Két feleség, egy villa
Skorepa József szürke budapesti hivatalnoknak számított a maga korában mind rangban, mind fizetésben, hiszen a Székesfővárosi Községi Temetkezési Intézet nyolcadik kerületi kirendeltségén dolgozott beosztottként. Ám feltehetően némi örökséghez jutott, mert 1926 januárjában 15 ezer koronáért megvásárolta Radványi Istvánné sashegyi telkének a negyedrészét.
Miután Skorepa felvételi tisztviselőből a temetkezési intézet Baross utcai fiókjának vezetője lett, a belügyminiszter engedélyével Sashegyire változtatta a családnevét, bár ekkorra már eladta 1132 négyzetméteres, beépítetlen telkét, ami 1933-ban került Márkus Klára női szabómester tulajdonába. Ő hat év múlva szintén túladott a földön.
Az időközben Wolff Károly kereszténypárti politikusról elnevezett út 17-es számú telkének új tulajdonosa dr. Keblussek Miklós és felesége, Nagy Margit lett. Keblussek 1901-ben született Dunaharasztiban, 1928-ban szerzett orvosi diplomát, rá egy évre házasodott meg, amiről a Színházi Élet is beszámolt. Frigyük tizenegy esztendeig tartott, ezután Keblussek doktor elhagyta feleségét. Erről jegyzőkönyvbe foglalt ténytanúsítás is készült Kaprinay Endre közjegyző előtt.
A közösen megálmodott egyemeletes villa 1940 júliusában megadott építési engedélye már dr. Keblussek Miklósné (Romanelli utca 4. szám alatti lakos) nevére szól. A nem „rémisztően” modern házon a Bauhaus-iskola hatása látszik, tervezője a XII. kerületben élő Rumszauer György építészmérnök volt, aki öt lakásra osztotta a három szintet.
Az alagsorban, a lépcsőház bal oldalán három garázs sorakozott, mellette egy ugyanakkora irodahelyiség, mögöttük a középfolyosóról nyíló raktárak és a kazánház, jobbról pedig a házmester szoba-konyhás és ebédlős (!) lakása, amelynek előteréből lehetett megközelíteni a mosókonyhát. A magasföldszintre két lakás jutott, egy utcára néző, három szoba-hallos, télikertes, valamint egy kisebb, kerti fekvésű háromszobás, mindkettő nagy konyhával, fürdővel és cselédszobával. Az emeleten helyet kapott egy másfél szobás „garzon”, és oda került a tulajdonos négy szoba-hallos, télikertes lakása.
A belső berendezést Mináry Pál tervezte, helyiségenként más stílusú ülőgarnitúrával és rengeteg szőnyeggel, Mihály János és Garnai Elek voltak a műbútorasztalosok, Steiner István végezte a kárpitosmunkát, míg a bútorszövetet Jermy Pál utódai, Varga Pál és Jermy László szállították. A villaépületet a Budapesti Építő Szövetkezet kivitelezte, amelynek érdekessége, hogy cégvezetője Kaszap Pál, társigazgatói Rumszauer György és Nagy István voltak, tisztviselői pedig dr. Sirakoff Vasilné Nagy Ilona és dr. Keblussek Miklósné Nagy Margit, akinek korábban a férje is helyet foglalt az igazgatótanácsban.
Dr. Keblussek Miklós 1940-ben újranősült, Laszczik Gyula állategészségügyi főfelügyelő lányát, Ilonát vette feleségül. Egy gyermekük született: Marianna. Keblussek azonban 1943. szeptember 19-én, negyvenkét éves korában meghalt, Dunaharasztiban temették el.
A budai villában még a háború után is a néhai orvos első felesége lakott testvéreivel, mivel 1948-ban társasházzá alakították az épületet, és bérlőket fogadtak: Bolgár Miklós vegyészmérnököt, Cséri Jenőnét és Danczkay P. Dezső kövezőmestert, út-, mély- és magasépítő vállalkozót. Az utcát azóta a Keblussek háztól felfelé Kálló Ferenc tábori lelkészről, kivégezett mártírról nevezték el, így a ház most az 1-es számot viseli, és helyi védettséget élvez.
Verrasztó Gábor