Kávézzunk zölden!

A legtöbb kávét a skandinávok isszák, függetlenül attól, hogy éppen a világos vagy a sötét félév borul az éjszaki tájra. A legritkábban pont egyes afrikai kávétermelő országokban kávéznak, és ha mégis egy kis felfrissülésre vágynak a fülledt trópusi melegben, akkor sem isszák, hanem szárazon elropogtatják a pörkölt szemeket. Olaszországban állva hörpintik fel a gyűszűnyi eszpresszót, míg Amerikában inkább a híg, bögrés változat hódít.
Bárhol és bármikor fő le a kávé, mindenképpen valahol meg kellett termelni a babokat, majd elszállítani a fogyasztás helyére, ez pedig nem lehetséges környezetszennyezés nélkül. És akkor az egyéb tényezőkről még nem is beszéltünk! Az alábbiakban néhány ötletet adunk ahhoz, hogy a napi (több) kávénk ne csak finom és egészséges, hanem zöldebb, környezettudatosabb is legyen!

Hagyományos kotyogós

Azt szoktuk gondolni, hogy az a környezetbarát, ami modern és haladó. A kotyogós kávéfőző karrierje már vagy fél évszázada töretlen – éppen ezért nem lehet környezetszennyezéssel vádolni. Bár a víz melegítéséhez valószínűleg több áramot fogyaszt, mint trendi társai, de ha figyelembe vesszük, hogy egyetlen főző évtizedekig szolgál, és a kávé zacskóján meg a zaccon kívül semmilyen szemetet nem termel, akkor jól jön ki az összehasonlításból.
Ráadásul a ma – akár dizájnverziókban is – kapható kotyogósoknak az indukciós tűzhely sem akadály. A hagyományos alumíniumtest ugyan önmagában nem melegíthető ezen, ám az erre kitalált indukciós főzőalátéttel könnyen megoldható a probléma, így az új tűzhelyen is élvezhetjük a megszokott családi darab főztjét.

Darálós kávégépek

Régen csak kávézókban lehetett látni darálós gépet, ma mindenki hazaviheti a konyhájába. Előnye, hogy a babkávét adagonként frissen őrli, és ínycsiklandó krémet varázsol az ital tetejére.
A zacskón és a zaccon kívül ez sem termel egyéb szemetet, így jó választásnak tűnik, de a bonyolult szerkezetek a meghibásodások miatt messze nem tartanak örökké. Amikor pedig végleg javíthatatlanná válnak, és ki kell dobni, akkor egyszerre hatalmas mennyiségű hulladék keletkezik.

A modern kor legnépszerűbb vívmánya a kapszulás főző. Egyes cégek visszagyűjtő zsákokat kínálnak hozzá, amelyekben a használt kapszulák leadhatók a boltokban. Így a kör bezárul, és a csészénként keletkező – például – alumíniumkapszulákból a zacc megy a komposztba, az üres alumíniumpersely pedig ismét a kohóba.
Igen ám, de mi lesz a töménytelen utángyártott műanyag kapszulával? Ezekből csak kézzel lehet kicsalogatni a lefőtt zaccot, és külön szelektálni a tégelyt. Még ilyenkor is megmarad a fóliaborítás problémája, szóval, nehezen lehet környezetbarátnak tekinteni ezt a verziót.
Talán még rosszabb a helyzet az instant port tartalmazó kapszulákkal. Ezekben nem marad zacc, csak a nehezen kiszárítható fém-műanyag pikszis. Szárítás nélkül kidobni sem lehet őket, a szárításhoz pedig le kell vágni a fedőfóliát, hogy kiönthessük a kisebb csészényi bennragadt vizet.
Jó megoldásnak tűnhet az újratölthető kapszula, amibe – némi kézimunkával – saját ízlésünknek megfelelő őrleményt töltve hulladék nélkül élvezhetjük kedvenc kapszulás kávéfőzőnket és környezettudatos hozzáállásunkat, de nagy kérdés, hogy ezek élettartama elegendő-e a valós zöld kávézáshoz. Üde színfoltot jelentenek kapszulafronton a komposztálható változatok, amiket zaccostul egyszerűen a zöld szemét közé dobhatunk. A kerti komposztálóban aztán előbb-utóbb mindenestül lebomlanak.

Ha a forró italt nem otthon főzzük, hanem vásároljuk, akkor a végül kezünkben maradó papírpohár okozhat némi fejtörést. Az egyszer használatos pohár, a műanyag fedél, a kavaráshoz használt pálcika, a cukor kis papírzacskója és a tejszín műanyag csomagolása kisebb kazalnyi szemétként éktelenkedik a kávé mellett. Egy papírpohár nem nagy ügy, de a világon évente 500 milliót dobunk el!
A helyzeten javíthatunk, ha a saját bögrénket használjuk, vagy esetleg csatlakozunk egy bögrecserélő rendszerhez. Az előzőleg használtat visszahozva mindig egy tisztába kaphatjuk az italunkat, így nem lesz hulladék. A leginkább környezettudatos bögrék a kávéfeldolgozáskor keletkező természetes melléktermékből készülnek, tehát a kávé az elfogyasztása előtt még egyszer visszakerül a korábbi héjába.

*

A fenti ötletek nem jelentenek megoldást a hosszú szállítási útra, amíg a trópusokról ideérnek a kávészemek, de a saját konyháinkban csökkentik a hulladékhegyet, vagy ha ezt nem is, legalább újrahasznosítható hulladékot eredményeznek. Így tényleg nem keseríti meg a szánkban a gőzölgő italt a felelőtlen környezetszennyezés rossz ízű tudata.

(Barta)