Mi legyen az elhasználódott autógumikkal?

A hatalmas méreteket öltő tengeri műanyagszennyezésekhez képest kevés szó esik arról, hogy a mikroszemcsés műanyagok által okozott szennyeződés szárazföldi környezetben is jelen van. Az ilyen műanyagforgácsok legnagyobb részét a gumiköpenyek kopásánál keletkező törmelék adja. A szennyezés mértéke annál nagyobb, minél rosszabbak az utak, és öregebbek, korszerűtlenebbek a kerekek. Ily módon az autó- és kerékpárgumik mindenhol megjelennek: élelmiszereink közelében, lakókörnyezetünkben és az élő természetben is. Ezért nem mindegy, milyeneket használunk, és mi történik velük, ha elkoptak.

Az országban futó mintegy ötmillió személygépjármű, busz, teherautó és ipari, mezőgazdasági gép mindegyike gumiabroncsokon fut, leszámítva a lánctalpasokat. 2019-ben 85 ezer tonna gumiabroncsot értékesítettek itthon, és 70 ezer tonna hulladék keletkezett. A különbség a járműállomány gyarapodásával, a téli-nyári cseregumik számának növekedésével és az illegális elhelyezéssel magyarázható.

A mai ipari szabványok szerint egy szett gumit nem illik tíz évnél tovább használni. Ez az életkori határ akkor is érvényes, ha a gumiköpeny fel sem volt szerelve. Ebből könnyen kiszámolható, hogy évente százezrével válnak feleslegessé a különböző méretű gumiabroncsok. A gumikeverék lágyításához használt egészségkárosító vegyi anyagok a talajba mosódva a természeti környezetre és az emberi egészségre is veszélyt jelentenek. A kiszolgált gumiköpenyek nem bomlanak le egyhamar, még akár évtizedek múltán is éppen úgy hevernek az erdő alján, ahogyan azon a szerencsétlen estén kihajították őket.

A problémát okozó hulladék mennyisége azonban már a vásárlásnál csökkenthető. Ha a választásunk minőségi darabokra esik, akkor azok valószínűleg tartósabbak lesznek, és a gyártásuk során anyagukban kevesebb terhelést okoznak. A laikus vásárlóknak az autós médiákban megjelenő népszerű összehasonlító tesztek mellett a gumikon ma már kötelezően feltüntetendő tanúsítványok is segítenek eligazodni. A saját nyugalmunk és az út mellett lakóké szempontjából érdekes futási zajszinten túl a tapadás és a fogyasztás besorolása úgyszintén megtalálható ezeken a címkéken. Persze sok a szempont, de köztük a környezet védelme is helyet követel!

A klímaváltozás az autózási szokásainknál is érezteti hatását – kivételesen pozitív értelemben. A melegedő telek miatt egyre kevésbé van szükség havon, jégen tapadó gumikra, így versenyképesebbé válnak a négy évszakos abroncsok. Ezek előnye a tulajdonos szempontjából, hogy nem kell őket szezononként cserélni, a környezetterhelés szempontjából pedig ugyanannyi idő alatt – kisebb kilométerfutás esetén – akár feleannyi hulladékot termelnek. Ha figyelembe vesszük, mennyit spórolunk azzal, hogy csak egy szettet kell venni, és nem szükséges évente kétszer cserélni, akkor nyugodt pénztárcával választhatunk jobb minőségű darabokat.

Részleges újrahasznosítással csökkentette a kidobott köpenyek számát a korábban előszeretettel alkalmazott újrafutózás. Ezzel a technikával a lekopott futófelületet eltávolították, és a helyére újat készítettek, az abroncs nagy részének megtartása mellett. Biztonsági szempontból újrafutózott gumit ma már egyre kevesebb személygépkocsi-tulajdonos használ, de a nagyobb méretű autóbusz- és munkagépgumiknál a mai napig sikerrel alkalmazott ez az eljárás.

Az autógumik után a gyártók fizetik meg a hulladékkezelés költségét. Vagy ők maguk gondoskodnak a hulladékok begyűjtéséről és kezeléséről – csökkentett környezetvédelmi termékdíj fizetése mellett –, vagy a teljes díj megfizetése révén az államot „bízzák meg” a hulladékgyűjtéssel és -kezeléssel. Így – elvileg – minden gumisnál történő csere vagy roncsautó leadása után a gyártók vagy az állam gondoskodnak a már nem használható abroncsok megfelelő kezeléséről.

A gyakorlatban azért jellemző, hogy a tárolásért, felrakodásért guminként néhány száz forintot a járműtulajdonostól is elkérnek a hulladék átvételéért. Ezért fordul elő még ma is, hogy a díjat sokalló autós inkább az „ingyenes megoldást” választja, és az erdő szélén szabadul meg a simára koptatott abroncsoktól. Ezt leszámítva a begyűjtött köpenyek zárt útvonalon kerülnek egy nagy, országos gumihalomba, ahol több lehetőség vár rájuk.

A használt gumiabroncsok legismertebb újrahasznosítási területe a játszótéri és sportpályaburkolat. Az őrlés után a szemcsés gumi esésvédő lapnak összepréselve óvja csemetéinket a mászóka alatt, megbújik a műfüves focipályák zöld szálai között, és kíméli a bokánkat, térdünket a kellemesen ruganyos rekortán-futópályákon, például a Normafánál, a János-hegyen vagy a Városmajorban.

Nyilvánvaló, hogy az említett felhasználási módok nem emésztik fel az összes keletkező hulladékgumit. Ráadásul nem is jelentenek végleges megoldást, hiszen a burkolatok elöregedésével ugyanott tartunk, mint előtte. Az anyag életpályája meghosszabbodik, de a probléma megmarad.

Valamennyi gumiabroncsot elégetnek a cementgyárak, és van egy olyan üzem is az országban, ahol kifejezetten energetikai céllal tüzelik el a gumikat. Ezek nem tekinthetők sem hatékonynak, sem megnyugtatónak, sokkal jobb ötlet viszont a világ más pontján sem áll rendelkezésre. Kísérleti fázisban használnak gumihulladékot új autógumik gyártására és hőbontás (pirolízis) után egyéb célokra is, de a környezetileg, technológiailag és gazdaságilag optimális megoldás kidolgozása még várat magára.

Ha mégis úgy alakul, hogy a garázsunkban kidobásra szánt autó- vagy kerékpárgumikat tárolunk, akkor azokat ne tegyük se a kukába – bele sem férnek… –, se a kerületi parkerdők valamelyikének aljára. Lomtalanításkor nem helyezhetünk ki gumiabroncsot a ház elé, ezért a legjobb és egyetlen lehetőség, ha valamelyik hulladékudvaron szabadulunk meg tőlük. Kerületünkben jelenleg nincs működő udvar, ezért a XI. kerületit szokták ajánlani mint legközelebbi helyet lelkiismeretünk megnyugtatására. A legkényelmesebb és leginkább környezettudatos döntés azonban az új abroncsok felszerelésekor a műhelyben hagyni a régieket.

(Barta)