Újra megjelent az erdőkben a havasi cincér

A gyerekek a Kaláka együttes egyik dalából („Nem adom semennyi kincsért, a gyönyörű havasi cincért…”), a felnőttek pedig akár a Duna-Ipoly Nemzeti Park logójáról is ismerhetik hazánk egyik legszebb bogarát. Bár nem olyan bátor, mint a nagyobb hőscincér, de színesebb, így aki egyszer látta, később egészen biztosan megismeri kékesen mintázott szárnyfedőit és csíkos csápjait. A havasi cincér országos szinten is ritkának mondható, amit 50 000 forintos természetvédelmi értéke is tükröz.

Bár kifejezetten középhegységi faj, kerületünk erdős részein régen nem látták. Még bennfentes rovarász körökben is jószerivel inkább üres szóbeszédnek tartották a Normafa környéki felbukkanását, hiszen egyébként is ritka szerencse találkozni vele. Ezért is került fel tavaly az „Év rovara” cím jelöltjei közé, és a nagyközönség látványos előnnyel meg is választotta őt.

Ezen felbuzdulva egy régóta a Hegyvidéken működő nyári természetvédelmi tábor résztvevői módszeres keresésére indultak, és a kitartó munka eredményeképpen rá is bukkantak néhány példányra. Az idén aztán már keresni sem nagyon kellett, például a kerületi növényritkaságokat bemutató nyilvános séta során is felbukkant egy. A síház mögötti rétessütő előtt, a hétköznap délelőtt szerencsére nem túl forgalmas ösvényen kényelmesen sétált egy daliás havasi cincér, a legkevésbé sem zavartatva magát csodálóitól.

Ismételt megjelenését és örömteli terjedését természetvédelmi okokkal magyarázzák a szakemberek. A bogár elég lomha és gyengén repül, így nem valószínű, hogy messziről, például a Pilis erdeiből szálltak volna át hozzánk a megtalált egyedek. Ezeknek itt kellett kikelniük, amihez tápnövényre volt szükségük.

A havasi cincér kettő-négy évig tartó lárvaállapotában főleg elpusztult bükkök korhadó, bomló szövetével táplálkozik. A Normafa környéki erdők pedig, a természetközeli művelésnek köszönhetően, egyre több lábon álló vagy kidőlt törzset kínálnak. Ezeket a fákat az erdészek csak akkor távolítják el, ha veszélyesek, vagy zavarják a közlekedést, de legtöbbjük az aljnövényzetbe dőlve fekszik évekig-évtizedekig, ideális szaporodási helyet kínálva – sok más ízeltlábú mellett – a havasi cincéreknek.

A bábokból kikelő felnőtt bogarak nyáron, általában júliusban rajzanak. Olyankor a hűvös erdők napsütötte tisztásain lehet megfigyelni őket. A 3-4 centiméteres rovarok hímjének testénél hosszabb csápjai vannak, a nőstényé rövidebb. A kifejlett havasi cincérek mindössze 10-20 napot élnek. Ezalatt a hímek a territóriumukat vigyázzák, és a nőstényeket keresik. Bár rendszertanilag a mindenevő bogarakhoz tartoznak, még sincs bizonyíték arra, hogy a havasi cincérek felnőtt életükben táplálkoznának.

Ha olyan szerencsében van részünk, hogy hegyvidéki sétánk alkalmával havasi cincért látunk, akkor csodáljuk meg alaposan, de ne nyúljunk hozzá! Engedjük útjára, és reménykedjünk, hogy néhány év múlva gyermekei is a szemünk elé kerülnek.

(B.)