Emléktábla a tenorénekesnek

Száz éve született Kövecses Béla, az egykori kiváló tenorénekes. Ebből az alkalomból a Hegyvidéki Önkormányzat és a Magyar Állami Operaház emléktáblát állíttatott a Böszörményi út 38/b számú társasház falán.
Az avatóünnepségen előbb Kövecses Klára, a művész lánya emlékezett édesapjára. Elmondta, hogy szeretetet árasztó ember és szülő volt. Rendkívül jó apa-lánya kapcsolatot ápoltak, rendszeresen bevitte őt a kulisszák mögé, így személyesen is megismerhette a korszak legnagyobb operasztárjait.
A Magyar Állami Operaházat vezető és a táblaállítást kezdeményező Ókovács Szilveszter a nagy szerepek sorát eljátszó magánénekes életútját idézte fel. Egy anekdotával kezdte: a második világháború elől az Egyesült Államokba menekülő, később nemzetközi karriert befutó Carelli Gábor pályája elején arról panaszkodott Arturo Toscanininek, hogy csak kis feladatokat kap. Erre a világhírű karmester megnyugtatta az éppen a Falstaffban éneklő tenort, hogy bár a szerepe valóban nem nagy, de a legfontosabb, hiszen övé az első strófa. A történet jól szemlélteti, hogy az operában nincsenek kis szerepek, minden énekes ugyanolyan fontos.Eleinte Kövecses Bélának is meg kellett elégednie részfeladatokkal, 1946 és 1949 között szinte csak egy-két mondatokat kapott. De nem panaszkodott, helytállt, ahogyan súlyos kézlövése után az orosz frontról is megerősödve tért haza. Kijárta a „kis szerepek iskoláját”, a tanulóévek pedig meghozták számára az áhított sikert. Több mint huszonöt évet tölthetett el a színpadon. Olyan pályafutás az övé, amit sok mai operaénekes megirigyelhet – fogalmazott Ókovács Szilveszter.
Kövecses Béla nevéhez stílusos főszerepek fűződnek, még ötvenéves kora után is jelentős felkéréseket kapott. Napjainkban kevés a tenorénekes, ám akkoriban éppen ennek ellenkezője volt a helyzet. Talán ezért nem szerzett akkora ismertséget, hiszen sztárok vették körül, elég csak Simándy Józsefre gondolni. A művészek korosztályokkal szerettették meg az operát, miközben évente sok száz előadásban szerepeltek. Összehasonlításként: ma ennek a felét játssza az operaház – szemléltette a két korszak közötti különbséget a főigazgató, aki arról is beszélt, hogy a pedagógus valódi tudását csak a tanítványai, míg az operaénekesét az előadásokra járó közönség ismeri igazán.„Ezért van nagy jelentősége Kövecses Béla emléktáblájának: azok is tudomást szereznek róla, akik nem hallották énekelni. Felhívja a figyelmet arra, hogy nemcsak néhány csillaga volt a magyar operának, hanem rajtuk kívül számos kiváló művésze” – mondta a főigazgató. Szerinte Kövecses Béla használta és megsokszorozta a benne lévő tehetséget. Egész életében alázattal és tisztelettel viseltetett az opera iránt, amit jól példáz, hogy egyik első, kisebb szerepét, Normannót, az őrség parancsnokát a Lammermoori Luciából, pályája végén ugyanolyan lelkesedéssel énekelte.
Az ünnepség zárásaként Ókovács Szilveszter és Fonti Krisztina hegyvidéki alpolgármester közösen leplezték le az operaénekes előtt tisztelgő emléktáblát.

-os