Az opera és a zongorairodalom találkozása
Újabb zenei csemegéket élvezhettünk végig a Cziffra Fesztivál Ifjú Tehetség-díjasainak második online koncertjén. Dénes András (harsona), Haraszti Emma (hegedű), Kokics Dorina Fanni (klarinét) Mozart, Paganini, Wieniawski, Corelli és Poulenc műveit szólaltatták meg a Hegyvidéki Kulturális Szalonban. Zongorán kísért Savelieva Irena, Mikola Éva és Richter Edit.
A hatodik Cziffra György Fesztivál online megtekinthető programjai nemcsak a Hegyvidéken, hanem más helyeken is zajlanak az országban. Miklósa Erika és Horváth István operaénekeseket látta vendégül Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész, a fesztivál művészeti vezetője Miskolcon, a Művészetek Házában. Műsorukban – a nőnaphoz és március 15-hez kapcsolódva – az opera és a zongorairodalom találkozásának lehettünk tanúi.
Az opera és a zongoraművészet a romantika korában és a múlt évszázadban újból ragyogó időszakát élte. A koloratúrszoprán Miklósa Erika, valamint a kiváló tenor, Horváth István és Balázs János közös koncertjüket, műfaji kötöttségek nélkül, áriákból, népszerű dalokból és virtuóz átiratokból építették fel. Elhangzott Verdi Rigolettójából Az asszony ingatag című dal, a Gilda–Herceg duett, majd a mexikói zeneszerző, Ponce Kicsi csillag című dalából készített zongoraátirat.
Liszt Ferenc Ha álmom mély című dalát az énekesnő és a zongoraművész először mutatták be közönség előtt. A magyar blokkot március 15-e tiszteletére állították össze a szereplők. Miklósa Erika és Horváth István előadásában felcsendült az Áldjon meg az Isten című duett Erkel Ferenc Hunyadi László című operájából. A tenor itt tangóharmonikajáték-tudását is megcsillogtatta.
Miklósa Erika megemlítette, mennyire hiányzik neki a közönség, mert a köztük lévő cirkulációtól magabiztosabbnak érzi magát. Felvetődött az is, hogy operettet énekelni operistáknak mindig kihívás, másfelől az improvizációnak is van kockázata – mégis mindkét műfajból hallhattunk műveket. Először a kedvenceit énekelte partnerével: Kálmán Imrétől a Csárdáskirálynőből Sylvia belépőjét és a Ma önről álmodtam megint… kezdetű dalt, majd Gershwin-művek következtek, aztán pedig Edith Piaf híres örökzöldje, a Himnusz a szerelemhez.
Hommage à Cziffra címmel koncerttel egybekötött beszélgetést nézhettünk végig úgyszintén online a Klauzál Gábor Budafok-Tétény Művelődési Központból. Balázs János Mácsai János zenetörténészt és Szabó Marcell zongoraművészt hívta meg a különleges estre. A helyszínválasztás nem véletlen: Cziffra György kötődött a XXII. kerülethez, a Bálvány utcában lakott, mielőtt külföldre ment.
A résztvevők Cziffra életéről, az őt övező városi mondákról, anekdotákról és természetesen a művészetéről beszélgettek. Mácsai Jánosnak volt szerencséje élőben látni-hallani a híres zongoraművészt 1982-ben a pesti Vigadó pódiumán. Az első találkozás megdöbbentő élmény volt számára. A legtöbben úgy reagáltak körülötte a hallottakra, hogy ez egy földöntúli adottság – ami máig páratlan! A tempóban, a ritmusban megmutatkozó szabadság akkoriban forradalmi újdonságnak számított. „Nem véletlenül az a fesztivál szlogenje, hogy A zene szabadsága” – fűzte hozzá Balázs János.
A műsor része volt egy rapszódiaszerű szerzemény, Csajkovszkij Dumkája, majd Liszt 104-es Petrarca-szonettje, amely slágerdarab, több változata is született. Rachmaninovtól válogatás hangzott el az op. 23 és op. 32 prelűdökből. „Acélból vannak az ujjai, és aranyból a szíve” – jellemezte egy kortársa az orosz zeneszerzőt, amihez Szabó Marcell annyit tett hozzá: ugyanazt a szabadságot közvetíti, mint Cziffra. Az est Balázs János két átiratával zárult.
Sz. D.
A programokat a cziffrafesztival.hu/kozvetitesek/ linken lehet végignézni.