Szép, de veszélyes!

Az alkörmös nemzetség a szegfűfélék rokona. Nálunk két faja fordul elő: az amerikai és a kínai alkörmös. Bár származási helyük a földgömbön messze esik egymástól, megjelenésük hasonló. A robosztus felépítésű, nagyobb levelű és tömöttebb virágzatú a kínai.
Egyik sem őshonos Magyarországon. Európában 300 éve termesztették, főleg Franciaországban, borszínezéknek. Sokáig olyan nagy volt a gazdasági jelentősége, hogy nemesítették is. Hazai betelepülése délről történt mintegy 75 évvel ezelőtt. Akkor komoly népszerűségnek örvendett, mert sötétlila bogyóiból festéket nyertek ki, leveleit, hajtásait főzve fogyasztották, gyökerének, egyéb szerveinek kivonatát gyógyhatásúnak tartották.Aztán kiderült, hogy hangzatos képességei mellett olyan méreganyagokat is tartalmaz, amik kifejezetten veszélyessé teszik, így népszerűsége gyorsan megcsappant. A bogyóiból készülő festékek az ezredfordulón kikoptak az iparból, ezzel a termesztése feleslegessé vált. A sokáig használt élelmiszer-színezékről megtudtuk, hogy bár gyönyörű, mélybordó színt kölcsönöz a bornak, károsítja az egészséget. Hazánkban be is tiltották. A laboratóriumi vizsgálatok azt is kiderítették, hogy a népi gyógyászatban neki tulajdonított hatások nem igazolhatók.
Maradt tehát egy tetszetős, nagy termetű, mérgező dísznövény, amely – ha a gyerekek vagy a házi kedvencek nem férnek hozzá – csak a természetbarátoknak okoz alapos fejfájást. Inváziós fajként megtelepszik a tölgyesekben, és ahol gyökeret ver, ott gyorsan terjed. Nem könnyű irtani, mert vaskos karógyökerei mélyen kapaszkodnak a talajba, a bogyókat pedig az énekesmadarak lelkesen fogyasztják, hatékonyan terjesztve a magokat.
A bokor akár két méter magasra is megnőhet. Felálló, tömött fürtben virító fehér virágai nyár elején nyílnak, a sötétlila bogyók nyár végére érnek be. Ha összenyomjuk, akár a bodza bogyói, megfestik az ujjainkat.
A XII. kerületben inkább szórványosan van jelen, kertekben dísznövényként lehet találkozni vele. Erdőkben főleg a bolygatott talajú tölgyesekben telepszik meg. Napsütötte és félárnyékos élőhelyen is gyorsan növekszik, így az erdők alját benépesítő őshonos fajokat gyorsan beárnyékolja, elnyomja. Irtani a tövek kihúzásával lehet, de érdemes kesztyűt venni a művelethez, mert a hajtások és a levelek érintése bőrirritációt válthat ki az érzékenyebbekből.

B.