Szép a világ újra, menjünk a piacra!
Mindenféle szempontból új idők köszöntöttek ránk. Gyönyörű a tavasz, ragyog a nap, és a mérhetetlenül hosszúnak tűnő hetek után végre kimehetünk a szabadba, sőt – ami a sokat próbált háziasszonyok számára a kirándulások kirándulását jelenti – a piacra. Ilyen szempontból ez most kitűnő hely: elég távol van az első kiruccanáshoz, de nincs annyira messze, hogy ne merészkedjünk ki. Lélekvidító, szemet gyönyörködtető, ráadásul célirányos tér, ahol még szót is lehet váltani az árusokkal úgy, hogy tartjuk a biztonságos távolságot. S miközben megtöltjük a kosarunkat mindazzal, amit a szemünk kíván, és a pénztárcánk kibír, erősen bízunk abban, hogy mostantól erre korlátlanul lesz lehetőségünk.
Az új, zsenge karalábé szinte olyan, mint egy gyümölcs, nyersen is el lehet ropogtatni. Krémlevesnek ilyenkor a legfinomabb, színe halvány, íze lágy, állaga kellően krémes, semmi nem kell bele betétnek. Nem tartozik a szokványos levesek közé, éppen ezért itt az ideje, hogy megbarátkozzunk vele!
* Hozzávalók (4 személyre):
1 kis vöröshagyma
2-3 zsenge karalábé (kb. 50 dkg), a zöldjével együtt
7 dkg vaj
fél kiskanál cukor
6 dl zöldségleves (leveskockából is jó)
2,5 dl főzőtejszín
fél citrom
A karalábé leveleit levágjuk, és eldobjuk, de néhány egészen zsenge zöldet kiválasztunk, és a leves díszítéséhez félretesszük. A gumókat vékonyan meghámozzuk, és nagy lyukú reszelőn lereszeljük, vagy nagyon apróra vágjuk. A hagymát megtisztítjuk, finomra aprítjuk, és egy lábasban 5 deka vajon megsózva pár percig sütjük. A reszelt karalábét rászórjuk, üvegesre pároljuk (nem szabad megpirulnia!), majd a cukorral ízesítjük. A levessel vagy 6 deci vízzel felengedjük, utóbbi esetben a leveskockát belemorzsoljuk, és ha forr, kis lángra állítva, lefedve kb. 15 perc alatt teljesen puhára főzzük a karalábét. Ezután lehúzzuk a tűzről, és ha kissé kihűlt, turmixoljuk. A tejszínnel dúsítjuk, megkóstoljuk, ha kell, megsózzuk, és aki szereti, néhány csepp citromlével kellemesen pikánsra ízesítheti. Tálaláskor a félretett és vékony csíkokra vágott, majd a maradék vajon megforgatott karalábézölddel megszórjuk. Ha markánsabban szeretnénk ízesíteni, kisüthetünk 10 deka vékony csíkokra vágott füstölt szalonnát, és tálaláskor a leves tetejére szórhatjuk.
CSIRKEMÁJAS METÉLT
Hálás dolog a főtt tésztát jó fűszeresen, zöldségekkel keverve tálalni. Ha pedig csirkemájat is adunk hozzá, kiadós főétellé varázsolható. Ráadásul a hozzávalókkal még variálhatunk is, attól függően, mit szeretünk, illetve mi van kéznél.
* Hozzávalók (4 személyre):
6 evőkanál olívaolaj
1 kiskanál mustár
só, őrölt bors
6 gerezd fokhagyma
1 piros chilipaprika vagy 1 mokkáskanál erős paprikakrém
50 dkg csirkemáj (szív nélkül)
1 szál póréhagyma
3 vastag újhagyma, a zöldjével együtt
1 nagy zöldpaprika
30 dkg friss leveles spenót
40 dkg szélesmetélt
1 csapott evőkanál felaprított, friss vagy feleannyi szárított oregánó
* A tetejére:
4-5 evőkanál reszelt parmezán
1 citrom reszelt héja
Négy evőkanál olajat a mustárral, egy kevés sóval, borssal, a zúzott fokhagymával összekeverjük. A chilit kimagozzuk, felaprítjuk. és ezt is hozzáadjuk. A csirkemájat a fűszeres olajba forgatjuk, és így hagyjuk állni, pácolódni legalább fél órát. Közben a spenót szárát lecsipkedjük, a leveleket többször váltott hideg vízben megmossuk, lecsöpögtetjük, kissé felaprítjuk. A póréhagymát megtisztítjuk, a „haragos” zöldjét levágjuk és eldobjuk. Magát a hagymát 2-3 darabra vágjuk, majd hosszában vékony csíkokra metéljük. Mindkét zöldségfélét külön-külön leforrázzuk, majd hideg vízbe átszedjük, végül jól lecsöpögtetjük. Az újhagymákat és a zöldpaprikát felkarikázzuk, és az összes zöldfélét 2 evőkanál olajon megfuttatjuk. A májat serpenyőben rázogatva 10-12 perc alatt aranybarnára sütjük, és 10 percig pihentetjük. A tésztát lobogva forró, sós vízben kifőzzük. Végül a májat kisujjnyi csíkokra vágjuk, a zöldségekkel összekeverve átmelegítjük, és a tésztát is beleforgatjuk. Jól megforrósítjuk, oregánóval fűszerezzük. Tálaláskor reszelt parmezánnal és reszelt citromhéjjal hintjük meg.
ZÖLDSÉGGEL TŰZDELT PECSENYE
Az egyben sült sertéshús minden időben megállja a helyét, csak igazítsuk az évszakhoz, és gondoskodjunk róla, hogy ne legyen „száraz”! Ha látványosan megtűzdeljük zöldségekkel, és ezekből még mártás is fő hozzá, már nyertünk. (Ha netán a képen a háttérben megbúvó parajfelfújtat is elkészítjük mellé, parádés ünnepi fogással büszkélkedhetünk.)
* Hozzávalók (6 személyre):
3 hosszú szál sárgarépa
3 hosszú petrezselyemgyökér
1 hosszú szál póréhagyma
1 kg hosszúkás darab sertéscomb, egyben
1 evőkanál só
4-5 evőkanál mangalicazsír vagy olaj
1 evőkanál finomliszt
- mokkáskanál paradicsompüré és csípős paprikakrém
1 bio-erőleveskocka
A zöldségeket megtisztítjuk, leöblítjük. Zöldséghámozóval annyi réteget vágunk-hántunk le róluk, hogy a végén kisujjnyi vastagságú répákat kapjunk. A póréhagymát hasonlóan vékonyra hámozzuk. (A leeső zöldségforgácsot, hagymahéjat eltesszük a mártáshoz.) A húst megmossuk, leszárogatjuk, és éles, hosszú pengéjű késsel, rostjaival párhuzamosan, hosszában végig felszúrjuk, mégpedig annyi helyen, amennyi zöldséghasábot faragtunk. Ezeket a hús nyílásaiba toljuk. Az így előkészített pecsenyét besózzuk, jól kiolajozott vagy zsírral kikent tepsibe fektetjük. A tetejét is meglocsoljuk olajjal, és egy kevés vizet öntünk alá, hogy könnyebben megpuhuljon. Előmelegített sütőben, jó közepes lánggal (190 °C, légkeveréses sütőben: 170 °C) kb. 1 óra 10 percig sütjük, úgy, hogy az első fél órában alufóliával lefedjük. Közben a zsírjával gyakorta meglocsoljuk, néhányszor meg is forgatjuk, ha kell. Fontos, hogy a sült elkészültét a beleszúrt tűvel ellenőrizzük (ha elég puha, könnyen belemegy). Ha kész, a pecsenyelevet lábasba töltjük, a levét elforraljuk, és zsírján a zöldségforgácsot kissé megpirítjuk. Ezután a liszttel megszórjuk, kicsit együtt sütjük, a paradicsompürét és a paprikakrémet belekeverjük, majd 4,5 deci vízzel felengedjük, és a leveskockát is belemorzsoljuk. Meg-megkeverve 6-7 perc alatt mártás sűrűségűre főzzük. Átszűrjük, és a rostjaira merőlegesen felszeletelt pecsenye köré öntjük. Ha marad belőle, azt külön mártásos csészében tesszük az asztalra.
SZEZÁMOS SPÁRGAROPOGÓS
Még tart a spárgaszezon, használjuk ki! Az alábbi ropogóst nem lehet varázsolni konzerv- vagy mélyhűtött spárgából. Mindenképpen vastagabb szálú, ún. szólóspárgát vegyünk hozzá, amit előre megfőzhetünk – de csak közvetlenül a kínálás előtt süssük ki! A spárga semleges íze miatt mindent elvisel, ezért bármilyen kedvünkre való salátával, mártással kísérhetjük.
* Hozzávalók (3-4 személyre):
40-50 dkg spárga
só, cukor
* A bundázáshoz:
3 tojás
4 evőkanál sima liszt
5 dkg reszelt parmezán
- mokkáskanálnyi fekete és világos szezámmag
őrölt bors
* A sütéshez: olaj
A spárgát meghámozzuk, megmossuk majd enyhén sós, cukros vízben 5 percig főzzük. Ezután lecsöpögtetjük, és konyharuhába tekerve jól leszárogatjuk. A tésztához a tojásokat felverjük, a liszttel és a reszelt parmezánnal meg a kétféle szezámmaggal összekeverjük. Megsózzuk, egy csipet borssal fűszerezzük, és 10-15 percig állni hagyjuk. A spárgaszálakat egyenként a sajtos masszába mártjuk, és bő, forró olajban aranysárgára sütjük. Miután a spárga már puha, csak addig süssük, amíg a bundája ropogós lesz. Melegen kínáljuk!
HABOS, EPRES MEGLEPETÉS
Egyszerűen nagyszerű – szoktuk mondani a jól sikerült dolgokra. Ha valamire áll ez a mondás, akkor erre a kifejezetten születésnapra való desszertre nagyon is. Annyira pofonegyszerű, hogy szinte nem is illik leírni a receptjét, ám az ötlet olyan frappáns, hogy biztosan sokan tudják majd használni.
* Hozzávalók (4 személyre):
3-4 maroknyi friss piros gyümölcs: eper, málna, ribiszke
3 dl tejszín
2 evőkanál porcukor
1 tasak habfixáló por
* Díszítésül: citromfű- vagy mentalevél
A tejszínt a habfixálóval és a cukorral keményre verjük és habzsákba töltjük. Ha nincs, akkor egy műanyag zacskó is megteszi, amelynek a csücskét óvatosan levágjuk. Az aktuális születésnap számát egy szép süteményestálra nyomjuk, több csíkban, kicifrázva, hogy mutatós legyen. A gyümölcsöt leszárazzuk, megmossuk, jól lecsöpögtetjük, és a szám köré rendezzük. Zöld levelekkel díszítjük. A legjobb benne, hogy lehet tartalékkal készülni arra az esetre, ha nagyon gyorsan elfogyna.
Pákozdi Judit