Végre becsengettek! – újra megnyitottak a hegyvidéki iskolák
Régen várták annyira a gyerekek a vekker hangját, mint június 2-án reggel, amikor ismét kinyitottak az általános és középiskolák, s végre személyesen is találkozhattak osztálytársaikkal, barátaikkal. A viszontlátás öröméről lapunk sem akart lemaradni – a Városmajori Kós Károly Általános Iskolában jártunk.
A koronavírus miatt egyik pillanatról a másikra megváltoztak a mindennapjaink. A járvány elleni védekezés részeként március 16-tól Magyarországon is bezártak az iskolák, és új, digitális oktatási rend lépett életbe. A diákok csak otthonról, online vehettek részt az órákon, így nekik is le kellett mondaniuk a személyes találkozásokról.
Az óvintézkedéseknek köszönhetően hazánkban is sikerült lassítani a járvány terjedését, ezért a kormány döntése értelmében kötött formában ugyan, de június 2-tól az óvodák mellett újra kinyithattak az általános és középiskolák is. A tanintézmények igény szerint gondoskodhatnak a gyerekek felügyeletéről és étkeztetéséről, de az oktatás továbbra is online marad.
A különleges napon ellátogattunk a Városmajori Kós Károly Általános Iskolába, amelynek bejáratát színes rajzok, kedves üzenetek és egy gyöngybetűkkel írt „Hiányoztok!” felirat borította.
„Ma nagyon korán keltem, alig vártam, hogy ismét találkozhassak a barátaimmal – mondta Ábel az iskola kapujában. – Furcsa, hogy otthon voltunk, közben mégis iskolába jártunk. Ilyen még nem volt, és remélem, nem is lesz soha!” – fogalmazott az ötödikesek „szóvivője”, aki állítása szerint olyannyira várta ezt a napot, hogy még aludni is alig bírt.
„Jó érzés újra suliba jönni!” – erősítette meg Hanna. „Sokat tanultunk, és amikor lehetett, sétáltunk a levegőn. Nagyon örültem annak, amikor ismét kinyitottak a játszóterek, és lejöhettünk a Majorba” – folytatta a testvére, Máté.
Az elmúlt időszak a szülőket is komoly kihívások elé állította. „Otthonról dolgozni, megfelelni a munkahelyen, családanyának lenni, háztartást vezetni és együtt tanulni… Nem volt egyszerű az életünk. Örülök, hogy a gyerekek ismét közösségbe mehetnek; biztos vagyok abban, hogy lelkileg sokat segít majd nekik az, hogy találkozhatnak a barátaikkal” – mondta Lilla, két gyermek édesanyja.
„Szörnyen nehéz, ugyanakkor szeretetteljes volt ez az időszak. Az online oktatások után rendszerint hangos ramazúri következett. A srácoknak már nagyon hiányoztak a barátok, a sulis élmények, a hétköznapok rohanása” – tette hozzá Péter, aki fiát és lányát hozta iskolába. Amíg a gyerekek a folyosón örültek egymásnak, addig Osváth Emesével, az iskola igazgatójával beszélgettünk.
– Mennyire változtatta meg a mindennapjaikat a koronavírus-járvány? – kérdeztük.
– Magányosak voltunk, hiányoztak már a gyerekek. A digitális oktatás új kihívások elé állított minket, de remélem, az elmúlt hónapoknak pozitív hozadéka is lesz.
– Hány diákra számítanak az első napon?
– Hetvenkilencen jelentkeztek be. Az ügyeletben maximum tízfős csoportok lesznek, emellett pedig a digitális oktatást is folytatjuk, hiszen az iskolában csak a gyerekek felügyeletét oldjuk meg, az online órákhoz biztosítjuk az eszközöket. Külön feladatokkal most nem terheljük a diákokat, azokat otthon is megoldhatják.
– Hogyan élték meg az elmúlt két és fél hónapos nehéz időszakot?
– Volt jó oldala is: mindenki időben elkészítette a házi feladatokat és a szorgalmikat, nem kellett fegyelmezni, a gyerekek örömmel jelentkeztek be az órákra. Mindez a szülőknek is köszönhető, akik folyamatosan a partnereink voltak.
– Hogyan tervezik a következő heteket?
– Bizonyítványt mindenki kap, egy előre meghatározott időpontban a ballagást is szeretnénk megtartani. Az ünnepség valószínűleg zárt körű lesz, de még nincsenek konkrétumok, biztosat sajnos egyelőre nem tudok mondani. Mi már nagyon várjuk, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba!
Becsengetés után benéztünk az ötödikesek osztálytermébe, ahol a diákok éppen a vírusokról szóló érdekességekkel gyarapították tudásukat. Utána pedig minden apró részletet elmeséltek egymásnak arról az időszakról, amit külön kellett tölteniük.
BM.