Beszélő XII. kerületi utcanevek

Az 1920-as évek itthoni politikai és közgondolkodásának alapvető témája volt a revizionizmus, ami megjelent a közterületek elnevezésében is. A két világháború közötti időszakban egész Magyarországon rengeteg utca és tér kapott nevet az elcsatolt településekről, vármegyékről, folyókról, hegyekről. Budapesten és vidéken is komoly törekvés mutatkozott a nemzeti emlékezet erősítésére és a trianoni békeszerződés következményei elleni tiltakozásra, amihez ez bizonyult az egyik legkézenfekvőbb módszernek.

Alátámasztja mindezt a Gondolat című lap egyik 1921-ben kelt írása is, amely arról szól, hogy a külhoni magyarokhoz való tartozást úgy lehet a legjobban hirdetni, hogy „az lépten-nyomon mindenkinek beleütközzék a lelkületébe, belefúrja magát az utcán járó-kelők leghétköznapibb gondolatai közé, s ezen a réven ki nem irtható erővel egye bele magát Budapest egész vérkeringésébe. [...] az elcsatolt magyar városok, megyék és velük összefüggő fogalmak neveit kell kiszögezni messzire fehérlő táblákon a budapesti forgalmas utcák és közterek sarkaira!” (Gondolat, 1921. február 26.)

Az 1920-as évek elején ez az elképzelés főleg jobboldali lapok és politikai szervezetek által fogalmazódott meg, azonban az évtized végére már a teljes magyar politikai élet kiemelten kezelte a revízió kérdését. Egyik forrása ennek a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alábbi rendelkezése: „…az elnevezéseknél elsősorban a helyi, földrajzi és történeti vonatkozásokat, továbbá az elszakított országrészek jóhangzású neveit kell figyelembe venni”. (Fővárosi Közmunkák Tanácsa 13.011/1928. km. sz. határozata.)

A cél az volt, hogy minél szélesebb körben ismertté váljanak a települések, földrajzi egységek magyar névalakjai, és az utókor számára is egyértelmű legyen, hogy az adott helyszín egykor a Magyar Királyság fennhatósága alá tartozott. Ebben a korszakban csak a fővárosban összesen 343 közterület kapta nevét valamely határon túlra került helységről. Érdekes, hogy a második világháború óta ezek átvészelték a politikai és ideológiai alapú átnevezéseket.

Zuglóban 1929-től folyamatosan 18 határon túli település neve jelent meg az utcanévtáblákon. Szintén a korszak öröksége a VIII. kerületi Fiumei út, vagy az óbudai Nagyszombat utca, valamint Budán az akkori I. és II. (ma I., II., XI. és XII.) kerület újonnan beépülő területei is ezekben az években kapták neveiket.

A Hegyvidéken ma több mint 40 határon túli földrajzi névhez kapcsolódó közterület található, legnagyobb részük a tárgyalt korszakban – némely esetben korábban vagy később – kapta a ma is használt nevét. Számos külhonhoz kapcsolódó személy is névadó lett, mint például Brassai Sámuel, Greguss Ágost, Gaál József, János Zsigmond, Józsa Béla, Márton Áron vagy Tamási Áron, és még sokan mások.

Az alábbiakban ábécésorrendben olvashatók a Hegyvidék egykori és mai határon túli településekről, földrajzi helyekről elnevezett közterületei, a keresztelés évével, zárójelben a település mai nevével és az államéval, amelyhez jelenleg tartozik.

Abos utca, 1937 és Abos lépcső, 1999 (Obisovce, Szlovákia)
Bazin utca, 1932 (Pezienok, Szlovákia)
Breznó lépcső, 1932 és Breznó út, 1931–1941 között (Brezno, Szlovákia)
Dobsinai utca, 1925 (Dobšiná, Szlovákia)
Galántai utca, 1928 (Galanta, Szlovákia)
Gálszécs út, 1929–2000 között (Sečovce, Szlovákia)
Gyimes utca, 1929 (Ghimeș, Románia)
Hunyad lejtő, 1928, Hunyad köz, 1933 és Hunyad orom lépcső, 1974 (Huneodara, történelmi vármegye Románia területén)
Királyhágó utca, 1900 és Királyhágó tér, 1935–52, 1991 óta (Bucea, Románia)
Korompai utca, 1928 (Krompachy, Szlovákia)
Krasznahorka utca, 1929–1968-ig (Krásna Hôrka, Szlovákia), 1968-tól Álom utca
Lelesz utca, 1939 (Leles, Szlovákia)
Liptó utca, 1934 (Liptov, történelmi vármegye Szlovákia területén)
Enyedy utca, 1879, majd Enyedi utca, 1906, utána Nagyenyed utca, 1938 (Aiud, Románia)
Maros utca, 1879 (Mures, folyó Románia és Magyarország területén)
Nagykapos utca, 1939 (Veľké Kapušany, Szlovákia)
Nagysalló utca, 1931 (Tekovské Lužany, Szlovákia)
Nógrádi utca, 1925 és Nógrádi köz, 1974 (Nógrád vármegye a történelmi Felvidék területén)
Ormódi utca, 1900 (Ukrajna)
Pelsőc utca, 1939 (Plešivec, Szlovákia)
Perbete utca, 1939 (Pribeta, Szlovákia)
Somorjai utca, 1928 (Šamorín, Szlovákia)
Szalánci utca, 1935 (Slanec, Szlovákia)
Szamos utca, 1879 (Somes, folyó Románia és Magyarország területén)
Szendrő utca, 1931 óta és Szendrő köz, 1934 óta (Smederevo, Szerbia)
Szepesi utca, 1910 (Spiš vagy Spisz, történelmi vármegye, Szlovákia és Lengyelország osztozik területén)
Szolyva utca, 1929 (Szvaljava, Ukrajna)
Tarpatak utca, 1929 (Studená, patak a Magas Tátra Nemzeti Parkban, Szlovákia)
Temes utca, 1902 (Timis, folyó Románia és Szerbia területén)
Tordai utca, 1910 (Turda, Románia)
Tornalja utca, 1939 (Tornaľa, Szlovákia)
Trencséni utca, 1925 (Trencin, Szlovákia)
Tusnádi utca, 1925 óta és Tusnádi köz, 1966 óta (Tușnad Sat, Románia)
Ugocsa utca, 1900 (történelmi vármegye, Szlovákia és Ukrajna osztozik területén)
Vöröskő utca, 1929 (Červený Kameň, Szlovákia)
Zalatnai utca, 1925 (Zlatna, Románia)
Zólyom lépcső, 1933 és Zólyomi lépcső, 1953 (Zvolen, Szlovákia)
Zsibói utca, 1925 (Jibou, Románia)
Zsolna utca, 1929 (Žilina, Szlovákia)

Az elnevezések a mai napig jelzik nekünk, hogy ha területileg nem is, de közös múltunkon keresztül összetartozunk külhoni magyar testvéreinkkel. Amikor felpillantunk egy-egy ilyen utcanévtáblára, jussanak eszünkbe azok az emberi sorsok, amelyekre kihatással volt a történelem az elmúlt száz évben.

Tüske Tamás–Földváry Gergely