„Mintha egész vérző hazája tárult volna fel szemei előtt”

Eötvös József 1813. szeptember 3-án született Budán, báró Eötvös Ignác és Lilien Anna bárónő gyermekeként. Édesanyja német anyanyelvű volt, magyarul nem igazán tudott, édesapja pedig nagybirtokos nemes, belső titkos tanácsosként és királyi főtárnokmesterként a bécsi udvar politikájának elkötelezettje.
Nem mondhatnánk, hogy a családi közeg predesztinálta Eötvös József jövőjét. 1828-ban megismerkedett Kazinczy Ferenccel, majd 1832-ben édesapját kísérte el a pozsonyi országgyűlésre, amin Kölcsey Ferenccel is barátságot kötött. 1835-ben (22 éves korában!) a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, három évvel később pedig a Kisfaludy Társaság is tagjának választotta.A magyar realista irodalom első neves képviselője a Karthausi, A falu jegyzője és a Magyarország 1514-ben című regényeivel beírta magát a magyar irodalomtörténetbe. A ma is álló Karthausi-lak kapcsán merült fel a legenda, hogy könyvét a Svábhegyen írta, ezt azonban kutatók már többször cáfolták, mivel korábban keletkezett a mű, mint az épület.
Az 1840-es évektől barátjával, Trefort Ágostonnal sok időt töltöttek Fridvalszky Imre akadémikus, természettudós birtokán, a Svábhegyen. Eötvös 1842-ben házasodott össze Rosty Ágnessel, aki egyébként Erzsébet királyné palotahölgye volt. Húga, Ilonka 1847-ben kelt egybe Trefort Ágostonnal. Nem csoda, hogy 1845 nyarán Eötvös és Trefort elhatározták, közösen építenek egy nagy házat a két család számára valahol a környéken. Eötvös még abban az évben vásárolt egy telket, de az építkezés csak később kezdődött el.
Belia György irodalomtörténész Eötvösről szóló könyvében így fogalmaz: „Az 1848-as tavaszi és nyári események annyira nyugtalanná teszik a főváros éjszakáit, hogy Eötvös jónak látja, ha Treforttal együtt a hegyen éjszakázik. Van, aki azt mondja, hogy az utat lóháton teszi meg, olykor naponta kétszer is; a fárasztó szellemi munka után bizonyára jólesik neki a lovaglás, s a kintlakás arra is jó, hogy naponként lássa, hogyan haladnak az építkezéssel.”
Trefort Ágoston önéletrajzában azt írja, hogy 1848-ban kezdték el építeni közös házukat. Siklóssy László szerint: „Az építés ideje alatt élte Eötvös legszebb napjait. Esze, tudása, szorgalma hazafiui lelkesedése, jelentős részt juttatott neki politikában, sajtóban egyaránt. Vezető szerepe volt a márciusi eseményekben is, aminek eredményeképpen V. Ferdinánd kinevezte őt az első független magyar minisztérium kultuszminiszterévé. Ugyanekkor lett földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi államtitkár Trefort Ágoston.”
Az 1848-as év több szempontból is új fejezetet nyitott Eötvös József életében. Egyrészt a kirobbanó forradalom és minisztersége, másrészt a svábhegyi villa építkezései, harmadrészt gyermeke, Eötvös Loránd születése miatt is.A forradalmi lázban égő város zűrzavara elől Trefort és Eötvös a Rosty lányokkal a Svábhegyen kerestek menedéket, immár szokás szerint itt töltötték a nyarat. Augusztusban Eötvös Loránd a „Schwábhegyen” látta meg a napvilágot, amint az kitűnik a krisztinavárosi plébánián kelt anyakönyvi kivonatból. A kutatók között eltérnek a vélemények arról, hogy pontosan hol született. Nem kizárt, hogy már az épülő Eötvös-villában, ahogyan az sem, hogy várandós feleségével Libasinszkyék vagy Fridvalszkyék vendégszeretetét élvezhették.
Fiának 20. születésnapjára írt leveléből bepillantást kaphatunk a szülés körüli viszontagságokba: „Kedves fiam! Ma töltöd be huszadik évedet. A nap, melyen születtél, éltem egyik legkínosabb napja volt. Anyád a szülés következtében életveszélyben forgott. Benn a városban a felséges nép lázongott, s míg feleségem betegágyánál ülve, remény és kétségbeesés között számoltam érütéseit, a Pest s Buda-i tornyokról a vészharang hangjai tölték be az éji csendet, s egy üzenet jött a másik után, mely minisztertanácshoz hítt. Soha nem szenvedtem többet, mint ezen órákban, míg hajnal felé Balassa tudtomra adá, hogy anyád veszélyen kívül van, s őt megcsókolva a városba siettem. Úgy látszik, a kegyes végzet ki akarta egyenlíteni akkori szenvedéseimet, s úgy rendelé, hogy éppen általad, ki akkor öntudatlanul kínjaimat okoztad, éltem legfőbb örömeit élvezzem. Tartson az ég sokáig, tartson testi s lelki egészségben s úgy, hogy önmagaddal megelégedve érezzed magadat.”Eötvös Loránd szinte fél gyermekkorát a svábhegyi birtokon töltötte, édesapjával sokat kirándultak. Később hegymászóként és az 1891-ben létrejövő Magyar Turistaegyesület első elnökeként is a természet iránti tiszteletéről tett tanúbizonyságot.
Eötvösék a téli hónapokat általában pesti lakásukban töltötték, a nyári időszakban pedig a városból a hegyekbe költöztek. Voinovich Géza leírásából ismerhetjük Eötvös svábhegyi életének mindennapjait: „Kényelmes nyári-lakot építtetett az erdő szélén, rózsákat ültetett a ház körül, bolyongott a hegyek közt, a csonka Normafa s Mátyás király kútja felé. Rendesen kertjében dolgozgatott. Verandájáról nagy kilátás nyílt a városra. Jobbra a Sashegy kettős orma s a Szent Gellért hegye, »büszkén hordva bársonyát, fején, mint gondot, az új koronát«. Szemközt a várhegy, a helyőrségi templom csonka tornya, a Boldog-asszony átépített temploma, a királyi várlak, s a bástya, melynek ódon házaiban a szabadságharcz ágyúgolyói feketéllnek. A hegyen túl a Duna, s habjai közt a tündérsziget, fölötte Széchenyi hídjának könnyű íve, túlnan a város, a róna, amelyre kéken leborul az ég. Mintha egész vérző hazája tárult volna fel szemei előtt. Gyalog járt be a városba, a várhegyen át [...] Délelőtt rendesen kertjében dolgozott, írta röpiratait és vezércikkeit. Itt látogatta meg Bluntschli, aki jól jegyezte meg, hogy e nagy kilátás hatását érezni lehet iratain. Egészen családjának élt s gyermekei nevelésének. Szabadon nevelte őket, keveset korlátozta vágyaikat, örvendett jó kedvöknek s edző mulatságaiknak. Maga is részt vett játékaikban feleségével s Trefortékkal együtt, kivel sógorságban volt, s gyermekeik is együtt nőttek.”A Svábhegyen két ház is állt, amit Eötvös magának építtetett. Az egyik, a Karthausi-lak a Karthauzi utca 14. szám alatt még ma is látható, vagy legalábbis az eredeti ház átalakított épülete, amely azonban megtartotta külső jellegzetességeit. A másik, a nagyobb épület, amelyet Eötvös-villaként ismer az utókor, a mai Eötvös út 12–14. alatt kapott helyet, de a második világháború idején elpusztult. Azt, hogy egészen pontosan mikor épült az Eötvös-villa, nehéz megmondani, mivel a legtöbb korabeli forrás és a későbbi visszaemlékezések is más-más időpontot említenek. Az biztos, hogy valamikor 1848 és 1851 között.
Trefort Ágoston azt állítja, hogy az Eötvös-villa építését közösen kezdték el 1848-ban. Eötvös József Szalay Lászlónak 1851. december 31-én írt számvető levelében azt írja: „Svábhegyi lakásom felépült, szerény, de kényelmes.” A „szerény” jelzőnek némileg ellentmond Belia György leírása, aki így fogalmaz: „Nem is villa voltaképp, hanem pompás kastély, melyet – ha igaz – Treforttal közösen építtetnek, nem kis költség árán, mert – Eötvös saját kezű számadásaiból tudjuk – csaknem haláláig törleszti a több ezer forintos kölcsönt és busás kamatait.”Liptay Pál A Széchenyi-hegy című 1867-es cikkében írt az épületről: „Ha Jókai nyaralójától kissé jobbra tartunk, a »Vadásztanyához« jutunk, mely szintén jónevü vendéglő; itt már szemünkbe tűnik báró Eötvös József oktatásügyi miniszterünknek szintén svájci modorban épült s magasan fekvő diszes nyaralója. Nagyobb, mint Jókaié, és két oldalt folyondárral befutott emeletes épületek állnak, melyek közt a nyílt kilátású tág folyosó fut végig; innen nyílnak a lakosztályok.”
Eötvös József 1871. február 2-án bekövetkező halála után a család többé nem tartott igényt a telekre és a villára, eladták a fogaskerekűt építő társaságnak, amely hamarosan étteremként hasznosította azt. Több neves fogadást tartottak benne, egyebek közt 1890-ben, a svábhegyi Eötvös-szobor avatása után is.
Az ünnepségen Eötvös Loránd és a Svábhegy másik híres lakója, Jókai Mór is beszédet mondott. Ez utóbbit a Vasárnapi Újság által idézzük fel: „Jókai Mór, mint a Svábhegy egyik régi lakója emelt poharat. Így szólt: – A megdicsőült ép oly feledhetetlen jó barátom volt, mint a Svábhegynek. És a Svábhegy is épen olyan jó barátunk volt mindkettőknek. Ez táplálta a költői kedélyt, ez sugalta az ihletet, ez tartá fenn nálunk a testi-lelki erőt. Ez a ház, melyben most ez áldomást tartjuk, volt az első úri lak, mely a Svábhegyet diszíté: Eötvös nyaralója. De nemcsak a költészet szellemalakjait látta e födél végig lengeni, a melyek szerzőjüknek a halhatatlanságot biztosíták, hanem azokat a nehézléptű szellemeket is, akik a halállal játszanak.”Eötvös Loránd így mesélt a megjelenteknek a villa és a Karthausi-lak létrejöttéről: „E ház, a melyben ma lakomázunk, 1848-tól 50-ig épült s az első évben két családnak, atyám és Trefort családjának, szolgált lakhelyül. Hat kisgyerek lármázott akkor e helyen, s atyám nyugalmas dolgozó helyet akart magának teremteni, akkor és e czélból épült az a kis »svájczi ház«. Abban [...] dolgozott, több művén. Ez sem tarthatott soká, mert mi gyermekek megnőttünk, s abban a völgyben ütöttük fel mulatótanyánkat. Akkor tehát atyám nekünk hagyta azt s visszatért dolgozni e háznak – mely most vendéglő – nyugati sarokszobájába.”
A villa később Vaskovits József vízgyógyintézete részeként, majd 1909-től a Svábhegyi Szanatórium egyik épületeként funkcionált. Végnapjait a második világháború idején élte, amikor helyrehozhatatlan károkat szenvedett. Ezt követően lebontották.
A Svábhegyen a mai napig nyoma van az Eötvös-kultusznak. 1890-ben felavatott szobra a róla elnevezett parkban áll, és a környéken több utcanév is Eötvös József szellemét idézi. Az egykori birtokon – habár nem az eredeti formájában, mégiscsak az eredeti helyén – a Karthausi-lak is szemrevételezhető, amely rá és életművére emlékeztet.
Kerületünk egyik leghíresebb egykori lakója nemcsak az ország felemelkedéséért, hanem a svábhegyi infrastruktúra fejlesztéséért is sokat fáradozott. A Hegyvidék jelentős Eötvös-zarándokhellyé vált, fontos azonban, hogy legalább az évfordulók kapcsán helybéliekként mi is emlékezzünk rá, mert öröksége hazaszeretetre és szűkebb környezetünk értékeinek megbecsülésére sarkallhat minket.

Tüske Tamás–Földváry Gergely