A szentáldozás ostyája mint fénylő centrum

A legidősebbek még emlékezhetnek a 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, amelynek 1938-ban Budapest adott otthont. Hosszú idő után most újra fővárosunkban rendezik meg a világ katolikus közösségének egyik legnagyobb találkozóját.
Az eredetileg a múlt esztendőre tervezett 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus a koronavírus-járvány miatt csak most, szeptember 5-én vette kezdetét. Jelentőségét fokozza, hogy az egy héten át tartó nagyszabású programsorozatot záró szentmisét Ferenc pápa pontifikálja a Hősök terén. A rendezvények között számos művészeti esemény is helyet kap.
Az immár hagyományos Ars Sacra Fesztivál szintén ebben az időben zajlik. „Minden forrásom Belőled fakad” – ez az idei fesztivál, egyben a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus mottója is. A Galéria 12 Egyesület alkotóművészei e jelmondat szellemében rendezték meg új közös kiállításukat.
A tárlat címe – Életforrás – a fenti mottóra utal. Az eucharisztia hálaadást jelent, amely az oltáriszentséggel függ össze, azt jelképezi, hogy a hívek a szentáldozáskor magukhoz vett, megszentelt ostyával Krisztus testéből részesülnek, másképpen fogalmazva a Megváltó a saját jelenlétével táplálja az áldozók lelkét. A szertartás feleleveníti mindazt, amit Jézus Krisztus az utolsó vacsorán mondott tanítványainak a testét és vérét szimbolizáló kenyérrel és borral kapcsolatban.Sokféle gondolat, érzés jelenik meg a művekben, és sokféle technikával dolgoztak az alkotók – kezdte köszöntőjét Pálos Anna festőművész, a kiállítás rendezője. Vajon milyen energiaforrásokból merítkezhetnek a művészek, hogy a közösségért tudjanak alkotni? Szakrális jelképként több munkában is megjelenik a fény, az életforrás, amiben az alkotók transzcendens jelentést keresnek, de ugyanígy lehet energiaforrás egy negatív élmény, egy nehézség, megpróbáltatás is, ami továbblépésre motivál – vélekedett a művész.
Dr. Prokopp Mária művészettörténész, mint mondta, ismét nagy örömmel érkezett a Galéria 12 Egyesület kiállítását megnyitni, olyan csodálatos együttest tudnak ebben az otthonos környezetben bemutatni, ami mindig példaképként sugározza a hegyvidéki alkotóközösség hírét. Az Ars Sacra Fesztivál az igazi művészet mibenlétéről üzen, és ezt nem könnyű a mai, bizonytalan értékrendű világban közvetíteni. Szerencsére azonban Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert – folytatta gondolatát –, hiszen akármilyen hivatással, tehetséggel rendelkezik, minden emberből valami misztikus fény sugárzik, és ez különösen a művészekre jellemző.Ritmus, harmónia a zenében, a képzőművészetben is megtalálható, és ahogyan arra a híres görög filozófusok, Platón, Arisztotelész rámutattak, a művészetek az igazat, a szépet közvetítik. Mindig új korszakok kezdődnek, ám az értékrendet meg kell őrizni! Ezt hirdeti a Galéria 12 kiállítása is: ami igaz, ami jó, az szép is, és ami szép, örömet ad. Miként az Ars Sacra Fesztivál és a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelszava az erőforrásra mutat, minden művészet, műalkotás attól válik igazivá, hogy a belőle áradó szép és jó örömmel tölti el az embert.
„Ha a művészetekkel többet élnénk együtt, igazi művészi alkotásokkal vennénk körül magunkat a mindennapjainkban, boldogabb lenne a világ – összegzett Prokopp Mária. – Ez a tárlat az igazi fényt mutatja fel, amiért sokszor küzdeni kell, ahogyan azt például Pálos Anna Küzdelem a fény felé című alkotása szimbolizálja. A képen egy fény felé törekvő növényt látunk. Szép gondolat, hogy akárhová tesszük azt a cserép virágot, a fény felé fog törekedni. Hogyan keressük a fényt? Ezt kell felmutatni! A művész hivatása az is, hogy megfogalmazza, merre van a boldogság – Szél Ágnes csipkebokorról készült művészfotójának a címe is ezt jelzi. Fotójának kompozícióját ugyancsak jellemzi a sugárzó fény. Próbáljuk úgy élni az életet, hogy mellette ne legyen árnyék!” – tette hozzá.Néhány további munkát is megemlített a művészettörténész: Rainer Péter Üvegkatedrálisát, Angyal Júlia Újjászületését, Borza Teréz Eucharisztia születése című művét, amely a Pesti Vigadóban látható, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából rendezett kiállításokra utaló alkotás. Orient Enikő textilmunkáiról szólva figyelmünkbe ajánlotta a Klebelsberg Galériában nemsokára megnyíló Remény című csoportos textilművészeti kiállítást.
„Ezekből a rendezvényekből is kitűnik, hogy kis hazánkban mennyi erő van – fejtegette. – Mindegyik egy sajátos erőforrás, és ha ezeket a művészi alkotásokat bemutatjuk az embereknek, a nehézségek, a szenvedés ellenére megtapasztalhatják az örömet a földön.”
A Dante-évre utalva az Isteni színjáték híres mondatát idézte: „…a Szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot”. Az Ars Sacra Fesztivál is szeretetet, harmóniát közvetít szűkebb és tágabb környezetünknek, megmutatja a különböző generációknak, hogy a boldogság a szeretetben van – fogalmazott Prokopp Mária. Mint mondta, a művek sokfélesége végül is az isteni szeretetet sugározza. Az pedig, hogy az Ars Sacra Fesztivál egybeesik a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal, igazi misztérium! A szentáldozás ostyájához hasonlóan, amely fénylő centrumként Maczkó Erzsébet Átváltozás I. című alkotásán is megjelenik.Minden művön megvan a forrás, és mindegyikben másképpen, ahogyan minden embernek a saját életében kell megtalálnia rá jellemzően a sugárzó központot – e szavakkal nyitotta meg a kiállítást a művészettörténész. Az ünnepi hangulatot Szikora Borbála fuvolajátéka emelte, aki egy Debussy-szerzeménnyel örvendeztette meg az egybegyűlteket.

Szd

Az Életforrás című kiállítás október 2-ig látogatható, mindennap 16.00–22.00 óráig (vasárnap zárva). Cím: Galéria 12 Kávézó és Borbár, XII., Hajnóczy József utca 21.