Ágakra szőtt hálókban hernyók nyüzsögnek. Mi az?
A Hegyvidék zöld területein és elvétve akár a kertekben is lehet látni május végétől furcsa, viszolygást keltő szövedékeket. Aki közel merészkedik hozzájuk, hernyók tucatjait vizsgálgathatja, amint a háló védelmében a levelekből lakmároznak. Csak nem a hírhedt amerikai szövőlepke lepte el a XII. kerületet?
Az amerikai szövőlepke neve – talán a filmhíradók orrhangján – valahol mélyen mindenkinek a fülében cseng. Ez az a mezőgazdasági kártevő, amelyik eredendően Észak-Amerikában őshonos, és valami megmagyarázhatatlanul kalandos módon Európában nem egy nyugati országban szállt partra, hanem hazánkban, egészen pontosan a mérsékelten romantikus Csepeli szabadkikötőben. Valószínűleg egy tengerentúli csomagban érkezett potyautasként.
Amikor végre szárnyra kapott, azonnal egy inszektológus lepkehálójában találta magát. Ez volt az első dokumentált példány, igaz, ekkor, 1940-ben még nem tudták, hogy mi ez az ismeretlen ízeltlábú, csak évekkel később határozták meg a kikötői leletet.
Aztán gyorsan hírnevet szerzett, mert egy évtized alatt az egész országot látványosan belakta, és komoly károkat okozott. Hernyói tömegesen rágták a selyemszerű szövedékkel bevont fákat, amelyeken gyakran egyetlen levél sem maradt. A módszeres védekezés néhány évtized alatt annyira visszaszorította, hogy ma már inkább érdekesség, mint tényező. De vajon ez a legendás kártevő szaporodik újra most a Hegyvidéken?
A helyes és egyben örömteli válasz az, hogy nem. Ettől persze még ott maradnak azok a ronda hálók, amiket ilyentájt sokfelé látni a kerületben, bennük a hernyók, amik a leveleket rágják. A hernyók, amik egy másik lepkecsoport, a pókhálós molyfélék lárvái.
Ez a csoport összesen több mint 40 fajjal képviselteti magát a Kárpát-medencében, de leggyakrabban két faj kerül szóba. A jelentéktelen fehér molylepkéket még a szakemberek is nehezen különböztetik meg egymástól, a hernyókat mégis könnyű azonosítani. A pókhálós kecskerágómoly lárvái ugyanis szinte kizárólag a névadó dísznövényen károsítanak, a pókhálós májusfamoly pedig csak a zelnicemeggyként is ismert májusfán.
Madarat tolláról, molylepkét gazdanövényéről – mondja a gazdászbölcsesség. A XII. kerületben is főleg a vad májusfán láthatók a szövedékek. Egyébként mindkét hazai pókhálómoly hernyói fehér alapszínűek, fekete pontsorral. S ami még fontosabb: szőrtelenek, így nem lehet összekeverni őket az amerikai szövőlepkével.
Ha már tudjuk, mivel állunk szemben, akkor elgondolkodhatunk, hogy mit tehetünk növényeink megmentése érdekében. A „legzöldebb” megoldás hagyni, hogy a természet elrendezze a molykérdést. A pókhálómolyoknak ugyanis rengeteg természetes ellensége van. Már petekorukban megdézsmálják az egyébként levéltetűre specializálódott katicalárvák, hangyák és más ragadozó rovarok, aztán a kikelt hernyókat fürkészdarazsak és legyek használják béranyának vagy élő bölcsőnek. Ez a rovarvilágon belüli csetepaté akár a teljes molyinváziót képes eltüntetni. Ha mégis maradna belőlük, akkor jönnek a kert sértődött madarai, amelyek orra elől leették a meggyeket, és bosszúból hernyóval laknak jól.
Ha mindenképpen a saját kezünkbe szeretnénk venni az irányítást, akkor a legjobb, ha már az első szövedékek megjelenésekor levágjuk az egész érintett ágat, és elégetjük. Ezzel elejét vehetjük annak, hogy hetekig figyeljük, ahogyan egyre több ágat kebelez be a fonadék, és utána csak csupasz ágak maradnak. A szívük mélyéig környezettudatos kertbarátok azonban mégsem szívesen ölik meg a hernyókat, mert velük együtt elpusztulnak a bennük növekvő természetes ellenségek is. Akkor pedig jövőre kire lehet majd számítani a védekezésben?
A beteg ágak elégetése, persze, még mindig nem olyan drasztikus megoldás, mint a növényvédő szer. Ebből elvileg két lehetőség kínálkozik. Az egyiknek nem is vegyszer a hatóanyaga, hanem egy baktérium, ami elpusztítja a hernyókat, a másik pedig már tényleg kemikália. Ezeket azonban lakott környezetben nem ajánlatos bevetni. Már csak azért sem, mert a fránya pókselyemről leperegnek a permetcseppek, és a szövedék közepén a kártevők zavartalanul kárt tesznek, miközben mi izzadtan és bosszúsan küzdünk a permetezőkészülékkel.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a pókhálós molylepkék tevékenysége a kerületi zöld területeken inkább bizarr érdekesség, mint valós gazdasági káresemény. Ha kirándulás vagy séta során beszőtt ágakat látunk, nézzük meg, és mutassuk meg a gyerekeknek is mint az élővilág egy érdekességét. A többit pedig hagyjuk a természetre!
(Barta)