Hópótlás a Normafán – aggályok és kockázatok

A Hegyvidék interjút közölt Mikó Gergellyel, a Normafa Park Fenntartó és Üzemeltető Intézmény igazgatójával, aki így nyilatkozott az első havas hétvégéről: „Ilyenkor, amikor nagyjából öt centiméternyi hó esik, gyakorlatilag a havas füvön csúszkál mindenki. Ha még tíz-húsz centiméter havat a pályákra lehetne szórni, az a növényzet és az emberek számára is jobb lenne.”

Kezdjük a tényekkel: a bíróság 2020-ban megsemmisítette a hóágyúzott, kivilágított sípálya kiépítésére adott engedélyt, mivel úgy ítélte meg, hogy alapos, részletes környezeti hatásvizsgálat nélkül nem lehet eldönteni, kiadható-e az engedély (az önkormányzat csak hatásbecslést készíttetett).

Miről is van szó?

A klímaváltozás, a felmelegedés következtében a hóhatár egyre feljebb húzódik, nagy múltú alpesi sícentrumokat is a bezárás fenyeget. A 477 méteres Normafán az utóbbi években a hóvastagság több szezonban egyszer sem érte el a 10 cm-t, máskor mindössze néhány napon át volt síelésre alkalmas. Azzal egyetértek, hogy a 2-5 centis havon csúszkálás árt a növényzetnek, azzal azonban nem, hogy a megoldás a hópótlás lenne.

A hóágyúzás a természetes havat műhóval egészíti ki, amelynek előállításához vízre, levegőre és áramra van szükség, méghozzá hatalmas mennyiségben (1 köbméter műhóhoz átlagosan 400-500 l víz kell, egyetlen hóágyú áramfogyasztása 13-25 kW/h). Szükséges továbbá tartósan –4 fok alatti hőmérséklet. Az elmúlt években tehát a hóágyúkat csak a szezon igen kis részében lehetett volna üzemeltetni, ráadásul horribilis költséggel. Hozzátenném, a hópótlásnak nem is az a szerepe, hogy gyakorlatilag hómentes helyeket téli sportokra tegyen alkalmassá. A természetes hó többszörösének mesterséges úton való előállítása, véleményem szerint, erőszaktétel a természeten.

A hóágyúzás ráadásul súlyos környezeti károkat is okozhat, amelyek hosszú távon tönkretehetik a védett természetet. A műhóhoz szükséges hatalmas mennyiségű vizet csaknem ¾ részben ivóvízből tervezik biztosítani. Az ivóvíz az élő szervezeteket potenciálisan károsító anyagokat (pl. klórt) is tartalmaz, amit a természetes csapadékvíz nem, vagy jóval kisebb koncentrációban. A műhó szerkezete, tömörsége, olvadása is eltér a természetes hóétól.

Vizsgálni kell, hogyan hat a védett hegyoldal talajára és élővilágára a klórozott csapvízből előállított, géppel tömörített műhó, s milyen eróziós hatásokat okoz, ha rövid idő alatt az éves csapadékmennyiség 300-400-szorosát juttatják a pályákra. Az erózió- és csúszásveszélyre minden szakértő felhívta a figyelmet. További környezeti kockázat a fény- és zajhatás. Még a legmodernebb hóágyúk is nagyon hangosak, a Normafán ráadásul az éjszakai órákra tervezték a bevetésüket. Az erős zaj- és fényhatás is komoly veszélyt jelenthet a környék élővilágára.

A helyzet tehát sokkal összetettebb annál, mint amit az interjú sugall. Amíg el nem készül a bíróság által elrendelt részletes környezeti hatásvizsgálat, nem lehet megalapozottan állást foglalni a hóágyús hópótlás megengedhetőségéről.

Dr. Balla Judit

az önkormányzat zöld bizottságának tagja

(párton kívüli)