A Willinger-udvar

Willinger Ferenc „elismert jó fűszer és vaskereskedő” hosszú évekig a Krisztina téren, a Budai Polgári Casino egyik földszinti üzlethelyiségében árulta portékáit. Miután azonban a Vérmezővel szemben elterülő, tulajdonosáról Bors rétnek nevezett területet 1889-ben felparcelláztatta a főváros, Willinger is vett ott egy csonka tortaszelet alakú telket, ahová öt esztendővel később felépíttette saját birodalmát.
A tizenöt ablakhossznyi, kétemeletes ház, a Willinger-udvar rajzait „a középítési hetes albizottmány” az 1894. november hó 12-én tartott ülésén tárgyalt „magánépítési engedély-ügyek” közül az építési engedély kiadása előtt átadta a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, mivel hiányosságot talált a dokumentumokban. A Krisztina körút 85–87. (mai 23.) számú klasszicizáló bérház terveit az öt Schumy testvér közül Schumy István építőmester tervezte, de a kivitelezésben részt vettek Antal és József is mint pallérok. Az 1895 augusztusára elkészülő üzlet- és bérház tulajdonosa, valamint bérlői sorra jelentették meg hirdetéseiket a Buda és Vidéke hasábjain:
„Willinger Ferencz fűszer és vaskereskedő […] Ajánlja raktárát fűszer, csemege, bor, pezsgő, cognac, rum, tea, írószerek, olajfestékekben, valamint: vas-, házi-, konyha és gazdasági czikkekben jutányos árak mellett.”
„Willinger Ferencz fűszer- és csemege kereskedése berendezését a Krisztina-köruton a ki megtekinti ott bizonyára vásárolni is fog. Az áruk jók és ízletesek. Aprófát és szenet haza szállítja.”
„Alulírott bátorkodom a n. é. közönség szives tudomására hozni miszerint I. ker. Krisztina-körut 85-87. sz. alatt (Willinger-udvar) fiók-fodrász- és borbély üzletet nyitottam.
Mint segéd az »Angol királyné« szállodában 10 évig működtem és magasrangu urak privát fodrásza voltam.
Üzletem berendezése a mai igényeknek megfelelő. […] Számos látogatást kér Tetl János úri fodrász.”
„Van szerencsém a n. é. közönséget értesíteni, miszerint az I. ker. Krisztina-körut 85-87. sz. házban (Willinger-udvar) tejcsarnokkal össze kötött liszt- és pék fiók-üzletet nyitottam, hol finom- és péksütemény mindig frissen kapható. […] FALUDY ÁGOST sütőmester.”
A kereskedők mellett beköltöztek a lakók is. Elsőként Ádám Herman papírkereskedő, Hoffmeiszter Ede szabómester, Kogler István cipészmester, Kogler István J. cukrász, Castiglione Róbert magánhivatalnok, Kern Sándor pénzügyminisztériumi hivatalnok, Ressig Adolf állami főgimnáziumi tanár, Harsányi Lajos dohánytőzsdés, Likejj Mátyás magánzó, Ulár Pál törvényszéki tisztviselő és Schaffner Rezső mészáros.
Egyedül Kiss Sámuelnek nem volt szerencséje éttermével, mivel a nyitóvacsorát kétszer is el kellett halasztania. Pedig a szeptember 8-án megjelenő Buda és Vidéke már megtörtént eseményként közölte a premiert:
„Alulírott tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy […] a mai igényeknek megfelelő a »3 rózsához czimzett« vendéglőmet a mai napon zene közreműködésével megnyitottam.
Ajánlom kitűnő magyar konyhám, valódi magyar termésű boraim valamint a naponta frissen csapolt Bajor barna, világos és kőbányai Korona-söröket.”1895. szeptember 6-án azonban a Vöröskereszt Erzsébet Kórházában vérmérgezésben meghalt a vadászbalesetet elszenvedő László főherceg, József nádor unokája. Másnap szinte minden budapesti házra kitették a gyászlobogót, ilyen körülmények között pedig nem lehetett zenés mulatságot tartani. Kiss Sámuel szeptember 15-én újra meghirdette a „hangversenyes” vacsorát, de a 12 napos udvari gyász miatt ismét lemondani kényszerült. Végül csak a következő hónapban tudott először látogatókat fogadni:
„Meghívó. Az 1895. évi október 2-án, szerdán este 7 órakor tartandó kedélyes társasvacsorára, mely alkalommal ugy helyiségem valamint konyhám és boraim fogom a n. é. közönségnek bemutatni.
Egy jegy ára ital nélkül 70 kr. Valódi borokról és jó kiszolgálásról gondoskodom.
A vacsora áll: szegedi halászlé, rántott borjuszelet és turós csuszából.
A vacsora alatt czigányzene játszik.”
A sikeres estről a sajtó is beszámolt: „Az egybegyűlt társaság a magyaros vacsora elfogyasztása után a vendéglős által felszolgált jó borok élvezete mellett a késő éjjeli órákban oszlott szét, elismerését nyilvánítván az előzékeny vendéglősnek a jó konyha, kitűnő borok és kiszolgálásért.”
Willinger Ferenc életében valószínűleg ez lehetett az aranykor, hiszen az üzletbérlők nem csupán pénzzel gazdagították, hanem vevőkörük egy része nála is megfordult. Ráadásul a forgalmas kereszteződés jó választásnak bizonyult a tekintélyes épület számára, amint ez a Buda és Vidéke cikkéből is kiderül:
„A Krisztina-köruton egy szép házra Willinger udvar van írva. Ez a ház egy igen szorgalmas és képezett kereskedőé, ki díszére válik a budai derék kereskedőknek.
Mint kereskedőt ismerik keresik. Mi a mellett, hogy kereskedelmi képességeit tiszteljük ezúttal úgy emlékezünk róla mint polgárról mint lapunk munkatársáról.
Willinger Ferencz névvel és névtelenül a Buda és Vidékében annak megalakulása óta nagyon sokat irt. Hosszabb és apróbb közlemények majdnem minden számban jelennek meg tőle.
A most már szép kis palotákkal népesülő Naphegy szépülésében épülésében Willinger Ferencznek nagyon sok része van.
Ő nem csak lelkesül, de aggódik Budáért. Mindent figyelemmel kisér és figyelmeztet vagy ir azonnal.”
Csodálói mellett akadtak rosszakarói is Willingernek. 1897. június 6-án különös módon, mindössze egy álkulcs segítségével, kirabolták a kereskedő utcafronti vegyesboltját: „A Krisztina körúton Willinger Ferencz üzletét éjjel valami ügyes és merész tolvaj kizárta és onnan a lottópénztárt és az üzleti fiókpénztárt összesen 68 frtot elemelt. Belemarkolt a szivarokba is és elvitt két nickel buldog revolvert és néhány marok képes salon czukorkát. Az üzlet előtt egész éjjel ég a gáz. Az őrt álló rendőr csak ½ 5 órakor reggel vette észre a tolvajlást.”A már külön élő Willinger és felesége, Ruprecht Etelka magánzónő 1910 tavaszán, huszonnégy évi, gyermekáldás nélküli házasság után, közös megegyezéssel elváltak. Április 18-án délelőtt 10 órakor pedig nyilvános, de formális önkéntes bírói árverésre bocsátották a közös tulajdonukat képező ingatlanokat, hiszen a több mint 300 ezer koronára becsült Krisztina körúti ház, a Csend utca 30. alatti kert, a németvölgyi ház és a külön helyrajzi számon szereplő kert, a svábhegyi szántó, az istenhegyi rét és a Kék Golyó utca 9. számú ház fele részét maga Willinger Ferenc vásárolta meg nejétől a kölcsönösen kialkudott 141 872 koronáért.
Willinger további sorsa lényegében ismeretlen. Valószínűleg bezárta üzletét, erre utal egy 1918. október 15-én kelt adásvételi szerződés is, mely szerint a – mai számozással – Krisztina körút 23. alatti házát, a Willinger-udvart 559 357 koronáért eladta siklósi Tschögl Henrik nagykereskedőnek és feleségének, Gaszner Borbálának, de ezután is ott lakott. A hetvenes évei felé járó Willinger Ferencről 1928-ból származik az utolsó említés mint az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár központi választmányának tagjáról.

Verrasztó Gábor