Labdarózsát minden kertbe!
Nehéz megmondani, hogy Bálint Ágnes klasszikus meséje tette híressé a fehér virágú labdarózsát, vagy a pompás pomponos növény öregbítette a Reich Károly által megrajzolt kutya jó hírét. Talán nem is fontos – mindenesetre ezúttal csak a kertjeinkben pompázó díszcserjéről ejtünk szót.
Már a legelején oszlassunk el egy létező tévhitet: a labdarózsának semmi köze a rózsákhoz! Igazából sem kinézetre, sem rendszertanilag nem áll közel a legkedveltebb dísznövényhez, elnevezésének vélhetően egyetlen valós indoka, hogy kiábrándítóan körülményesen hangozna, ha „a kányabangita kerti változata” néven kellene emlegetni…Érdekes módon népi elnevezései sem segítenek alternatívát találni, hiszen sem a szlávos kalina, sem a kányafa nem társul könnyen a fehér virággömbökhöz. A tudományos név is tovább bonyolítja a dolgot, mert a nedves élőhelyeken vadon is előforduló kányabangita (Viburnum opulus) neve mellé a kerti változatnál egy Roseum jelző társul, utalva a rózsára, valamint a szirmok ritkán előforduló halvány rózsaszín beütésére.
Az angol nyelvterületen egyszerűen – és találóan – csak hógolyónak csúfolt cserje gyorsan növekszik, és sűrű, ágrendszerű bokrot nevel. Akár 3-4 méteres magasságot és szélességet is elérhet. A kert kifejezetten napsütötte vagy félárnyékos szegletében is jól érzi magát.
Ha túlzottan tömött a bokor, hajlamos menedéket nyújtani a kártevőknek, ezért érdemes metszéssel ritkítani. Az évenkénti alakítás során a megnyúlt ágakat is megkurtíthatjuk, így formája kompaktabb, esztétikusabb lesz.
Talajával szemben nem igényes, de gyökerei nem szeretik a pangó vizet. Szerencsére a hegyvidéki köves talajokban ritkán áll meg a víz, így a labdarózsa sem károsodik. Rendszeres öntözéséről viszont gondoskodni kell, mert – különösen a meleg napokon – igényli a folyadékot. Ritkán támadják meg kártevők, de az olyan években, mint például az idei, amikor kifejezetten sok levéltetű tűnik fel a kertekben, a bodzához, rózsához hasonlóan a labdarózsát is megtalálják.
A növény legszebb ékességei az ökölnyi fehér virágzatok, amik május végén és júniusban nyílnak. Vágott virágként vázában sokáig megmaradnak, így sokszor feltűnnek a nyár eleji esküvőkön és a ballagásokon. A kerti változat virágai meddők, nem érlelnek termést (ezt a növényt magról nem lehet szaporítani).
A vad kányabangitára jellemző vörös bogyók, a kertészek és madarak bánatára, nem mutatkoznak a kertekben. Kárpótlásul a bokor narancsos, vöröses lombszínt ölt ősszel. A fagy ritkán károsítja, de a metszéssel azért érdemes megvárni a tél végét, viszont még a rügyfakadás előtt el kell végezni.
Kedvelt, ezért könnyen beszerezhető, sok kertészeti árudában megvásárolható. A konténerbe ültetett példányokat az év bármely szakában (márciustól októberig) kiültethetjük. Ha leküzdhetetlen kertészeti vonzalomból saját magunk szeretnénk szaporítani, akkor a félfás dugványok vágásával lehet a legjobb eredményt elérni. A meggyökeresedett dugványok azonban csak évek múltán kezdenek virágozni.
A labdarózsa eleve egy keresztezéssel létrehozott fajta, de a nemesítése továbbra sem állt le. Néha kínálják törpe változatát, amely egyméteres magasságával és piros bogyóival ideális dézsás növény, a telet is a szabadban töltheti. Említést érdemel a közeli rokon illatos labdarózsa: ez nevéhez híven kellemes virágillattal tölti be környezetét. Apró termetük miatt ezek a változatok akár teraszok, erkélyek tetszetős díszei is lehetnek.
B. I.