Élete a kutatás: díszpolgári címet kapott Roska Botond
A Nobel-díj várományosaként tekintenek kollégái Roska Botond neurobiológusra, aki korszakalkotó sikereket ért el az általa kidolgozott látás-visszaállító terápiával. Csodaszámba menő eredményeivel nemcsak a szakmájában, hanem a szülőföldjén is elismerést vívott ki: a jelenleg Svájcban élő, de a XII. kerülethez ezer szállal kötődő professzor a „Hegyvidék Díszpolgára” címet vehette át.
Három és fél éves korában megszökött az óvodából, mert unalmasnak találta az alvást. Általános iskolában annyi intőt kapott, hogy betelt az ellenőrzője. Ezek a kis történetek nehezen társíthatók egy nemzetközi hírű tudóshoz, pedig így áll a dolog: prof. dr. Roska Botond a Hegyvidék Televízió által készített és az októberi díszpolgáravató ünnepségen levetített riportfilmben mesélte el, mennyire rossz gyerek volt.
A professzor nem tartja magát tudós alkatnak, tény ugyanakkor, hogy a kíváncsiságtól hajtva gyerekkorában szinte mindent kipróbált, amit csak lehetett. A Jókai iskolában a sorozatos intők ellenére valószínűleg azért „kegyelmezett meg” neki az igazgató, mert látta, hogy jól szerepelt a matematikaversenyeken.
Csellózni tanult, és már tizenhárom évesen felvették a Zeneakadémia különleges tehetségűek osztályába, így magántanulóként végezte el a gimnáziumot. Minden jel arra mutatott, hogy híres csellóművész lesz belőle, karrierjét azonban tizennyolc évesen kettétörte a kezét ért baleset.
Miután nem zeneművészeti pályára lépett, mint édesanyja, Esztó Zsuzsanna zongoraművész, édesapja, Roska Tamás akadémikus példáját követte – az ő nevéhez fűződik a neurális hálózatok kutatásának megindítása Magyarországon. Roska Botond diplomát szerzett a Semmelweis Egyetem általános orvosi karán, emellett matematikát is elkezdett tanulni az ELTE-n, a műszaki egyetemen pedig az elektromossággal, programozással kapcsolatos tárgyakat hallgatott.
A kaliforniai Berkeley Egyetemen folytatta neurobiológiai PhD-tanulmányait, majd bekapcsolódott a Harvardon folyó genetikai és virológiai kutatásokba. Ezt követően Svájcba, a bázeli Friedrich Miescher Orvosi Kutatóintézetbe került, ahol 2010 óta irányítja a látás interdiszciplináris vizsgálatával foglalkozó kutatócsoportot. Az egyik alapítója volt 2018-ban a bázeli Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézetnek, amelynek jelenleg is a vezetője.
„Svájcban nyílt lehetőségem arra, hogy a különböző tudományterületeket, a virológiát, a molekuláris biológiát, a matematikát és a fiziológiát kombinálhassam. Itt már az első évemben beindítottam azt a látórendszerrel foglalkozó kutatást, ami mára odáig vezetett, hogy vak emberek valamilyen szinten vissza tudják nyerni a látásukat” – mutatta be egyszerűen meglehetősen komplikált munkáját a kutató.
Néhány éve kezdődött meg az a retina működésével kapcsolatos tudományos együttműködés, aminek eredményeképpen rövid időn belül remélhetőleg magyar betegek is részesülhetnek a Roska Botond által kidolgozott terápiában – mondta el az ünnepségen dr. Nagy Zoltán Zsolt, a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának igazgatója. A speciális kezelésen olyan vírusvektorokat tudnak a retina alá juttatni, amik arra kényszerítik a nem működő fotoreceptor sejteket, hogy fényfelvevésre legyenek alkalmasak, és újra lásson a beteg. Ez a látás ugyan még nem olyan, mint amit mi tapasztalunk, de önálló életvitelre lehet képes a kezelésen áteső páciens.
„Humor, vidámság, játékosság jellemzi őt. Ezek a tulajdonságok rendkívül fontosak egy kutató számára, hiszen érdekessé tudja tenni nemcsak a saját személyiségét, hanem azt a témát is, amivel foglalkozik” – folytatta a klinikaigazgató. Hozzátette: Roska Botond több olyan díjat is kapott az elmúlt években, amit a szemészetben a Nobel-díj előszobájaként szoktak emlegetni.
„A díszpolgári cím idézőjelbe teszi azt a bibliai eredetű mondást, miszerint senki sem lehet próféta a saját hazájában” – fogalmazott az önkormányzati kitüntetés átadása alkalmából Pokorni Zoltán polgármester. Mint mondta, büszkeséggel tölthet el mindannyiunkat, hogy tudjuk, honnét indult a Bázelben önálló intézetet vezető, nemzetközileg elismert professzor, akire kollégái a Nobel-díj várományosaként tekintenek.
A polgármester szerint Roska Botond története is azt igazolja, hogy az oktatás rendkívül fontos része az életünknek. Nagy szerepe van a korai iskolai időszaknak, és annak, hogy a pedagógusok képesek legyenek felkelteni a gyerekek érdeklődését, vagy legalább ne törjék le azt. „A világhoz való pozitív odafordulás attitűdjét kell átadni gyermekeinknek, ami több, mint a szorzótábla, vagy a periódusos rendszer ismerete” – zárta szavait Pokorni Zoltán.
A díszpolgárrá avatott professzor arról beszélt, hogy születésétől, 1969-től huszonöt évig élt „paradicsomi állapotok között” a Kikelet utcában. Bár élete másik felét nem itt töltötte, most is otthon érzi magát a Hegyvidéken. Örömmel idézte fel gyermekkora helyszíneit, valamint iskoláját, a Jókait, ahol gondolkodni tanították a pedagógusai. Ez, mint mondta, óriási adomány, hiszen gyerekkorban alakul ki az agyunkban, hogyan gondolkodunk később, ez lesz az alapja annak, hogy milyen irányba fordul az érdeklődésünk.
„Engem nagyon sokáig bolondnak tartottak, máig is sokan bolondnak tartanak, de ez nem nagyon izgat, mert jól érzem magam” – jelentette ki a kutató. Szerinte mindenkinek meg kellene tanulnia a saját módján gondolkodni, mert csak így lehetünk innovatívak, így vagyunk képesek az emberiség szolgálatába állítani a tudásunkat.
n.