Elemek és akkumulátorok szelektív gyűjtése

Pár évtizede elem a rádióban volt, akkumulátor pedig az autóban. Slussz. Ehhez képest ma a minden zsebben ott lapuló telefonoktól az olyan kétes szükségességű eszközökig, mint az elektromos ceruzahegyező, az orrszőrnyíró vagy a spagettitekerő villa, sok minden működik hordozható energiaforrással. Ezek a kisebb-nagyobb elemek aztán kimerülnek, és távoznak a háztartásból. A kérdés csak az, hogy hová.Kezdjük talán a személygépkocsik, motorok és más gépjárművek akkumulátoraival! Ahogy járműveink száma növekszik – évről évre átlagosan bő 4%-kal több fut belőlük az utakon –, úgy nő a kiszolgált akkumulátorok száma is. Szerencsére ezek a nagyon környezetszennyező ólomakkumulátorok ma már szigorú rendszerben futják életpályájukat. Minden kereskedőnek, aki árusít újat, vissza kell vennie a régit – akár új vásárlása nélkül is. Már ha a kedves vevő leadja. Többnyire leadja, mert sok helyen kedvezmény is jár a környezettudatos fáradozásért.
Ha mégis a tulajdonosnál marad az akku, akkor sem kell a közeli erdő szélére száműzni, hiszen a hulladékudvarok mindig fogadják ezt a veszélyes hulladékot. A XII. kerületben a lomtalanítással egybekötött szokásos éves gyűjtésnél is le lehet adni, vagy muskátlira cserélni.
Évente több mint 32 ezer tonna végérvényesen lemerült járműakkumulátor keletkezik az országban. Ennek az irdatlan mennyiségnek egy részét ma is exportáljuk, de már hazánkban is működik egy speciális akkumulátorkohó, amelyben a veszélyes hulladékból mintegy 85%-os mértékben újra értékes nyersanyag lesz.
Hordozható elemek terén nem büszkélkedhetünk ilyen kedvező adatokkal. Az évente forgalomba kerülő mennyiség fejenként 30 dekagramm körül mozog. Ennek azonban csak szűk fele (47,4%-a) hasznosul újra a szelektív gyűjtőkön keresztül. Ezzel az értékkel hozzuk ugyan az uniós átlagot, és elérjük a jelenleg 45%-os közösségi célt, viszont a visszagyűjtési célérték 2025-re 65%-ra, 2030-ra pedig 70%-ra emelkedik az EU-ban, így nem lehetünk elégedettek a jelenlegi helyzettel.A ceruzaelemekkel az a fő baj, hogy kicsik. Puszta kényelemszeretetből hajlamosak vagyunk megnyugtatni magunkat: „ha pár elemet a kommunális hulladékba dobok, akkor sem csinálok nagy bajt”. Sajnos ez nem így van, mert a különféle fémvegyületekkel töltött rudak komoly környezetkárosítást okozhatnak, különösen a természetes vizekbe kerülve. A nem megfelelő helyre dobva további értékes, új elemek gyártásához felhasználható nyersanyagok vesznek el.
Az is baj, hogy szinte észrevétlenül egyre nagyobb mennyiségben használunk elemet. A korábban megszokott hálózati áram helyett ma már a karácsonyi fényfüzérek tömege működik ezzel.
Az általunk szezononként elfogyasztott tucatnyi elem akkor is probléma, ha mindet pedánsan szelektáljuk. A visszagyűjtött ceruzaelemek – fajtától függően – csak mintegy kétharmad részben újrahasznosíthatók. Ha fogyasztóként mindent felelősségteljesen csináltunk, akkor is egyharmad rész hulladékot termeltünk.
Ezért (is) már a vásárlásnál fontos lenne figyelni, és lehetőleg mechanikusan (ceruzahegyező) vagy hálózati adapterrel üzemelő készülékeket venni. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor az egyszer használatos elemeknél jobb megoldás a tölthető, amely legalább néhány évig újra használható, mielőtt hulladék lesz. Ha mindenképpen indokolt az egyszer használatos, akkor érdemes tartósat vásárolni az olcsó helyett, mert az nemcsak a környezet szempontjából, de használatkor is kifizetődőbb.
A helyes vásárlói döntések megalapozása érdekében az Európai Unió néhány éven belül szeretné elérni, hogy a gyártók írják fel az elemekre azok kapacitását, és ezzel tegyék összehasonlíthatóvá a termékeket. Bevált házi praktika, hogy az egyik eszközben kimerülőben lévő elemet egy másikban még használhatjuk. Például a motoros gyerekjátékokban már hasznavehetetlenek akár évekig meghajthatják a csekély energiaigényű faliórákat.Az elemek és akkumulátorok elkülönített gyűjtéséről és kezeléséről, uniós előírások alapján, a termékek gyártóinak kell gondoskodniuk. A gyakorlatban ez jellemzően annyit jelent, hogy minden egyes darab megvásárlásánál egy minimális díjat a fogyasztóra terhelnek, és ebből üzemeltetik azokat a rendszereket, amiken keresztül az elemeket szelektíven lehet gyűjteni. Így kerülnek a papír, műanyag vagy fém elemgyűjtő konténerek a legtöbb iskolába, benzinkútra, élelmiszerboltba és közintézménybe. Ha valaki jártában-keltében egyre sem bukkan a környezetében, akkor az interneten kereshet közeli gyűjtőpontot (a relem.hu oldalon több mint ötven XII. kerületi cím található).
A hálózat tehát sűrű, mégis kerülnek szárazelemek, akkumulátorok a kommunális hulladékba. Arról, hogy mennyi, nincs külön adat, de elrettentésnek éppen elég az, hogy évente több mint 10 ezer tonna (fejenként több mint 1 kilogramm) veszélyes hulladék – elektromos berendezés, elem és akkumulátor, gyógyszer, vegyszer, festék stb. – landol a vegyes kukákban… Csak rajtunk múlik, hogy ez változzon!

(B. I.)