Az élelmiszer-pazarlás megelőzhető!

A torkos csütörtök, a nagyböjt első napjaként, az utolsó kiadós étkezés időspontja volt a hagyományos vidéki társadalomban. Az egyébként bűnnek tartott mértéktelenség és torkosság is elnézhető volt ekkor, hiszen a következő 39 nap a koplalásról szólt, részben vallási indíttatásból, részben pedig azért, mert a tél vége a készletek kimerülésének ideje, amit amúgy is csak okos beosztással lehetett átvészelni. Manapság sokak számára a torkos csütörtök mindössze a vendéglátóipar fékevesztett zabálásra ösztönző marketingfogása, amit legfeljebb egészségmegőrzési célú tavaszi méregtelenítő diéta követ, valódi böjt nemigen.
A paraszti világnak az elmúlt évszázad nélkülözéseiben túlélő, minden morzsát megbecsülő életformája és a világháborúkat megszenvedő nemzedékek előrelátó takarékossága néhány évtized alatt csapott át pazarlásba, ami a tömeges elhízáson keresztül jelentkező népegészségügyi szintű problémák mellett jelentős élelmiszer-pocsékolást is okoz. Persze most mind azt gondoljuk, hogy szerencsére mi csak nagyon szerényen járulunk hozzá a kidobott élelmiszerkilókhoz, cselekedjen az, aki tehet róla! Azért nekünk is érdemes megszívlelni néhány tanácsot.
A világban éhező milliók – sőt, milliárdok – távoli problémáján és a könnyen elhessegethető morális felelősségen túl fontos tudatosítani, hogy a kukába kerülő élelmiszer előállítása, szállítása mennyi energiát emésztett fel, mekkora környezetterhelést okozott, amit a vételár kifizetése gyakorta nem kompenzál. Ugyanígy az élelmiszer-maradék bomlása is terheli a környezetet, mindezért veszélyes hulladéknak minősül.Az élelmiszer-pazarlás megelőzése tehát a vásárlásnál kezdődik. A dietetikusok is javasolják, hogy ne menjünk éhesen vásárolni, mert akkor feleslegesen sok ételt cipelünk haza. Ugyanígy a bevásárlókocsit tolva, vagy a fonott kosarat lóbálva tudatosan mérlegeljünk, és ne dőljünk be „a nagyobb csomagolás olcsóbb”, vagy a „most akciós”, vagy az „egyszerűen beteszem a csomagtartóba, aztán majd elfogy” kísértésének. Annyit vegyünk, amennyi valóban frissen elfogy!
Magyar nyelven az élelmiszereken a szerencsétlen „Minőségét megőrzi” felirat olvasható, ami sokak számára azt sejteti, hogy a megadott dátum után az étel egy csapásra fogyaszthatatlanná válik. A német „Mindestens haltbar” vagy az angol „Best before” változatok ezzel szemben jobban érzékelhetővé teszik, hogy a dátumig biztosan a frissel azonos minőségű az élelmiszer, de utána sincs még rögtön valami baja. Nem kell tehát azonnal kukába dobni, ami lejárt. Ahogy akkor sem esszük meg a romlott ételt, ha a lejárati dátum még nem jött el, mindenki el tudja dönteni azt is, hogy mi az, ami lejárat után – akár hetekkel-hónapokkal – is nyugodtan elfogyasztható.
Egyre több civil kezdeményezés fordul vissza nagyszüleink bölcsessége felé, és próbálja feleleveníteni a maradékok megbecsülésének kultúráját. Ezernyi ötlet található a világhálón az egyszerűektől (például a száraz kenyérből hogyan készül ízletes melegszendvics) az extravagánsakig (hogyan lehet a hagymás babsaláta maradékát kenyérsütésnél hasznosítani). Persze egy gyakorlott háziasszony nincs ráutalva mások ötleteire a kreatív konyhaművészeti megoldások kiagyalásához, talán inkább csak egy kis inspirációra, netán buzdításra van szüksége – ezt szándékozik szolgálni mostani cikkünk is.

(Barta)