Készültségben az egészségügyi dolgozók
Az egészségügyi dolgozók munkáját veszi semmibe, aki nem veszi ki a részét a járvány terjedése elleni harcból – mondta Németh Franciska, a Szent János Kórház Gyermeksebészeti és Traumatológiai Osztályának ápolója és kommunikációs szakembere, akivel sok más mellett arról is beszélgettünk, mi történhet akkor, ha nem törődünk az óvintézkedésekkel.
– Idehaza is egyre rosszabb a helyzet, mire készülnek az egészségügyi dolgozók?
– Sajnos ez még mindig az eleje, más országok statisztikáiból sejteni lehetett, hogy mi vár ránk az elkövetkezendő időszakban. Az egészségügyi ellátóknál még nem mindenhol érződik a helyzet, de mindenki készültségben van. Most nagyon a számok bűvöletében élünk, hiszen ezen múlik, milyen lesz az egészségügyi kapacitás helyzete. Reméljük a legjobbakat!
– Sajnos a Szent László Kórház egyik ápolója is megfertőződött az új koronavírussal. Nem félnek?
– Jelenleg itthon vagyok a gyermekemmel, ezért erről még nem beszéltem a kollégáimmal. Nagyon rossz látni, hogy közülünk is megfertőződött valaki. Jó hír, hogy – amennyire én tudom – nincs rosszul, viszonylag enyhe tünetei vannak. Tudtuk, hogy elkerülhetetlen ez. Elég Olaszországra gondolni, ahol több orvos és ápoló is elkapta a koronavírust.
– „Én nem maradhatok otthon. Egészségügyi dolgozó vagyok. #temaradjotthon” – többen is ilyen és ehhez hasonló tartalmakat posztolnak a közösségi portálokon. Miért érzik fontosnak, hogy önök is felhívják az emberek figyelmét arra: maradjanak otthon?
– Szinte mindenhol találkozhatunk az óvintézkedésekkel, a #maradjotthon mozgalom a mindennapjaink részévé vált. Itt most már csak arról lehet beszélni, hogy vannak, akik szándékosan nem tartják be ezeket az ajánlásokat. Az egészségügyi dolgozók munkáját veszi semmibe, aki nem veszi ki a részét a járvány terjedése elleni harcból. Soha nem lehet tudni, hogy a saját környezetünkben kit veszélyeztetünk, ha nem törődünk mindezzel.– Tovább emelkedett a fertőzöttek és a halálos áldozatok száma, ráadásul egy tizenhárom éves gyermek is elkapta a vírust. Ennek ellenére még mindig sokan vannak, akik nem értették meg az óvintézkedések fontosságát. Az internetre több videofelvétel is kikerült, amelyeken kiránduló családokat, utcákon sétáló időseket látunk…
– Nehéz, de próbálok nem szándékosságot feltételezni az emberek viselkedése mögött. Azt gondoljuk, hogy minket nem érhet el a vírus, velünk nem történhet meg. Ez nincs így! Ha nem működünk együtt, akkor a következő pár hétben a mi valóságunk lehet mindaz, amit Európa-szerte látunk. Mi még nem tartunk ott, hogy nem szabad átlépnünk a küszöböt. Az élelmiszer-beszerzés nem program, hanem szükség, most egyedül menjünk a boltba! Szó sincs arról, hogy a gyerekeket ne fertőzné meg a COVID-19. Csak annyit tudunk a jelenlegi információk alapján, hogy náluk enyhe lefolyású a betegség, mi több, az is előfordulhat, hogy a kicsik tünetmentesek. Idős szeretteink ugyanakkor nagyon is veszélyeztetettek! Ezért is fontos, hogy a gyerekek ne találkozzanak a nagyszülőkkel. Próbáljuk meg kreatív módon megoldani a kapcsolattartást – a videokommunikációs eszközök sokat segíthetnek.
– Szerencsére pozitív példából sincs hiány, sokan nagyon komolyan betartják az ajánlásokat, ráadásul a cégek is együttműködnek, több boltban is megjelentek a plexifalak. Mit tehetnének még az emberek?
– A bolti dolgozók is komoly veszélyben vannak. Minden védekezésre irányuló intézkedés helyes, hiszen ezek mind a járvány terjedését lassítják. Az alapvető higiénés szabályokat be kell tartani: mossunk rendszeresen kezet, fertőtlenítsük az olyan felületeket, amiket gyakran megérintünk, tartsunk fizikai távolságot az emberekkel.
– Szinte egyik pillanatról a másikra megváltozott az életünk. Lelkileg is komoly megpróbáltatásokon kell keresztülmennünk. Hogyan kerülhetjük el a pánikhangulatot?
– A pánik nem segít! El kell fogadnunk, hogy egy időre ez a mi valóságunk. Be kell tartani az egyéni felelősség szabályait, mert ezzel tehetünk a legtöbbet. Rengeteg olyan programot találhatunk az interneten, ami segít hasznosan eltölteni ezt az időszakot. Nekem sokszor eszembe jut, milyen jó most itthon lenni a gyerekemmel. Tudom, hogy lesznek kemény napok, de ezeket el kell viselni.
– Magyarországon is többen csatlakoztak ahhoz a kezdeményezéshez, hogy az erkélyre kiállva tapssal köszönjük meg az orvosok és az ápolók munkáját. Milyen érzés tudni azt, hogy világszerte hősként tisztelik az egészségügyi dolgozókat?
– Rengeteget jelent ez nekünk, nagyon jólesik! Több vendéglátóhely is azt hirdeti, hogy az egészségügyi dolgozókat ingyen megvendégeli. Hálás vagyok az embereknek, akik ennyire nagylelkűek azokkal, akik a frontvonalban harcolnak – idetartoznak most a rendőrök mellett a bolti eladók is. Mindnyájan sokat tanulunk a mostani helyzetből; bízom benne, hogy tovább nő az egészségügyi dolgozók megbecsülése!
BM.