„A legfontosabb az autózás és az autóvezetés élménye”
Csak egy hajszál választotta el Herczig Patrikot attól, hogy a tavalyi országos rallybajnokságon felállhasson a dobogóra. A Tamási Áron Általános Iskola, Gimnázium és Német Nemzetiségi Gimnázium diákjával beszélgettünk, aki egy Ford Fiesta ST R2 versenyautót vezet.
– „Autós” családból származol, édesapád, Herczig Norbert négyszeres abszolút magyar bajnok. Ez el is döntötte, hogy a rallyt választod?
– Nem feltétlenül, mert apa eleinte nem szerette volna, ha rallyban versenyzem, túlságosan veszélyesnek tartotta. Találtunk viszont egy jó megoldást, amire azt mondta, rendben, ezt csinálhatod, mert nincs akkora kockázata: ez volt a rallycross.
– Mi ragadott meg benne?
– A legfontosabb az autózás és az autóvezetés élménye. Ami jó, hogy zárt körülmények között, valamennyivel biztonságosabban tudjuk feszegetni a határainkat.
– Hány éves voltál, amikor először kormány mögé ültél?
– Elég régen történt, de minden pillanatát fel tudom idézni! Még alsó tagozatos voltam, amikor szóltam apának, hogy szeretnék megtanulni vezetni. Egy automata sebességváltós autóval megmutatta az alapokat, onnan indult minden.
– Milyen érzés volt?
– Már az első méterek után nagyon tetszett, és tudtam, hogy ez engem bizony érdekel! Amikor vezetni tanultam, eszembe sem jutott, hogy versenyezni szeretnék. Aztán ahogy teltek-múltak az évek, egyre inkább ki akartam próbálni.
– Innen egyenes út vezetett a versenyzésig, vagy azért nem volt ennyire egyszerű? A kívülállók mondhatják, hogy könnyű neki, az édesapja is versenyző.
– Igen, ebben igazuk is lehet. Apa azt mondta, ha tényleg szeretném, akkor ő mindenben segít. Ebből a szempontból biztosan könnyebb volt. Az elején anyukámban voltak kérdések azzal kapcsolatban, hogy mennyire figyelek majd a tanulásra, de végül sikeresen meggyőztük.
– Régebben a gokart volt a belépő szint, manapság sokan számítógépes játékokkal kezdik a versenyzői pályafutásukat. Nálad ez miként alakult?
– Alsó tagozatosként elindultam egy amatőr gokartbajnokságon, de mivel az ellenfelekhez képest túl fiatal voltam, nem tetszett, nem élveztem. Néhány futam után be is fejeztem. Hosszú kihagyás után, 2017-ben kezdtem el a rallycrosst.
– Mit szólnak ehhez az iskoládban?
– Nagyon együttműködők, elengednek minden versenyre. Az edzéseket igyekszem mindig délutánra tenni, hogy ne ütközzön a tanórákkal. Nagyjából heti három-négy alkalommal sportolok, szerencsére nem megy a tanulás rovására.
– Azt mondják, a versenyző egy kicsit mérnök is, ismeri az autó minden egyes porcikáját, segít a szerelőknek. Veled is ez a helyzet?
– Hosszú folyamat odáig eljutni, hogy be tudjál állítani magadnak egy autót. Egy pilótának sohasem lesz olyan a háttértudása, mint egy mérnöknek, akinek ez a dolga. A világbajnokságon a profi csapatoknál is így működik az autó beállítása. Szóval, én még nem tartok itt, és lehet, hogy nem is lesz rá szükségem.
– A rallycross volt az első komolyabb állomás a karrieredben, utána jött a rally. Mi a különbség a kettő között?
– Rallycrossban három, rallyban egy évig versenyeztem. A rally egészen más, mint a rallycross. A rallycrossban zárt pályák vannak, egy kilométeres körön kell négy vagy hat kört teljesíteni. Egy hétvége alatt nagyjából ötven kilométert teszünk meg. Rallyban pedig az erdőben autózunk, zárt útszakaszokon. A magyar bajnokságban mintegy százhúsz kilométer a versenytáv, a világbajnokságon pedig több mint kétszáz.
– Milyen eredménnyel versenyzel?
– A Takács Motorsporttól béreljük az autót, nagyon jól megy a közös munka. Tavaly a magyar rallybajnokságon az ORB 2WD kategóriában ötödikek lettünk a navigátorommal. Az utolsó futam előtt jó esélyünk volt a dobogóra, de egy baleset miatt visszaestünk.
– Merre vezet az utad, mik a terveid, hová szeretnél eljutni?
– Szeretnék magasabb kategóriába lépni, és részt venni az Európa-bajnokságon. A célom pedig az Európa-bajnoki cím megszerzése!
-os