 1941-es népszámlálás során a trianoni Magyarország területén közel félmillióan vallották magukat német anyanyelvűnek és több mint háromszázezren német nemzetiségűnek. Magyar történészek adatai szerint 1946-ban 120-130 ezer embert telepítettek Németország amerikai megszállási övezetébe, 1947–48-ban 38-50 ezer embert űztek ki a szovjet zónába. A visszaszökött, visszaszivárgó németek létszámát 8-10 ezerre becsülik.

A kitelepítések folyamata 1948 második felében zárult le, de csak 1950-ben rendeződött véglegesen a Magyarországon maradó németek helyzete. Ekkor mondta ki egy minisztertanácsi rendelet, hogy akik az áttelepítésre vonatkozó rendelkezések hatálya alá esnek, de Magyarországon tartózkodnak, magyar állampolgárok és a „Magyar Népköztársaság egyenlő jogú polgárai”. A jogfosztó intézkedéseket többé nem lehetett alkalmazni, ám az addig végrehajtott hatósági intézkedések hatályban maradtak, így a korábbi jogtalanságokra való hivatkozással nem lehetett kártérítési igényt érvényesíteni.

k.