Komposztálási hibák és tévhitek
Ezen az őszön is komposztálókereteket adtak át a Hegyvidéki Zöld Iroda munkatársai az előzetesen bejelentkező XII. kerületi lakosoknak. Habár biztonsági okból elmaradtak a tervezett szakmai előadások – amelyeket online tartanak meg utólag –, így is érdekes beszélgetések alakultak ki az érdeklődők között. A komposztálással kapcsolatban felmerülő kérdéseket és tévhiteket igyekszünk most tisztázni Eleőd-Faludy Gabriella komposztmester, a Komposztfórum Magyarország elnöke segítségével.
Sokak számára félelem, hogy a komposztálókerettel – mint amolyan szögletes trójai falóval – a rágcsálókat, különösen a patkányokat is a kertbe telepítjük. Eleőd-Faludy Gabriella komposztmester szerint valós jelenség, hogy a budai kerületekben mostanában több a hívatlan rágcsáló, de invázióról azért felelőtlenség lenne beszélni.
A patkányok farakások alatt, építkezéseken vernek tanyát, onnan látogathatják a komposztálót, különösen akkor, ha abba készételek maradéka is belekerül. Az ételmaradékkal nemcsak a komposztot rontjuk el, hanem gyakorlatilag a kertbe szoktatjuk az egyébként csak elvétve megjelenő rágcsálókat.
Bár a gondosan kezelt komposztot is felkereshetik, hogy pajorok, lárvák és más komposztlakó zsákmányállatok után kutassanak, de ez a fajta táplálékforrás a városi étlap nehezen megszerezhető fogása, ráadásul nem is pótlódik túl gyorsan, így nem vonzza őket. A patkányok elűzésének leghatékonyabb módja a fészek felkutatása, amelyet azonban nem az emberek által rendszeresen látogatott komposztálóba építenek.
Van, akit visszatart az a hiedelem, hogy a komposzt büdös. Ez azonban csak a rosszul kezelt komposztra igaz. Ha különösen a nedves fűnyesedéket vagy a nedves őszi lombot jól letapossuk, összetömörítjük, és ezzel a levegőt kiszorítjuk, akkor anaerob rothadási folyamatok indulnak meg, amik valóban kellemetlen szagúak lehetnek. Ha viszont a komposztálódó anyagot például egy ásóvillával fellazítjuk, átforgatjuk, megszűnik a szag.
A túlöntözés szintén levegőtlen körülményeket teremt. A nyári forróság heteit leszámítva az öntözésnél jobb, ha nedves rétegeket keverünk a száraz komposztálóba. Ilyen a legtöbb konyhai zöldhulladék, vagy a már említett fűnyesedék.
Ha a komposztra nagy mennyiségű gyümölcs kerül – például befőzés után a héj –, akkor a sok cukor odavonzza a muslicákat. A komposzt szempontjából ezek az apró szárnyasok nem károsak, mivel besegítenek a lebontásba, viszont ha a néhány nap alatt megnövekedő rovarfelhő a lakás felé veszi az irányt, akkor terhessé válik a jelenléte. Ha a gyümölcsöt néhány mozdulattal beforgatjuk a komposztba, vagy egy réteg levelet szórunk rá, akkor megakadályozzuk a muslicák megjelenését, felszaporodását.
„Örökzöld” kérdés a diólevélé. A komposztmester azt javasolja, hogy a lehullott diólevelet fűnyíróval szedjük össze, mert így felaprítjuk és fűvel keverjük a vastag leveleket. Ezek széntartalma és a zöld fűből származó nitrogén dúsítja a keveréket, amelyet külön komposztálóba javasolt tenni. Az elegy egy év alatt tökéletes termőfölddé érik, közben a diólevél növekedésgátló anyaga (a juglin) lebomlik, és nem okoz majd semmiféle problémát a kertben.
Ha betartunk néhány alapszabályt – például nem teszünk ételmaradékot a zöldhulladék közé –, és időnként kicsit átforgatjuk a komposztanyagot, akkor minimális energiabefektetéssel nyerhetünk értékes termőföldet. Arra, hogy az egészséges talaj mekkora érték, a közelmúltban két film is felhívta a figyelmet. A Mérgezett föld című magyar és a Becsüld meg a földet című amerikai dokumentumfilm elénk tárja a világméretű problémát, és bemutatja a komposztálást mint lehetséges megoldást.
(Barta)