Online közösséget építettek az anyukák

Ma már nem az a kérdés, kik a tagjai, hanem hogy melyik hegyvidéki szülő nem csatlakozott még a „XII. kerületi anyukák-apukák” Facebook-csoporthoz, amely a legjelentősebb online közösségi tere lett a helyi családoknak. Schöff Mónika, Fürtös Fanni és Ugron-Nagybán Karina, akik évek óta felügyelik a ma már közel hétezer taggal működő fórumot, Hegyvidéki Közösségépítő Díjat kaptak az önkormányzattól március 15-e alkalmából. Velük beszélgettünk a „kulisszatitkokról”, az adminisztrátori munka szépségeiről és nehézségeiről, valamint arról, hogy milyen célokra szeretnék mozgósítani a közösséget.

 

A csoport a „kisgyermeke”

– Amikor a XII. kerületbe költöztünk, meglepett, hogy itt még nincs olyan Facebook-csoport, amin a szülők feltehetik egymásnak a gyermekeikkel kapcsolatos kérdéseiket – kezdte a 2013-ban létrehozott szülői közösség történetét Schöff Mónika. – Az óvodai beiratkozás alkalmával találkoztam össze a szintén ekkoriban ideköltöző ismerősömmel, Sára Bernadettel, akivel elhatároztuk, hogy elindítjuk a „XII. kerületi anyukák-apukák” csoportot. Először az ismerőseinket hívtuk meg, aztán az ő kapcsolataik révén szép lassan növekedni kezdett a létszám. Nagyon örültünk, amikor összejött az első száz tag.

– Hogyan változott az oldal a létszám növekedésével?

– Nyílt csoportként indultunk, amihez bárki csatlakozhatott, moderálásra sem volt igazán szükség. Aztán ahogy egyre többen lettünk, ellenőrzötté kellett tenni a csatlakozást, és a bejegyzések, hozzászólások követése is nélkülözhetetlenné vált, hogy ne engedjünk teret az oldal működését ellehetetlenítő reklámoknak és a nem megfelelő hangnemű kommenteknek. A nagy taglétszámnak köszönhetően sokszínűvé vált az oldalunk, így a témák sem mindig a gyerekekhez kötődnek, ennek ellenére az eredeti célunk nem változott: az, hogy olyan közösségként működjünk, amiben a gyermeket nevelők el merik mondani a gondjaikat, őszintén meg tudják osztani az érzéseiket, tapasztalataikat a többiekkel.

– Kik azok, akik nem csatlakozhatnak a csoporthoz?

– Nem célunk, hogy az ország bármely területéről belépjenek a facebookozók, ezért csak azok jöhetnek, akik a XII. kerületben vagy annak közvetlen környezetében élnek. Ha például valaki friss Facebook-profillal, adatlapján egy világsztár fényképével szeretne csatlakozni, felmerül a gyanú, hogy nem hegyvidéki szülőről van szó. Vannak, akik csak hirdetni akarnak, esetleg a lomtalanítás időpontját megtudni, mások adatokat gyűjtenének. Őket, továbbá a cégek, hivatalos szervek profiljait nem engedjük be a csoportunkba.

– Melyek a legnépszerűbb bejegyzések?

– Mostanában azok, amik a járványhelyzethez kapcsolódnak, az elmúlt napokban is a legnépszerűbb bejegyzések az oltásokkal foglalkoztak. Szülői fórumként általában sokakat érdekelnek az óvodákkal, iskolákkal, gyermekorvosokkal kapcsolatos kérdések, úgyszintén a kerületi témák, például a közlekedési gondok, vagy az építkezésekkel összefüggő problémák.

– Mit mutatnak a statisztikáik, kik és hányan követik az oldalt?

– Jelenleg 6800 tagunk van, túlnyomó többségük, mintegy hatezer ember rendszeresen követi az oldalunkat. A tagok 84%-a nő, mintegy 80%-ban hegyvidékiek, a többiek a szomszédos kerületekben, agglomerációs településeken élnek.

– Hogyan döntik el a problémás tartalmakról, hogy maradhatnak-e, vagy törölni kell azokat?

– Ezek megjelenéséről időnként az aktív felhasználók értesítenek bennünket, akik így megkönnyítik a moderátori munkánkat. Általában önállóan döntünk, de a bonyolultabb kérdések esetében együtt beszéljük meg, mit lépjünk. Karina a „keményebb kezű”, míg Fanni és én vagyunk a lágyszívűek.

– Mekkora munkát jelent egy folyamatosan pörgő közösségi oldalt felügyelni?

– Naponta általában két-három órát töltök a Facebookon. A reklámok nélküli csoport működtetése teljesen nonprofit módon történik, semmilyen jövedelmünk nem származik belőle. Bár sok munka van vele, kisgyermekemként tekintek a csoportra, felelősségemnek érzem, hogy a gondját viseljem.

– Egy sokezres, aktív Facebook-csoport gazdáiként mik a jövőbeli terveik?

– Noha eddig is teret biztosítottunk a karitatív kezdeményezéseknek, a jövőben mi magunk is szeretnénk jótékonysági akciókat szervezni. Terveink szerint időről időre megjelölnénk néhány támogatásra érdemes ügyet, ezek közül pedig a közösség tagjai választanának ki egyet, amire gyűjtést hirdetnénk.

 

Szerelem a kezdetektől

– Egyedülálló anyukaként tizenegy éve élek a XII. kerületben, az anyukák-apukák Facebook-csoportjának pedig szinte az indulása óta tagja vagyok – beszélt adminisztrátori munkája előzményeiről Fürtös Fanni. – Nyolc évig egy közkedvelt hegyvidéki étteremben dolgoztam, ahol nagyon sok környékbeli lakóval és dolgozóval megismerkedtem, Mónikával is itt találkoztam. Ő kérdezte meg egy alkalommal, úgy hat évvel ezelőtt, hogy vállalnék-e adminisztrátori munkát a csoportban – én pedig azonnal igent mondtam.

– Mit szeret ebben a leginkább?

– Aktív részese lehetek egy nagy közösség életének, naprakészen tudhatom, mi történik körülöttem. Ez szerelem a kezdetek óta, a problémákkal együtt is a magaménak érzem a kerületet és a szülők online közösségét.

– Mónika arról is beszélt, hogy a jövőben szeretnének jótékonysági akciókat szervezni.

– Személyes tapasztalataim vannak arról, hogy nagyon sok segítőkész ember él a Hegyvidéken. Korábban négy rászoruló családnak szerveztem gyűjtést, valamint gyermekotthonoknak vittem ruhákat, cipőket, amiket XII. kerületi családok ajánlottak fel.

– Meglepte önöket az önkormányzat által adományozott Hegyvidéki Közösségépítő Díj?

– Nem is sejtettük, hogy jelöltek minket a díjra, egészen elolvadtunk, amikor megtudtuk, hogy minket tiszteltek meg az elismeréssel!

 

Távfelügyelet Angliából

– Közös képviselőként dolgoztam korábban Mónikáék házában, aki egyszer csak megkérdezte tőlem, lennék-e admin, miután kilépett az alapítótársa – mesélte Ugron-Nagybán Karina. – Öt évvel ezelőtt, amikor elvállaltam a feladatot, volt már hasonló tapasztalatom a „XII. kerület és környéke piactér” néven általam elindított, adásvétellel foglalkozó csoport működtetése révén. Három éve Angliában élek a családommal, ez azonban nem akadályoz meg abban, hogy ellássam az adminisztrátori feladataimat.

– Nem nehezebb a távolból moderálni a hegyvidékiek vitáit?

– Épp ellenkezőleg, inkább könnyebb! Így biztosan nem futok össze a játszótéren a kimoderálás miatt esetleg rám neheztelő anyukákkal. A XII. kerületi kötődéseim természetesen megmaradtak, olyannyira, hogy a „Mackós” iskola egykori diákjainak és tanárainak Facebook-oldalát is elindítottam nemrég, mivel oda járt mindkét gyermekem, és én is ott tanultam egykor.

– Milyen bejegyzéseket olvas legszívesebben az anyukák-apukák csoportjában?

– Nagyon szeretem azokat, amik a kerület múltjával foglalkoznak, például amikor ugyanarról a helyszínről készített régi és új fotókat egymás mellé helyezve figyelhetjük meg, mi és hogyan változott az elmúlt évtizedekben. A közlekedési vonatkozású kezdeményezéseket is kedvelem, mert ezek sok esetben a kezdőlépést jelentik a régóta meglévő problémák megoldásához. Jó látni, hogy a hegyvidéki ügyekben folytatott diskurzusokat már az önkormányzat is követi, a polgármesteri hivatal munkatársai egyre gyakrabban szólalnak meg az illetékességi körükbe tartozó témákban.

sz.