Páratlan városi kaszálórét a Hegyvidéken
Ha egy átlagos járókelő az Istenhegyi úton felfelé haladva az Abos utca alatt lévő füves rézsűt nézi, bizonyára rétet vagy kutyafuttatót lát. Ugyanott egy botanikus számára gazdag sztyeppnövényzetet ígérő kis gyepfolt díszlik. Ennek a zöld területnek a rejtett kincseiről beszélgettünk hegyvidéki szomszédunkkal, Csontos Péter botanikussal, tudományos tanácsadóval.
– Ma már ismeretterjesztő tábla hívja fel a figyelmet a városi kaszálórét értékeire, de néhány éve itt is egy olyan rét húzódott, mint ma a közeli Kis-Sváb-hegy tetején. Hogyan kezdődött ez a természetvédelmi akció?
– Még valamikor 2018-ban a Hegyvidéki Önkormányzat táblákat helyezett ki a kerület több pontján, amiken a környékbeliek segítségét kérte a kisebb zöld területek gondozásához. Nekem akkor tűnt fel ez a lejtős terület, amely már olyan méret, amivel lehet kezdeni valamit botanikai szempontból is. Ezért arra gondoltam, próbáljunk meg természetközeli növényzetet regenerálni a pillanatnyilag fennálló gyomos, fajszegény gyep helyén. Addig évente négyszer-ötször nyírták a területet, ebből következően alacsony fű borította, és nem is nagyon lehetett látni, hogy a társulás valójában milyen fajokból állt. Ugyanakkor más is meglátta a lehetőséget ebben a területben, mert a felhívásra jelentkezett a Budai Sas-hegy Természetvédelmi Terület két kollégája, Kremnicsán János és Bakos Ferenc Andreász, és ők is hasonló természetvédelmi célú hasznosításra gondoltak. Ebben teljesen egyetértettünk már a legelején. Azonnal a Hegyvidéki Zöld Irodában tartott első megbeszélésen elhatároztuk, hogy megpróbáljuk csökkenteni a kaszálások számát. A nyesedéket, példaadás és szemléletformálás céljából, a terület egyik sarkában létrehozott komposztálókba gyűjtöttük. Így nem kellett műanyag zsákokba tenni, és jó sok benzint elpuffogtatva messzire szállítani.
– Ragadós volt a példa?
– Igen! Volt, aki már az első évben kért a lekaszált fűből, hogy a kertjében komposztálja, és aztán felhasználja. Sőt, volt olyan is, aki szóvá tette a Hegyvidéki Zöld Irodán, hogy miért nincs rendesen lekaszálva a fű. Erre reagálva elhelyeztünk egy ismeretterjesztő táblát, amin bemutatjuk, hogy ez a terület szándékosan ilyen, és az a fejlesztési koncepció, hogy hagyjuk felnőni és virágozni a növényeket, hogy magot tudjanak érlelni. Ezáltal azok a kétszikű virágos fajok, amik eddig károsultjai voltak a gyakori kaszálásnak, most jobban elszaporodhatnak. Szakszerűbben mondva: a füvek osztódó szövetei, merisztémái alapi helyzetűek, tehát ha levágjuk, akkor is lentről újra sarjadnak. Ezzel szemben a kétszikűek osztódó szövetei a hajtáscsúcsokon vannak, ha azokat eltávolítjuk, akkor a növények nagy bajban vannak, lassan regenerálódnak. Ezalatt a füvek túlnövik, elnyomják, beárnyékolják őket. Azzal, hogy ritkábban vágjuk a füvet, a virágos növényeket „hozzuk helyzetbe”, és általuk növeljük a biodiverzitást. Messzebbre nézve, a sok virágos növény jót tesz a beporzó rovaroknak és az azokat fogyasztó madaraknak, más állatoknak is.
– Mérhető, hogy az elmúlt bő két évben mennyit változott a terület növényállománya?
– Természetesen az elején alaposan felmértük a területet, ahol összesen több mint kilencven lágy szárú fajt jegyeztünk fel. Arról, hogy ez a szám mit jelent, talán sokat elmond, hogy ha az intenzíven gondozott Városmajorban, vagy a Vérmezőn végzünk ugyanilyen felmérést, akkor legfeljebb tíz-tizenöt növényfajt fedezhet fel egy éles szemű botanikus.
– Már látható a ritkább kaszálás javára írható változás?
– Sikerként éljük meg a cukorkáról ismerősen csengő pemetefű esetét, amelynek egyetlen töve volt a területen, és ha lekaszálták volna, senki észre sem veszi. Ám így terebélyes növénnyé fejlődött, bőséges magtermést hozott, és az idén már két pemetefűtövünk van. Ennek a gyepnek a képébe nagyon beleillene, ha elszórva még több pemetefű is megjelenne!
– A kaszáláson kívül történik aktív beavatkozás az állományba?
– Van egy aktív telepítés is, ami tulajdonképpen magvetést jelent. A közeli budai területekről oda illő fajok magjait gyűjtjük be, és vetjük el. Ezek olyan növények, amikről botanikailag feltehető, hogy élhetnének itt is, és például a Normafánál már élnek is. A vetés után, reméljük, kicsíráznak, néhány év alatt megerősödnek, és szaporodni kezdenek. A másik aktív beavatkozás a parlagfű irtása. Érthető módon nem „fűnyíróelv szerint” az egész területet nyírjuk le, hogy a parlagfüvet ritkítsuk, hanem a nagyon lelkes önkéntes kollégánk, Andreász szálanként gyomlálja a területet. A jövőben nem feltétlenül lesz szükség erre, mert ha a gyep fejlődik és megerősödik, akkor a parlagfű kiszorul, de addig fontos, hogy ne legyen jelen ez a sokakat zavaró allergén növény.
– Vannak olyan növények, amik egy sokat látott terepi botanikus szakmai érdeklődését is felkeltik?
– A lakóházakkal körülvett degradált gyepen nincsenek védett, ritka fajok, ettől függetlenül a már említett pemetefű mellett például a lila virágú zászlós csüdfű szépen elterjedt az utóbbi évben. Ez egy olyan növény, ami főleg száraz alföldi réteken él, a sztyeppvegetáció tagja, és személy szerint is nagyon örülök annak, hogy felbukkant itt, s lábra kapott. Említést érdemel a kertekbe dísznövényként is ültetett ligeti zsálya, amely nem különlegesség, de a hazai flóra jellegzetes eleme. Jó példája azoknak a növényeknek, amik nem védettek, de nem is gyomok, többségük viszonylag gyakori, szemet gyönyörködtető és a rovarok által is látogatott vadvirág. Ilyenek alkotják a hazai növényállomány hetven-nyolcvan százalékát, ezért örömteli, hogy itt is feltűnt. Megfigyeltük, hogy az idei száraz és meleg tavasz nagyon kedvezett a fürtös gyöngyikének. A terület egyik érdekes szépsége a kora tavaszi fürtös gyöngyikés aszpektus, amiben nagyon sok példány virágzott, és magot is tudott érlelni. Akár ezres nagyságrendű állomány lehet ebből a kedves virágból! Mondani szokták, hogy a hatszáz éve nyírt angol gyep az igazi, s közben egyszerűen elfelejtkezünk arról, hogy a hazai gyepek mások. Nyáron a hőségben sárgulnak, változik a képük az év folyamán. Ez is szép, csak máshogy!
BI.