Az otthoni tanulás felértékelte a tanárok munkáját

– A tanárok a koronavírus-járvány idején a digitális oktatás keretében nemcsak a kötelező tananyagot adták tovább a diákoknak, hanem évezredes értékeinket, hagyományainkat is – írta a pedagógusnap alkalmából kiadott köszöntőjében Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter. Hogyan lehetett a tudás mellett értéket is közvetíteni távoktatás formájában?

– A nevelés, értékközvetítés alapja, hogy a gyerekek érdeklődnek. Kérdéseik, próbálkozásaik, határkereséseik kapcsán kíváncsiak a felnőttek ismereteire és reakcióira, így az iskolai munka állandó velejárója, hogy a pedagógus belefűzi élettapasztalatát az információk átadásába. Ahogy az iskolai, úgy a távoktatásra is igaz, hogy minél színesebb, tapasztaltabb, magát jobban kifejezni tudó tanárról van szó, annál erőteljesebb a hatása a diákokra. Ám nem szabad elfeledkezni a kortárs közösségről sem, amelynek véleménye legalább annyira fontos egy tanuló számára, mint a pedagógusaié. A távoktatásban a gyerekek leginkább attól szenvedtek, hogy nemcsak a tanáraikkal tartott kapcsolat szűkült le a digitális csatornákra, hanem az osztálytársaikkal való együttlét, a közös beszélgetések, napi találkozások is megszűntek.

– Azok számára, akik korábban csak elvétve alkalmaztak digitális eszközöket az oktatásban, nem lehetett könnyű az átállás. Hogyan értékeli a tantestület elmúlt három hónapos teljesítményét?

– Nagy tisztelettel adózom a kollégáim alkalmazkodási hajlandósága és készsége, a gyerekek iránti szakmai felelősségtudata előtt, hiszen rendkívüli helyzet volt a távoktatás, amire hirtelen kellett átállniuk. Hihetetlen tempóban váltottak: mindössze két-három nap után már távoktatási formában zajlottak az órák. Munkatársaim érezték annak a felelősségét, hogy a diákok gyorsan kilépnének a tanulás folyamatából, ha elengednék őket. Szerencsére nem így történt; a szülők is arról adtak visszajelzést, hogy a gyerekek „nem vesztek el” az otthonléttel, hanem tisztességesen dolgoztak. Emiatt őket és szüleiket is megbecsülés illeti, mert az alkalmazkodóképességük, konstruktív hozzáállásuk nélkül nem lehettek volna eredményesek a tanárok erőfeszítései.

– A szülők többsége valószínűleg még soha nem mélyült el annyira gyermeke oktatásában, mint most, a járvány miatt otthon töltött hónapok idején. Felértékelte ez az időszak a tanárok munkáját, szerepét?

– A gyerekek foglalkoztatása, tanulásra való biztatása erőteljesen a szülőkre hárult az elmúlt időszakban. Ők maguk is láthatták, hogy rengeteg idővel és fáradsággal jár a tanítás, ez pedig a köztudatban növelte a tanári munka értékét, elismertségét. Szükség volt erre, hiszen a pályán lévő kollégákat régóta bántja a megbecsültség hiánya. Ennek hatása ma már az iskolák széles körében szembetűnő, hiszen egyes szakterületeken gyakorlatilag megszűnt az utánpótlás.

– A Városmajori Gimnázium működését is nehezíti a tanárhiány?

– Voltak olyan évek, amikor a tanárutánpótlás nálunk is komoly nehézséget okozott. Most aránylag kedvező helyzetben vagyunk, öt éve ugyanis négy tanárképző intézmény gyakorlóhelyeként működünk, és vannak hallgatók, akik pályakezdőként hozzánk jönnek vissza tanítani. Leginkább az általános iskolákból hiányoznak a természettudományos tárgyakat, matematikát vagy idegen nyelvet oktató tanárok, valamint a tanítók. Azok, akik ma tanári, tanítói diplomát szereznek, nem akarnak állami iskolákban elhelyezkedni, vagy ha igen, nehezen alakul ki kötődésük az intézményhez és annak szakmai közösségéhez. Reméljük, a szakma felé tett kormányzati gesztusok, továbbá a régóta ígért, várhatóan szeptemberben megvalósuló béremelés növeli majd a pedagógusi munka vonzerejét, és az eddigi mellőzöttséghez képest javul a pálya presztízse.

z.