Hogyan etessük jól madarainkat télen?

Mikor?

Alapszabályként azt szokták javasolni, hogy az első fagyoktól az utolsókig legyen élelem az etetőkben. Ez azt jelenti, hogy évjárattól függően körülbelül novembertől március közepéig, végéig. Az idén a szabály, sajnos, nem alkalmazható automatikusan, mert újévig sem értek ide a keményebb fagyok, és a hótakaróra is hiába vártunk. Még szilveszterkor is virágoztak az ellenállóbb egynyáriak, piroslottak a bogyók a kertekben, és a számunkra láthatatlan magok is a madarak rendelkezésére álltak.
Ilyen körülmények között jobb, ha hagyjuk, hogy a szárnyasok a természetben találjanak táplálékot. A felesleges etetéssel csak elkényelmesítjük az etetők látogatóit. Bár erősek és jól tápláltak lesznek, de függővé tesszük őket. Elég egy havas hétre megfeledkezni az etető újratöltéséről, és az odaszoktatott madarak máris erősen megsínylik a koplalást.

Ha nem szeretnénk sokat rágódni ezen a kérdésen, válasszuk a szakemberek által összeállított cinkegolyókat. Ezeket élelmiszerboltokban vagy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kerületi központjában is megvásárolhatjuk.
A golyók házilag történő elkészítése sem igényel konyhaművészeti jártasságot, nyugodtan nekiláthatunk otthon is a magvakból és faggyúból álló csemege összeállításának. Az etetőbe borított napraforgómaggal szemben ennek előnye, hogy az énekesmadarak számára kiegyensúlyozottan kínálja a tápanyagokat. A zsiradékok (faggyú, vaj, szalonnahéj, háj stb.) magas energiatartalma segít melegen tartani az apró madártestet, és erőt ad a repüléshez. A magok és zsiradékok mellett fontos madáreleség a gyümölcs is, ezért helyezzünk ki – és rendszeresen pótoljuk – néhány szelet almát is!
Az etetés mellett fontos az itatás is. A ködös, esős, nyirkos téli napokon a madarak könnyen találnak pocsolyákat, de a hosszabb fagyos időszakokban fontos, hogy vizet is kínáljunk a szilárd táplálék mellé. Az itató azért is jó ötlet, mert a biztonságos etető mellett az állatok kényelmesen ihatnak akár egy sekély cserépalátétből. Az ablak közelébe helyezett itató nem fagy be, ha pedig mégis, akkor meleg vízzel feltöltve könnyen felolvasztható.
Ha még jobban szeretnénk a kerti szárnyasok kedvében járni, akkor helyezzünk el odúkat az etető közelében, ahol meghúzhatják magukat a hidegben. Így válik teljessé a téli madárvédelem, amit védenceink változatos tavaszi énekkoncertekkel hálálnak meg.

Miből?

A madáretetés legáltalánosabb – bár egyáltalán nem nélkülözhetetlen – eszköze a madáretető. Egyetlen szó, de ezernyi megjelenést takar. Etető a legkülönfélébb anyagokból, a legkülönfélébb alakban készülhet. A lényeg, hogy legyen egy rész a magoknak, valamint egy másik, ahol a madarak meg tudnak kapaszkodni. Lehet fából, nádból és más természetes anyagokból, de konzervdobozból, netán pillepalackból is akár percek alatt összerakhatunk egy talán kevésbé csinos, mégis használható darabot.
Kellemes családi időtöltés minden évben új madáretetőt készíteni a gyerekekkel. Ilyenkor szabadon engedhetjük a fantáziát, és a szerkezetileg kész etetőt tetszés szerint festhetjük, díszíthetjük. Jó, ha a magok felett tető van, amely megakadályozza a takarmány megázását, megromlását. A madáretetőknek szépségversenyt is rendeznek, sőt vannak versenyek természetbarát anyagokból épült és újrahasznosított alapanyagú etetők számára is.
Ha a madarak szemével nézzük az etetőt, akkor az esztétikumnál léteznek fontosabb szempontok is. Első helyen a biztonság! Az a jó etető, amiben a madarak nyugodtan csipegethetnek, nem kell macskától tartaniuk. Az ilyen etető méretei lehetővé teszik a madarak szabad és gyors be- és kijutását, de egy macska számára nem elérhetők.
A legjobb, ha az etetőt úgy helyezzük el – például lógatjuk –, hogy csak légi úton lehessen megközelíteni. Méretezésével a célközönséget is meghatározhatjuk. A kerti énekesek számára készülő etetőből egy szűkebb bejárattal könnyedén kizárhatjuk a nagyobb, agresszívebb szárnyasokat – szarkákat, varjakat, mátyásmadarakat, galambokat – és a melegebb téli napon felébredő mókusokat is.

(BI.)