Szép, virágzó díszfa a júdásfa

A magyarul közönséges júdásfának nevezett növény nevét néha nagybetűvel írják, mert személynévből ered, máskor kisbetűvel, mert jelen formájában köznév. A név eredete a Jézust eláruló tanítványtól származik, de a keresztség ebben az esetben sok áttételen keresztül történt. Az eredetileg a Földközi-tenger medencéjében elterjedt növényt Franciaországban, ahol egyébként szintén őshonos, júdeai faként ismerték, a közel-keleti származásra utalva. Valószínűleg félrehallás miatt nevezték el Júdás-fának.
Az új névvel kibontakozott a növény nem túl dicsőséges legendáriuma is. Azt kezdték hirdetni, hogy erre a fára akasztotta fel magát Iskarióti Júdás, miután elárulta Jézust. Ezzel magyarázták, hogy a virágai fehérről vörösre változtak, és Jézus vércseppjeit jelképezik. A fa hüvelyeiben érő lapos, kerek magok pedig a vérdíjként kapott pénz alakját utánozzák.
Ha ez nem lett volna elég szegény növény jó hírnevének aláásására, akkor kéretlenül besegített egy botcsinálta botanikus, aki leírta, hogy a fa virágai megölik a megporzás érdekében rájuk szálló rovarokat. Állítása szerint a virágokat felkereső élőlények a nektárral együtt olyan mennyiségű mérget is magukhoz vesznek, ami a vesztüket okozza, és virágzás idején tömegével hullanak a fa alá. Ez, persze, nem igaz, mégis széles körben elterjedt. Mi haszna is volna a növénynek abból, hogy a megporzás miatt nélkülözhetetlen rovarokat pusztítja? Ezzel csak saját és fajtársai szaporodási esélyeit rontaná.
A közönséges júdásfa a pillangósvirágúakhoz tartozó díszfa, általában nem nő 10 méternél magasabbra, viszont fiatalon kifejezetten gyorsan fejlődik. Habitusát tekintve inkább egy nagyra nőtt bokorra emlékeztet. Metszéssel lehet alacsony, keskeny koronájú fává nevelni, ami akár még útsorfának is alkalmassá teszi.
Legfőbb különlegessége, hogy élénkpiros, csónakszerű virágai a törzs és az ágak kérgén csoportokban nyílnak. Az ilyen növényt a botanikusok kauliflórnak nevezik. A virágok húsvét környékén jelennek meg a kopasz fákon, rügyfakadás és a levelek fejlődése előtt. Így még jobban érvényesül a színük és a tömegük. Levelei hosszú száron fejlődnek, kerekdedek vagy szív alakúak, nagyok. Ősszel a fa szép lombszínt ölt. Termése hosszú, lapos toktermés, barna vagy vöröses színű.A közönséges júdásfát leginkább magában álló díszfának vagy sövénynek ültetik. Már hazánkban is megfigyelték, hogy meleg domboldalakon a kerti példányok elvadulnak, és a kerítésen kívül is gyökeret vernek. Pillangós volta miatt nem igényes a talajára, mert a nitrogént saját baktériumaival is pótolni tudja, ezért gyenge talajadottságú termőhelyeken versenyképes lehet az őshonos fajok rovására.
A Hegyvidék utcáit járva sok helyen láthatjuk, pedig nem tartozik az olcsó és közkedvelt dísznövények közé. Magról és dugványozással is sikerrel szaporítható, legáltalánosabb beszerzési forrása mégis a faiskola. A metszés és a nyári kánikula idején való öntözés mellett az egyetlen dolog, amire érdemes figyelni, a kártevők elűzése. A mediterrán térségben a júdásfát megtámadó rovarok nagy része, szerencsére, nálunk nem fordul elő, de a különböző tetvek ellephetik a lombot. Ám ez a kockázat sem mérhető össze a teljes pompájában virágzó júdásfa esztétikai értékével.

(B.)