Tényleg mégsem tavaszi szünet…
Pomozi Marci – mint sok más diáktársa – eleinte nagyon megörült az iskolák bezárásának. Aztán hamar kiderült számára is, hogy a tanítás folytatódik, csak a megszokotthoz képest másképp. Erről a „másképp”-ről kérdeztük őt.
– Amikor megtudtad, hogy nem kell iskolába menni, mire gondoltál?
– Először nagyon örültem! De anya azt mondta, ne gondoljam, hogy tavaszi szünet lesz, mert biztosan ugyanúgy tanulni kell, mint eddig, csak itthon. Persze akkor még nem tudtuk, mi hogyan lesz. Amikor a barátaimtól hallottam, hogy a miniszterelnök bejelentette az iskolák bezárását, mindnyájan azt figyeltük, mire készüljünk. Nagyon hirtelen, váratlanul történt minden. Másnap még nem volt tanítás, de aztán hamar elkezdődött.
– Melyik iskolába jársz?
– A Tamásiban vagyok nyolcadikos. Most már nemcsak a tanórák zajlanak online, hanem a napokban az osztályfőnökünk videohívást is indított. Megkérdezte, mindent megkapunk-e, sok-e így az anyag, vagy kevés. Szerintem és az osztály szerint is nagyon sok. Túl sok. Az igaz, hogy csak tizenegy órakor kezdődik, de tovább tart, mint ameddig az iskolában lennénk, és töményebb is, mint a negyvenöt perces tanórák. Nagyon fárasztó.
– Ezek szerint bánod, hogy otthon kell tanulnod?
– Nem! Szerintem még így is sokkal jobb, mert itthon nem kapunk rossz jegyet.
– Melyik tantárgynál örülsz ennek a legjobban?
– Nekem a fizika megy a legnehezebben, de online szerencsére nincs vele gond, mert szinte csak másolni kell. A történelemtanár bejelentette, hogy a jövő héten dogát írunk, de szerencsére az is csak egy online kvíz lesz.
– Van olyan tárgy, ami így jobban tetszik, mint iskolai keretek között?
– A biosz például sokkal érdekesebb, a suliban nem mindig az. Nem tudnám megmondani, miért, mert a tananyag ugyanaz, ugyanúgy haladunk, és mégis. De az összes tárgyról elmondhatom, hogy könnyebb, mint az iskolában. Ami rosszabb, az az, hogy a szüleim nem engednek be a városba, nem engedik, hogy buszra szálljak, így nem tudok találkozni az osztálytársaimmal. Vita nem volt köztünk erről, mert tudom, hogy most ezt kell tennem. Csak sokan hiányoznak. A házból ki tudok menni az udvarra, és maszkkal, kesztyűben a boltba is.
– Hogyan tartjátok egymással a kapcsolatot?
– Azt is online. Chatcsoportjaink vannak, és aki a közelben lakik, azokkal találkozni is szoktunk, persze akkor is maszkban és kesztyűben vagyunk.
– Sportolsz valamit?
– Bokszolok, de most csak itthon edzek apával. Futópadozunk és súlyt emelünk. A legjobban futni szeretek, szerencsére a mi környékünkön van olyan hely, ahol tudok egyedül is. Amikor csak lehet, kint vagyok a barátaimmal, esetleg filmeket, sorozatokat nézek. Aztán ha vége a járványnak, folytatom a bokszot. Már nagyon várom!
AI.