„Szeretek versenyezni, mert kellenek a kihívások”

– Régen az úri hölgyek nyáron vitorláztak, télen síeltek. Mit gondolsz, ma is megvan ezekben a sportágakban az a plusz, ami kiemeli őket a többi közül?

– Számomra ennek nincs igazán jelentősége, mert ma már egyik sem számít előkelő sportágnak. Technikai sportok, ezért sok a felszerelés, mindössze ennyi az extra. Mivel én nemcsak kikapcsolódásként űzöm ezeket, hanem versenyszerűen sportolok, ezért rendszeresen el kell végeznem az eszközök tisztítását, a pakolást és a kisebb karbantartásokat is. Egy-egy verseny sok készülődéssel jár; ha valami plusz van a vitorlázásban vagy a síelésben, akkor ez biztosan az.

– Neked mi tetszett meg bennük elsősorban?

– Az, hogy nem annyira kötött sportok, és nem egy teremben vagyunk összezárva valahány percig, hanem a szabad levegőn lehetünk. Úgy gondolom, mindkettő önállóságra nevel, hiszen magadnak kell elkészíteni a szendvicseket, amiket kiviszel a hosszú edzésekre, te készíted össze az időjárásnak megfelelő felszerelésedet, elvégzed a beállításokat, és felelsz az egyesületi eszközök épségéért. Szóval jellemformálónak sem utolsók.

– Hogyan lettél síelő és vitorlázó?

– A vitorlázás a bátyám révén jött az életembe. Az osztálytársával elment egy nyári vitorlástáborba, utána pedig beválogatták az egyesületbe. Mivel nekem is nagyon megtetszett ez a sportág, követtem őt néhány évvel később. A síelés a szürke téli időszakokban vált családi kikapcsolódássá. Kisgyerekként ingyenes volt számunkra a szállás és a síbérlet, gyakrabban kiszabadultunk a szmogos, latyakos városból. Sok barátot szereztünk a sítúrákon, és végül elkezdtünk versenyekre járni.

– Tehát nyáron nyári sport, télen téli sport, ez eddig tiszta sor. Hogyan került képbe a szinkronúszás?

– A vitorlázás és a síelés alapvetően nem a hétköznapjaimat veszi igénybe, így tanév idején a közeli uszodába jártam úszásoktatásra. Korábban művészi tornáztam, majd táncoltam, megvolt az alap a szinkronúszáshoz. Azelőtt mindig csodáltam a szinkronúszó lányok edzéseit az uszodában. Azért is volt praktikus a váltás, mert egyre többet kellett tanulni az iskolában, ezért nem jutott volna annyi időm hét közben több különböző elfoglaltságra.

– Hogyan kerültél a jelenlegi egyesületeidbe?

– Alapvetően barátok útján. A Freeride Clubban síelek, a Yacht Klub Agárd Egyesületben vitorlázom, és a MOM Sportban működő SYNUS Szinkronúszó és Úszó Club versenyzője vagyok.

– Mennyire lehet összeegyeztetni ezt a három látszólag teljesen különböző sportágat?

– A vitorlázós programok nyáron sűrűsödnek be, a síelésnek télen van szezonja, úszni pedig főként év közben szoktam. Ha esetleg ütközések vannak, akkor eldöntöm, melyik esemény fontosabb, vagy melyikre vagyok jobban felkészülve. Többnyire szerencsém van, eddig nem nagyon kellett lemondanom egyikről sem.

– Mi a közös bennük, ha a szükséges képességeket tekintjük?

– Mindhárom sportágban nagyon fontos az egyensúlyérzék, a ritmusérzék, és mind a három alaposan kifáraszt. Szinkronúszásnál nagy erő kell ahhoz, hogy ki tudjam tartani a víz alatti gyakorlatokat, ne süllyedjek el az elemek bemutatásakor. Vitorlázáskor erős szélben is ki kell tudni ülni a hajót, különben felborulok. A síelés pedig különösen nagy erőfeszítést igényel, ha jegesek a pályák.

– Már egy sportágat komolyan űzni sem kis teljesítmény – hogyan tudsz három mellett a tanulással is foglalkozni?

– Elegendő időm marad a tanulásra, ha fegyelmezett vagyok. Mivel nem tanulok rosszul, ezért az iskolám sosem kifogásolta, ha az edzések vagy versenyek miatt esetleg hiányoztam. A vitorlázás többnyire hétvégi elfoglaltság, nyáron pedig éppen az iskolai szünetben sűrűsödnek a vízi események, így az sem okoz gondot. Igaz, hogy a szinkronúszás hétköznap van, de az edzéseket este tartják, ezért jut időm délután a leckéimre. A síelés alapvetően a téli hétvégéimet vette igénybe, így ügyes időbeosztással azt is meg tudtam oldani. Eddig egyedül a zongoratanulást kellett elengednem…

– Mely sporteredményeidre vagy a legbüszkébb?

– Síelésben az Országos Diákolimpián elért második helyezés, valamint a Donovaly Honda kupán szerzett első és második hely a legjobb eredményeim. Vitorlázásban a Nádas Kupán tavaly nyert ezüstérem és az idei Majthényi Emlékverseny serdülő harmadik helye a legkedvesebb számomra.

– Még nagyon fiatal vagy, de lassan döntened kell, hogy melyik sportágat választod. Ha erre kerül a sor, mi lesz a „fő számod”?

– Nem kétséges: a vitorlázás! Nemcsak a versenyzést élvezem, hanem az egész életformát. Nagyon jó hétvégi program felnőttkorban is. A szinkronúszást is szeretem, amíg belefér az időmbe, addig csinálom. A síelés a járvány miatt a háttérbe szorult, azt inkább már csak hobbiszinten folytatom.

– Hosszú távon mivel lennél elégedett a sport terén?

– Még csak tizenkét éves leszek, de azt tudom, hogy nem hivatásos sportolóként tervezem a jövőmet. Viszont szeretek versenyezni, mert kellenek a kihívások; sokat tanulok közben. Fegyelmezettség, céltudatosság, csapatmunka, türelem, az izgalom leküzdése – ezek mind együtt járnak a sporttal.

sm.