Képes almanach a magyar síugrókról

Az első budapesti síugrósáncot 1919. január 26-án adták át a Normafánál. Ezt követte a faszerkezetes nagysánc megépítése 1924-ben a Szent Anna-kápolna és a János-hegy közötti réteken, amelyet nyolc évvel később vasszerkezetes sánc váltott. Később ez PVC-borítást kapott, így nyáron is használhatták a sportág szerelmesei, egészen a kilencvenes évekig. Az utolsó komolyabb verseny 1971-ben zajlott itt, a MOM színeiben induló Szilágyi Gyula nyerte meg 40 és fél méteres ugrással.
A magyar síugrás tehát ezer szállal kötődik a Normafához, nem véletlen, hogy a nemrég átadott Normafa Kapuja Látogatóközpont adott otthont a Síugrás Magyarországon című képes almanach bemutatójának. A német nyelvű kiadvány szerzője az osztrák Siegmund Schmolli, a sportág nagy rajongója, aki fotókon, adatokon, eredményeken keresztül korábban már több nemzet síugrótörténetét is feldolgozta. Árulkodó a korabeli képekkel gazdagon illusztrált kötet alcíme: Adatok, tények és betekintés a síugró-személyiségek végtelenül érdekes világába.Erről is szó esett a könyv hivatalos magyarországi premierjén, amelyen Mikó Gergely, a házigazda Normafa Park Fenntartó és Üzemeltető Intézmény vezetője a környéken megvalósuló és a téli sportokat kedvező helyzetbe hozó fejlesztésekről beszélt. Elmondta, hogy a látogatóközpont egy teljesen újjáépített, helyi védettséget élvező villában kapott helyet, ahol különböző szolgáltatások állnak a kirándulók, sportolók rendelkezésére, így például a síkölcsönzés, vagy a turistatérképek árusítása.
Sikerült megoldani a hóágyú kérdését, ehhez egy 2000 köbméteres víztározó társul, amelynek köszönhetően hómentes időben is lehetőség nyílik majd a téli sportok űzésére. Hóágyúzott, nemzetközi színvonalú sífutópálya készül, mellette egy szintén hóágyúzott szánkópálya kap helyet. Nem feledkeztek meg a síugrósáncról sem, ennek megvan a helye a sífutórész közelében, így – ha kedvező döntés születik – nem lesz akadálya a megépítésének.
A Magyar Síszövetséget irányító Petráhn Barbara lenyűgözőnek nevezte a hazai síugrás múltját. A főtitkár szerint az utóbbi évtizedekben, sajnos, némileg a háttérbe szorult a sportág, ám a szövetség szeretne változtatni ezen.A most bemutatott kötetben azok a síugrók kaptak helyet, akik 1950 és az internet megjelenése közötti időszakban külföldi versenyeken vettek részt, és adataik megtalálhatók a nemzetközi síszövetség dokumentumaiban. Éppen emiatt sok nagyszerű sportember hiányzik az összeállításból, egyszerűen azért, mert az akkori rendszer nem engedte őket nyugatra utazni – beszélt a könyv tartalmáról Siegmund Schmolli. Hozzátette, bár ő maga sohasem volt síugró, ám nagy rajongója a sportágnak. A magyar kiadvány összeállításakor a legkomolyabb nehézséget az eredeti fotók megszerzése jelentette számára.
Kelemen Zoltán, a nyolcszoros magyar bajnok síugró hiánypótlónak tartja a kiadványt. Mint kiemelte, a teljességre törekedő képanyagnak hála a magyar síugrás nagy generációja újabb nyomot hagyott maga után a sporttörténelemben.

MM.