Mindenkinek üzen a megújult feszület
Kalandos története van a Diana utcai feszületnek, sorsa hűen tükrözi az elmúlt száz év magyar közállapotainak változását. Most részben a Hegyvidéki Önkormányzatnak köszönhetően és még inkább a helyi közösség összefogása eredményeként visszakapta régi dicsőségét.
Eredetileg a 19. század végén állították fel a Gyöngyvirág úti kereszteződésben lévő feszületet, amelyet egészen az 1900-as évek közepéig nem háborgattak. Beszélik, hogy a közelben házat bérlő Radnóti Miklós erről írta a Diana úti kereszthez című versét.
Aztán változtak az idők, talán politikai okokból – bár ezt nem tudni biztosan – vandál fiatalok összetörték. Darabjai átkerültek a szomszédos plébániára, ahol menedékre leltek. A gyülekezet egyik tagja 1980-ban onnan vitte át a saját kertjébe az akkorra már leromlott állapotú fakeresztet és a bádogból készült korpuszt, hogy megmentse az utókornak.
Dr. Berczik Árpádné, a Svábhegyi Egyesület elnöke, a Hegyvidék díszpolgára közbenjárására, a Hegyvidéki Önkormányzat támogatásával, 2008-ban elkészült egy új bükkfakereszt, rajta a Korényi János festő-restaurátor munkáját dicsérő Krisztus-képpel. A feszületet, amelyet Kocsis István plébános áldott meg, a régi helyével átellenben állították fel. Környezete gondozását, a kertészeti fenntartást az önkormányzat vállalta.
Mindez tizenkét évvel ezelőtt történt, ám az idő vasfoga azóta nyomokat hagyott a kereszten. A történelem pedig megismételte önmagát, a helyi közösség újból összefogott a jó cél érdekében. A teljes megújítást Kocsis István, az Istenhegyi Szent László Plébánia vezetője és dr. Berczik Árpád közösen határozták el, kezdeményezésükkel Pokorni Zoltán polgármester is egyetértett. Felkeresték Korényi Jánost, hogy fesse meg még egyszer a Krisztus-képet, a költségeket dr. Berczik Árpád és családja, valamint dr. Aján Tamás és felesége állta. A régi feszület elbontását és az új felállítását Berczik Pál és fia, Péter végezte, így kerülhetett sor a feszület mostani megáldására.
Az ünnepségen Pokorni Zoltán szívmelengetőnek nevezte mindazt, amit az itt élők elértek, egyszersmind arra is felhívta a figyelmet, milyen sokat változott a közbeszéd 2008 óta. Az akkori alpolgármester, Lovas Pál úgy fogalmazott, hogy az 50-es években megrongálódott a kereszt – ez eufémizmus, elveszi a történések élét. A Diana utcában (azaz akkor még úton) pontosan az történt, ami a kápolnával az Anna-réten: a rendszert támogató fiatalok egyszerűn lerombolták.
Szerencsére ma már nincs jelen ez az elvakult antiklerikalizmus – tette hozzá a polgármester, majd arról beszélt, hogy a kereszt nemcsak a keresztényeknek üzen, hanem mindenkinek, és „mindenki életét jobbá akarja tenni”. Ezt a szellemiséget képviselte dr. Berczik Árpádné is, aki önkormányzati képviselőként sokat tett a természeti és az épített környezetért, felkarolta a feszület ügyét. „Jó látni, ahogyan összefogott ez a közösség, és nemcsak az idősek, hanem a fiatalok is sokat tettek a kereszt helyreállításáért” – zárta köszöntőjét Pokorni Zoltán.
„A jelképeket nem mindig szeretik, ennek példája az itteni kereszt története. Mi, keresztények, azonban hiszünk benne, ez a megváltásunk, Jézus szeretetének megmutatkozása” – fogalmazott Kocsis István plébános. Szerinte sok ma a boldogtalan ember, mert a boldogságot önmaguk megvalósításában, nem pedig a másokért tenni akarásban keresik. Erre is int minket a kereszt, Isten mindnyájunk számára utat mutat, hogy a legnagyobb boldogság egymás szolgálata, az egymásért való élet.
Mielőtt megtörtént a kereszt megáldása, Korényi János néhány műhelytitokba avatta be az egybegyűlteket. Elmondta, hogy szándékosan megőrizte a festés zöldes, a trecento művészetére emlékeztető árnyalatát, valamint az időtállóságot szem előtt tartva ipari festéket használt. Az alkotás formavilága nem teljesen követi sem az ikonokra jellemző, sem a naturalista ábrázolást, hogy könnyebben befogadható legyen.
M.