Estély a vörös kertben – aatoth franyo kiállítása
Az idén ünnepeljük Cziffra György zongoraművész születésének 100. évfordulóját. A hivatalos emlékév tiszteletére mintegy száz kulturális program és koncert várja a közönséget itthon és külföldön egyaránt. Az emlékévhez kapcsolódva, a Cziffra Fesztivál keretében, a Várfok Galériával együttműködve valósul meg a Hegyvidék Galériában aatoth franyo képzőművész tárlata, amelyet egyelőre virtuálisan tekinthetünk meg. A részletekről Kallós Juditot, a Hegyvidék Galéria művészettörténészét, a kiállítás kurátorát kérdeztük.
– Mi a közös Cziffra György és aatoth franyo művészetében?
– A képzőművésznek – eredeti nevén Tóth István Ferencnek – is van kapcsolata a zenével, zenetagozatos általános iskolában tanult, tud és szeret hangszereken játszani. Mindketten közös szellemi és művészeti értéket képviselnek. Egyedi utat jártak be, életműveikben meghatározó az önálló gondolati szabadság és az improvizációs készség. Ez a kiállítás e két jelentős művész munkássága előtt tiszteleg.
– Cziffra Györgyről – nem kis részben a hagyományossá váló és nemzetközivé bővülő fesztiválnak köszönhetően – sokat hallottunk, olvashattunk az elmúlt években, aatoth franyo pályája azonban talán kevésbé ismert.
– Victor Vasarely révén 1978-ban jutott ki Párizsba, és az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Alkotásaival ma már a világ szinte minden részén találkozhatunk. Személyes kapcsolat fűzte őt Cziffra Györgyhöz, az első jelentős franciaországi kiállítása az ő segítségével valósult meg 1984-ben Senlis-ban. A mostani megnyitóra franyo, sajnos, nem tud eljönni, de a ’84-es tárlat meghívója látható lesz a Hegyvidék Galériában.
– Hogyan jellemezhetők a képei?
– Színhasználatában a vörös a meghatározó, erre utal a kiállítás címe – Estély a vörös kertben –, ami az egyik képe címe is. Általában vörös háttérre festi rá a figurális jeleneteit, motívumait, amelyek szimbolikus jelentésűek. A vörös a tűz, a vér, az élet, a szerelem, a láng, a szenvedély jelképe, vagy akár a pokol, a harag, a forradalom színe is lehet. Képeinek meghatározó elemei groteszk, lényegükre redukált alakok, motívumok – ezek által jut érvényre a művész világról alkotott képe. Aktualitásokra reagál, kicsit gúnyosan kritizálja kora emberét, munkáiban megjelenik a fogyasztói társadalom kritikája. Iróniával, sok humorral, számos geget alkalmazva, látványosan alkotja meg festményeit. A sokat utazó és zenekedvelő művész 2010-ben a thaiföldi dzsungelben épített műtermet, személyes élménye a körülötte elterülő őserdő pusztulása. Így a korábbi szatirikus, groteszk jeleneteket egyre inkább felváltották képein a természeti elemek, amelyekkel környezetvédelmi kérdésekre reflektál. A kiállításon is láthatók majd olyan munkák, amik átvezetnek ebbe a korszakba.
– A művésznek hegyvidéki kötődései is vannak, évekig élt családjával a kerületben.
– Igen, a Nárcisz utcában. Vegyésznek tanult, dolgozott a KFKI-ban, annak a klubhelyiségében is volt kiállítása. Legelső tárlatát tizenhat éves korában barátja, Göller Lóránt szervezte meg franyoék házának lépcsőházában.
– Melyik műveit emelné ki a tárlaton szereplők közül?
– A Magasban fördőző nő a vízvezetékre szavaz című kétszer két méteres festményen egy ülő női torzó látható. Eleve a torzó sokszor megjelenik a képein. Általában valamit csinálnak ezek az alakok, és csak az ahhoz szükséges testrészeket festi meg franyo. A Káromkodó nő billegő székekkel és a Beszélgetések Marjával című képeken visszatérő motívum a hangszóró, amely lényegében az alakok fejét helyettesíti, az egyoldalú kommunikáció szimbólumaként.
– Különleges kép az Estély a vörös kertben, nem véletlenül lett a kiállítás címadója.
– Ezen már vannak írásjelekre emlékeztető szimbolikus jelek, amik egy másik képen növényi eredetű, gesztusszerű, színes foltokká alakulnak. Azt mutatja be, hogy törés keletkezett az ember és a természet között, és sokszor már nem tudjuk dekódolni a természet hangjait, üzeneteit. Ezen, valamint az És megmártózunk ebben a tündöklő fényben… című festményen is megjelenik Lilly emblematikus, visszatérő alakja, akinek a tévékészülékből érkező hírektől – természeti katasztrófáktól, erdőtüzektől – égnek áll a haja, szintén a természet pusztulására és a környezetvédelem fontosságára felhívva a figyelmet. Az alkotó festészetére jellemzők a művészeti parafrázisok, átírások is. Ilyen például egy ásítozó férfi képe, amely esetében Munkácsy Mihály Ásító inasa juthat eszünkbe, vagy a Fekete cipők lézer cipőfűzővel című munka, amin Vincent van Gogh cipőmotívumaira ismerhetünk rá. Nagyon fontos, hogy franyo ezekkel a képekkel egyfajta tükröt mutat az embereknek, reflektál a saját környezetére, és különböző problémákra hívja fel a figyelmet.
szd
A tárlat a Cziffra Fesztivál rendezvényeként a MOMkult–Hegyvidék Galéria és a Várfok Galéria közreműködésével valósul meg. Kiemelt szponzor: MVM. Online kiállításmegnyitó: február 10. 18.00. Online tárlatvezetés Kovács Krisztinával, a Várfok Galéria művészeti vezetőjével és Kallós Judittal, a Hegyvidék Galéria művészettörténészével: február 16. 18.00. Az online programok és a március 13-ig látható virtuális kiállítás a cziffra100.com és a hegyvidekgaleria.hu oldalon tekinthetők meg.