Janny Gyula és a „minden magyar ember szívét megszaggató” baleset

Janny Gyula 1842-ben született Székesfehérváron, édesapja, Janny József tanító volt. 1860-tól orvosnak tanult a bécsi egyetemen, 1867-ben előbb szülészi oklevelet kapott, majd ugyanabban az évben sebészorvossá avatták. Egy ösztöndíj révén a híres sebész, Theodor Billroth mellé került két évre, utána európai tanulmányútra indult.Budapestre költözött 1871-ben, ahol először a Rókus kórházban kapott állást, később az Anker-biztosító orvosszakértője lett. Egyike volt azoknak, akik a Vöröskereszt egyleti Erzsébet Kórház megteremtésén fáradoztak, aminek elismeréséül 1884-ben az egészségügyi intézmény igazgatójává választották.
Janny felismerte a háborús betegellátás fontosságát és a szakképzett ápolószemélyzet jelentőségét. Így mire a Magyar Országos Segélyező Nőegylet és a Vöröskereszt Egylet egyesüléséből 1881. május 16-án létrejött a Magyar Szent Korona Országai Vöröskereszt Egylete, már – a nőegylet egészségügyi tanácsosaként – készen állt a javaslata az egyleti kórház felépítésére és az ápolónőképzésre, amelyet az alakuló ülés el is fogadott. Mialatt a Vöröskereszt Erzsébet Kórháza épült, Janny gondoskodott arról is, hogy tapasztalt ápolószemélyzet álljon rendelkezésre. Az ápolónők első csapata Bécsben, Billroth ottani klinikáján tanult. A megnyitáskor 9 „vincés” apáca és 11 vöröskeresztes ápolónő látta el a betegápolási feladatokat. A kezdeti lelkesedés ellenére eltartott egy ideig, amíg a Vöröskereszt Erzsébet Kórháza kivívta magának az őt megillető helyet.Igazgatói teendői mellett Janny Gyula elkezdte magánpraxisát, amiből hamar meggazdagodott. Páciensei között a főhercegi-nádori családon túl ott találjuk az ország kiemelkedő vezetőit, Tisza Kálmánt, gróf Tisza Istvánt, ifjabb gróf Andrássy Gyulát, Wekerle Sándort, Darányi Ignácot, Széll Kálmánt, Vaszary Kolos és Chernoch János hercegprímásokat. Több jeles arisztokrata família is járt hozzá, mint a Batthyány, a Széchenyi vagy a Podmaniczky család tagjai. Betegei közt volt Görgei Artúr, Pöltenberg Ernő és Falk Miksa is.A magánrendelésből 1891-ben már üdülési célokat szolgáló befektetésre is futotta. Apósa, Zlamál Vilmos és felesége halála után az örökösök eladták a Svábhegyen lévő Lóránt út 5. alatti, 1846-ban épült Zlamál-villát, de a mellette lévő Lóránt út 3. alatti kerti házat nem tudták elosztani, és Janny Gyula megvette azt feleségének, Zlamál Gizellának. Az épület kedves tartózkodási helyévé vált a családnak tavasztól késő őszig, amiről fényképfelvételek is árulkodnak.
Janny Gyula tekintélye baleseti sebészként olyan nagy volt, hogy amikor 1895 szeptemberében súlyos vadászbaleset történt Habsburg-Lotaringiai László főherceggel, a nádori ág feje, József főherceg őt kérette sebesült fia orvoslására, még úgy is, hogy tudta, Janny éppen akkor 250 kilométerre, svábhegyi villájában tartózkodik. A balesetről a Székely Nemzet és a Pesti Napló újságok számoltak be részletesen:
„Megrendítő hírt hoztak a lapok pár nappal ezelőtt s a hír minden magyar ember szívét megszaggatta. László főherceget, a daliás ifjú hadnagyot, József főherceg családjának szemefényét végzetes baleset érte az ágyai erdőben a kisjenői vadászaton 1895 szeptemberében. […] Magát a balesetet így beszélték el József főhercegnek a sebesült László vadásztársai: László főherceg hétfőn délután vaddisznóra vadászott az ágyai erdőben. Puskájának balcsöve söréttel, a jobbik pedig golyóval volt megtöltve. Libits Adolf, jószágigazgató balra állott tőle mintegy száz lépésnyire, míg az erdész, aki fegyverét töltögette, a háta mögött foglalt állást. Háromnegyed négy órakor egy pompásan megtermett vadmacska került a főherceg elé. Rálőtt a söréttel s meg is sebezte. Hogy jobban lássa a leterített vadat, puskája csövével jobbra nyomta a föléje boruló sűrű ágakat, miközben a puskacső lefelé pattant s visszafordulva, el is sült. A főherceg el tudott még vánszorogni a közel eső tisztásra. – Meglőttem a lábamat, meglőttem, meglőttem! – kiáltotta társainak. A vadászok azt hitték eleintén, hogy a főherceg egy vadkannak lőtte meg a lábát. Amikor Libits jószágigazgató feléje sietett, már a ruhája is égett a zsebében meggyűlt patronoktól, jobb combja pedig csuromvér volt. A jószágigazgató lefektette a sebesültet a puha gyöpre s az erdésszel együtt legelőbb is égő ruháját kezdte oltani, azután pedig tépéssel csillapítgatta vérzését. Félóra múlva künn voltak az erdőn a kisjenői orvosok s hazaszállították a főherceget a kastélyba. [...] Dr. Janny Gyula egyetemi professzort este nyolc órakor zavarták föl a baleset hírével svábhegyi villájában. Ráült azonnal a fogaskerekű vasútra, aztán pedig lóhalálában hajtatott át a Keleti pályaudvarra, ahol már türelmetlenül várta Himmel alezredes, László főherceg katonai nevelője. […] A hírt azonnal megkapta József főherceg is, aki az éjszakai személyvonat egy bérelt szakaszában utazott oda K1otild főhercegasszonnyal. Mindketten nagyon izgatottak voltak az egész utón. A békéscsabai állomáson kiszállott néhány pillanatra a főherceg s szótlanul fogadta a peronra kirendelt csendőr jelentését. A nagyobb állomásokon egy-egy kisjenői távirat is várta a fenséges szülőket, s valamennyi azzal a hírrel vigasztalta őket, hogy féltett betegük óráról-órára jobban érzi magát. […] Janny Gyula a kisjenői kastélyban a beteg körül találta Parecz Gyula és Vass Jenő aradi orvosokat, Vékony Albert kisjenői járásorvost és Hubay uradalmi orvost. Nyomban megvizsgálta a sebesültet, s mivel a kötése túlságosan erős volt, újra bepólyázta a lábát. Konstatálta is egyúttal, hogy az elszabadult golyó lapos oldalával fúródott a főherceg combjába. Mialatt Janny professzor kicserélte a kötést, László főherceg cigarettára gyújtott s így várta szüleit is, hogy megnyugtassa őket. A főhercegasszony sírva borult a fiára, s József főherceg is mód nélkül meg volt indulva. Hímmel alezredes előterjesztette a konzílium jegyzőkönyvét s a főherceg kijelentette, hogy teljesen aláveti magát az orvosok akaratának. Szabadkozás nélkül egyezett bele abba is, hogy még ma este elszállítsák a fővárosba a Vöröskereszt Erzsébet Kórházba.”Janny Gyula beszámolója az elszállítás után így szólt: „A Vöröskereszt kórházban négy ápolónő és kívülem négy orvos volt körülötte folytonosan. Tegnap este beállott a rosszabbodás stádiuma. Megszűnt a beteg étvágya, és lába ijesztően dagadni kezdett. Éjjel csupa levegő volt a lába. A gázbomlás első tünetei mutatkoztak s ekkor már minden reményem oda volt. Hajnalban az üszkösödés oly rohamosan és annyira szemlátomást harapódzott tova, hogy életemben ritkán láttam éhhez hasonló káresetet. A mi más halandónál esetleg hetek múlva áll be, az nála néhány óra alatt bekövetkezett. A feloszlás, az üszkösödés még halála után is folytatja munkáját. Kénytelen voltam a szegény főherceg temetését megsürgetni. Halála előtt rövid idővel eszméletén volt. Tudta biztos végét és sorsának hősiesen adta meg magát. Katona vitézebbül nem halhat meg csatatéren, mint ahogy László főherceg halt meg ma itt az I. számú pavilonban.”
Az eset után az újságok megtámadták Jannyt, az ő hibájának tulajdonították a főherceg halálát. József főherceg azonban mindig is kiállt a sebész mellett, amiről több levél is tanúskodik. Fia halála után, 1895. szeptember 11-én így írt Janny Gyulának:
„Kedves tanár Uram!
Mielőtt folyó hó (ti. szeptember) 3-án szeretett boldogult fiam betegágya mellé léptem, ámbár orvos nem vagyok, még is reménytelennek véltem állapotát, mert volt alkalmam a csatatéreken számtalan ily eseteknek szomorú végét láthatni. Ott pedig készen állanak minden lépten a segélyeszközök. Csak az nyugtatott meg egy pillanatnyi remény sugárával, hogy Önt ott találtam. […] Beállt az isteni gondviselés határozata, mely ellen e világ összes orvosai sem bírnak a gyönge emberi tudománnyal működni. Dicsérem a jó Istent, aki jobb létre hívta azt, akiben legszebb reményeim összpontosultak, és hálát adok Önnek, aki a legbensőbb részvéttel és az orvosi tudomány végkimerítésével oly áldozatteljesen ápolta kedves fiamat. Mint atya vérző, tört szívvel, de őszinte kebelből köszönöm Tanár Úrnak ezen ritka rokonszenves eljárását. Isten fogja ezért megáldani. Én örökké maradok legőszintébb háladatos tisztelője. József főherceg” (Karasszon–Sternegg–Zlinszky: Billroth műtőjétől az Erzsébet Kórház igazgatói székéig, 2004., 185. o.).
Vécsey Sándor főudvarmester is írt levelet Janny Gyulának, amelyben úgy fogalmaz, hogy az aljas sajtótámadások ellen nyugodtan használja fel József főherceg imént idézett levelét, hogy megvédhesse igazát. Jannyt nagyon megviselte az eset, hosszú idő kellett, amíg kiheverte a történteket.Munkásságáért 1903-ban, fehérvári előnévvel, nemesi címet kapott a királytól, majd 1909-ben a Magyar Szent Korona Országai Vöröskereszt Egylete Erzsébet Kórházának fejlesztése körül szerzett érdemei elismeréséül átvehette a királyi udvari tanácsosi címet is. Keresztény hitét – két testvére is pap volt – mindvégig hűségesen megőrizte. Hetvennégy évesen halt meg, 1916-ban. A főváros díszsírhelyet adományozott neki, a Kerepesi temetőben helyezték őt örök nyugalomba.

Földváry Gergely